Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 47. szám

Pest, 1864. péntek június 17. 47. szám, Hatodik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartslom : Az úrbéri Állományok hiányainak kérdéséhez. — Telekkönyvi kérdések. — Kúriai Ítéletek magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Az nrbéri állományok hiányainak kérdéséhez. Nagy Sándor uradalmi ügyvéd úrtól Kőszegről. E lapok f. é. 25 — 28 számaiban közlött „Nézeteket az úrbéri állományok hiányairól ' figyelemmel átolvasván, látom, mikép a t. közló ur összeütközést talál a fenálló törvényi rendeleteknek ide vonatkozó intézkedéseiben, s habár önmaga is azon meggyőződést vallja, hogy a volt földes uraság nem kötelezhető az úrbéri állományokban tapasztalt hiányoknak saját allodiumábóli pótlására, mégis bővebben megvitatandónak véli e kérdést, valószínűleg onnét eredett kételyeinek eloszlatására, mert volt eset már arra, hogy a volt földes uraság oly községben az egyeseknél talált 51 hold úrbéri állományi hiánynak a saját allodiumábóli pótlására köteleztetett az illető bíróságok által, a mely községben 39y hold maradvány föld létezett. A jogtudomány terén, hol általános jogi elvek megfejtéséről és felállításáról van szó, egyes felmerült esetek nem határoznak, különben is valamely speciális esetről csak akkor lehetséges alaposan nyilatkozni, ha elébb annak részletei tüzetesen megismertetnek , miért részemről csak magára a felállított elvi kérdésre szándokom itt röviden szorítkozni: Az 1853 mart. 2-ki cs. ny. parancs, valamint ezt megelőzőleg hazai törvénykezésünk is sehol azt nem rendeli, hogy a volt földesuraság az úrbéri állományokban találtató hiányt saját al lodiu mából pótolni tartozik. Ellenben ezen úrbéri ny. parancs 7-ik §-a világosan kimondja; hogy a volt földes uraság az ellene bebizonyult foglalásból, az e miatt okozott úrbéri állományi hiányt, vonatkozva az 1832/e X. t. cz 7. §-ra, az esetben megtéritni köteles, ha eme foglalás az 1820-ik évet meg nem előzi. Végre ugyan ezen úrbéri ny. parancs 7-ik §-a kivételtteszaz oly foglalásranézve,inely az 1820. évetmegelőzőleg békés birtoklássá vált, és az ily foglalást még az esetben sem engedi többé megtámadtatni, ha bár különben tisztán kiderülne is az, hogy az úrbéri állományi hiány ezen foglalásból eredett. Ezen az ide vonatkozó világos és határozott törvényi rendeletekből kiindulva, miután valamely jogi kérdés, melyre nézve határozottan s világosan intézkedik a törvény, egyedül s kizárólag a meg levő törvény szigorú alkalmazásából megoldandó, önként következik: 1- ör Hogy a volt földes uraság akár van az úrbéresek öszleténél maradvány föld akár nincs, egyesek úrbéri állományainál tapasztalt hiányt a saját allodiumából pótolni egyátalján és feltétlenül nem tartozik. Mert ily kötelezést tartalmazó positiv törvény nincs, de az ily kötelezés az igazság tiszta fogalmának, és a gyökeres tulajdoni jog szentségének felforgatása is lenne. 2- or Hogy a volt fóldes uraság azon foglalásból sem tartozik az úrbéri állományi hiányt pótolni, mely foglalás az 1820-i évet megelőzőleg békés birtokká lőn, mert az elbirtoklás törvényes hatálya, az 1832/6 X. t. cz. 7. §. rendeletének korlátozásával, az ily foglalásokra is kiterjeszive lőn. végre 3-or Hogy a volt földesuraság az ellene jorszerüen bebizonyult, és az 1820. évet meg nem előző foglalásból, az innét eredett úrbéri állományi hiányt az úrbéri ny. p. 7-ik és 183.2/e X. t. cz. ugyancsak 7. §. nyomain még az esetben is megtéritni köteles, habár különben egyeseknél úrbéri maradvány léteznék is, mert az 1820. év utáni foglalásra az urb. nyílt parancs 7. §-a az elbirtoklást ki nem terjeszti, sőt azt az 1832/6 X. t. cz. 7. § szerint kezeltetni rendeli, és mert az ily f o g 1 a 1 á s allodialis természettel nem bírhatván, mindenkor csak foglalás marad, mit a törvény eredeti öszletéhez visszacsatoltattni rendel E szerint a volt földes uraság az úrbéri állományi hiánynak saját allodiumábóli pótlására egyátalján nem, a foglalásából pedig csak a meghatározott korlátok között jogszerűen és alaposan kötelezhető. Telekkönyvi kérdések. Ha nyilvános árverésen valaki egy nemesi birtokot megvesz, reá nézve igénytelen nézetem szerint csak azon jogok érvényesek és azon terhek kötelezők, melyek az í'irverési feltételekben s a telekkönyvben foglalvák. illetőleg feljegyezvék. Úgyde vannak esetek, melyekben I. A korcsmáltatási jog a telekkönyvben beirva hiányzott, s az árverési feltételek elsejében, hol a vételnek kitett, test körülményesen körüliratott, szintén kimaradt. Van-e tehát az uj bit tokos ezen jog gyakorlatához jogosítva, vagy az a volt birtokos tulajdonában maradt? Az elsőre nézve némi támpontot látszik nyújtani a telekk. rendt. 4 §, mely szerint az urb. ny. par. által szabályozott viszonyok akár vétettek fel a helyszinelési jkönyvekbe, akár nem, a bejelentés vagy igazolásrai felszólításokból s ezek folytáni tárgyalásokból kizárvák. Az urb. ny. par. 24 §. szerint pedig a földesúri korcsmálási, malom s halászati jog tekintetében az addigi törvények szolgálnak zsinórmértékül, melyek mint tudva van, a nemesi birtokhoz kötötték a korcsmáitatást, mi tehát hallgatólag árverési feltétel és telekkönyvi feljegyzés nélkül is vele szállna a birtokkal. Igen de ezen viszony korlátozása volna a tulajdonjognak, mert ho^y a földbirtok a korcsmáltatási jogtól elválasztható nem volna, sehol megírva nincs, a mint hogy legújabban Sopron megyében több közbirtokosság ezen jogát örök eladásnak ki is tette. Be nem levén azonban a korcsmáltatási jog a telekkönyvben jegyezve, a mint hogy a rendíts 4 § szerint nem volt szükséges, abból le sem jegyeztethetik, s igv ha időfolytán nevezett 47