Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)
1864 / 38. szám
150 jövőbeni alkalmaztatás biztositéka — mit semmi alkotmányos elv sem ellenez. Azt átalában egyik kiváló szerencsétlenségnek tekintjük, hogy ez években is igen nagy suly fektettetett a magyar igazságszolgáltatásnak — az örökös tartományok irányábani — nagy olcsóságára. Ily olcsóság, mely a birák csekély számában s fizetésük silányságában áll, oly hibás állami gazdálkodást képez, melynek a társalmi — legfontosb — érdekekre kiszámithatlan káros kifolyásaik vannak. Nem abban rejlik az igazságszolgáltatás józan politikája, hogy az a szükséges kiadások s fizetések leszállítása által tétessék olcsóvá; hanem abban, hogy a törvénykezés ne tétessék drágává a népnek az által, hogy a kincstár azt jövedelem forrásul használja. Csak ezt kell józanul kerülni, nem pedig a birák szaporitását s becsületes díjazását. Ha pedig ezen eszközök mellett sem lehetend elégséges szakképes erőt megnyerhetni, mi iránt mi a jelen viszonyokban valóban vérmes reményeket nem is táplálunk, akkor azt nem eszközölhetendi az oktroy sem, nem, séma német kereskedelmis más törvények behozatala, sem akir. biróságok elvének decretálása. Sőt talán mégkevesebbé. Mert — jöjjenek eziránt a Lajtán tul is tisztába, a baj fő forrása épen abban rejlik, mert az októberi diplomák óta a törvénykezési szakügy egészen átjátszatott a politika terére s ennek uszály hordójává tétetett. 1861 elején politikai tekintetek szüntették megaz osztrák jogrendszert s bíróságokat; és ugyanazon év végén maga a provisorium is politikai speculatio tárgyává tette abirói állomások betöltését, nem keresve a szakképességet, hanem a politikai jellemet, a független állást, 1848 előtti reminiscentiákat stb. Ekkép minden a politikai tekintetektól*tétetett függővé. Innen számos erőknek visszavonulása, az előbbi tisztviselőknek is idegenkedése s más pályára átmenetele. És ezen legtávolabbról sem fogunk változtathatni, ha oktroyálás által újabb politikai aggályokra s a rendszertőli idegenkedésre nyújtunk tápanyagot. És épen azért mi a királyi biróság elvének or. gyűlésen kívüli jelen kimondását sem helyeselhetnők. Az ugyanis amunicipalitás legmélyebb lényegébe vágván, s iránta tulnyomólag erős ellenszenvek uralkodván; természetes, mikép a jövő törvényhozásban a leghevesb vitákra s küzdelmekre vezetend. Eszélyes lenne-e tehát az or. gyűlés határozatát, mely pro vagy contra dőlhet el, praeocupálni ? Nem nehezitetnék-e épen ezzel azon elv keresztül vitele; minthogy az oktroy az ellenszenveket s ingerültséget csak emelné, s idegenkedésre ujabb okot szolgáltatna ? És helyes lenne-e ily fontos intézmény behozatala akkor, midőn annak tartósságot biztosítani nem lehetne ; és nem fogna-e sok egyént a hivataltól visszariasztani már maga az ekkép még magasbra emelt állás ingatagságnak ujabb tudata *)? Mellőzve, mit már érintettünk.mikép ezen elnevezés nem is a dolog lényege, mert a provisorium óta úgyis kinevezés használtatik — mi a kir. biróság lényegét képezi. Épen így nem tudnók ajánlani aki r. tábla szétdarabol ás á t sem. —• Az igaz,azon állítás, hogy államunk a Bach rendszer szellemében ismét kerületekre fog osztatni — a politikai felosztásra nézve —visszavonatott; de kétségtelen, mikép a kir. táblának öt részre osztása szinte ugyanazon rendszerrel hozatnék kapcsolatba, s ha *) Az itt kifejtett eszmék, s érvek jóformán alkalmazandók azon kérdésre is : hogy a városok jogi hatósága törvényhozáson kivül m e g a z ü n t e tt e s s é k - e ? Azok természetesen kiveendők, melyek arról Önkényt lemondanak, s terheit tovább viselni nem akarják. az csak ugyan létesíttetnék, az valóban mindenki által hason törekvéseknek s érdekeknek tulajdonitatnék. Fontoljuk meg ennek hatását s kifolyásait. Azt hisszük, már maga e tény szükségeiné a felosztás tervének elhagyatását. Mig másrészt az égető szükségül sem tűnik fel előttünk. Mert a kir. táblai perlekedés, tekintve a pedaneus biróságok késedelmességét s a felfolyamodási rendszer rendkívüli hibásságát; tekintve a 12 fő törvényszéktől átjött ügy-halmazt, nagy lassúságot, s remanentiát nem mutat. *) Még jobban állna a dolog ha az ülnökök száma még 10—12-vel szaporitatnék, ha a legkitűnőbb egyéniségek onnan más állomásokra el nem szedetnének, ha az üresedések betöltése hónapokig nem késleltetnék, és a tagok oda mindig képességük kitűnősége folytán , s nem politikai tekintetekből neveztetnének ki. Azonfelül ily felosztás mennyi költségbe s időbe kerülne; mennyire hátramaradnának az ügyek általa; mennyi bonyodalom okoztatnék az ügyek további folyamában ; s mily sok illetékességi összeütközésekre nyílna alkalom ! A megyéknek a központtóli távolsága pedig a mostani igen elterjedt s gyors vasúti közlekedés folytán, alig bírhat oly súlylyal, hogy érette a törvényhozás befolyása mellőztessék ; s az ellenszenv s bizalmatlanságra ujabb ok szolgáltassák. Végre még egy eszközre hiyjuk fel ujolaga figyelmet, mely más alkotmányos államokban is hasznos szolgálatot szokott tenni. És ez az u. n. kiegészítő utasitások — Regolamento — mint az olaszok nevezik. Már máskor is említettük, mikép némely államok , nevezetesen Anglia, az Olasz királyság, eltérve a franczia s német részletező codificatiótól, helyesebbnek találják, hogy valamely uj codificationalis munkálatnál, csak a főelvek alapítanának meg; és azok részletei, bővebb kifejtései s magyarázatai az illető ministernek külön utasításában szabályoztassanak, mi azután nyilvánosságra hozatik s a ! hatóságoknak — kötelező erővel — megküldetik. Ezt nagy haszonnal lehetne — nézetünk szerint — államunkj ban is alkalmazni, mind anyagi, mind az alaki jogban; í miután az alap vontlak abban is feltalálhatók, s csak részj letes kivitelük hiányzik. Ki kellene keresni azo.i részeket • s tárgyakat, melyek körül jönnek elő a legtöbb kételyek s tévedések; a melyek a hibás eljárásban legtöbb visszaJ élésre vezetnek; s a melyek az igazságszolgáltatás gyors s alapos vezetésére leghátrányosabbak. Különösen alkalmazható lenne a büntető jogban, s főleg törvénykezési részében; melynek szabályai leginkább csak a traditióban s gyakorlatban léteztek s azért mindig — 48 előtt is — sokfélekép magyaráztattak s alkalmaztattak ; de a jelen uj nemzedék előtt majd egészen ismeretlenekké is váltak. — Ez uton — ugy hisszük — törvénykezésünk legfőbb s legtöbb hiányait helyesen lehetne kipótolni; s abba némi rendet s biztosságot hozni. **) *) Hogy a kir. tábla terheit már viselni sem lenne képes — mit a lajtántuliak emlegetnek — ez valódi koholmány. Ha jelenleg a tér s idő engedné, számokkal mutatnék ki, mikép sem Francziaország, sem más európai államok nincsenek évenkinti remanentiák nélkül, és még is egy szakértő sem állítja , hogy összeroskadnak terheik alatt. Azonkiviil, mily rendkívüliek, mind az anyagi, mind szellemi körülmények, melyek közt a k. Kúria működik! **) Csakhogy gyorsan kellene munkához látni. Nem kellene mint eddig éveket tölteni osak azon kérdéssel is, hogy kik és mit dolgozzanak. Es azoknak kik a nm. Kanczelláriánál codiíloationalis munkálatokra rendelvék, kizárólag csak azokkal kellene foglalkozniok. Mi egyátalában az ottani ügy osztályozást nem tartjuk a legszerencsésebbnek.