Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)
1864 / 33. szám
Pest, 1864. kedd április 26. 33. szám, Hatodik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Csődtömegek kezelése a bejelentési határidő előtt. — Kuriai Ítéletek. — Rendeletek. — Hivatalos tudnivalók. Csődtömegek kezelése .1 bejelentési határidő előtt. 1) Busbacli Péter ügyvéd úrtól. Csődtörvényünk rendelkezése a tömegek kezelése körül egész a választmány megválasztásáig egyéb intézkedésről nem szól, minthogy a 23. § azon ingókra nézve, melyek a hitelezők összejöveteléig sem volnának eltarthatok, felhatalmazza az ideiglenes tumeggondnokot, miszerint azokat haladék nélkül hiteles személy jelenlétében árverés utján adja el. Folytatólag kötelességévé teszi az idoigl. tömeggondnoknak, hogy „egyéb ingó és ingatlan javakra felelet terhe alatt gondosan télügyeljen." Ezen rendelkezés tehát határozottan azon utasítást foglalja magában, mikép a csődületi hitelezők összejöveteléig az egész tömeg in statu quo tartandó fen. Az ö?s?ejöveteli határidőre nézve 30—120 nap van a csődtörvény 26 íjában kitűzve. Azon kérdés merült fel egy ujabbjogeset alkalmából, hogy a törvénynek ezen határozott értelmű intézkedése ellenében van-e mód, és létezik-e jog, mely szerint a csődvagyon a hitelezők összejöveteléig is szabad kézből vagy nyitott üzletben elárusittathassék ? továbbá , ezen elárusitás módjának, é« az azzal mulhatlanul járó letemesb költségeknek utalványozására törvényeink értelmében van-e valaki jogosítva ? Az osztrák átaláno^ csődrendszabály, mely egy ideig hazánkban is érvényes volt, világos rendelkezést tartalmazott a bejelentési határidő előtti elárusitásokra nézve: a mennyiben a bíróság helyén jelenlevő ismeretes hitelezőket összehívni, s általuk ideig, tömeggondnokot és választmányt rendelt választatni; feljogosítván egyúttal a helybeli hitelezőket, miszerint a tömeg kezelése iránt utasításokat adhassanak. A magyar csődtörvény ily rendelkezést nem ismer, és midőn a tömegnek a csődkiülésekor létezett állását az összes hitelezők összejöveteléig fentart uidónak rendelte, e rendelkezésében azon indok vezérelte; miszerint a kiütött; csőd folytán annak tömege minden egyes hitelezőnek oly kétségtelen tulajdona, melyhez nyúlni, mely felett rendelkezni az ő befolyása nélkül senkinek szabad ne legyen. — Ezen indok gyakorlatiasságát a tapasztalat vajmi sokszor igazolta a íenállott osztrák csődtörvény uralma alatt Mert mindannyian tudjuk, hogy a csődkiütések alkalmakor 10 eset közül legalább kilenczben a helybeli hiteleJj Ezen czikk, melyet olvasóink dolgozó társaink egyik jelesbikétől vesznek, ujabb bizonyítéka azon rendkívüli demoralisatió-. nak, mely mint összes — úgy különösen csőd — törvénykezésünkben, naponta nyilvánul .; újabb tény jelen jogéletünk rendkívüli nyomorúságai mellett; ujabb bizonyíték a gyökeres reform, s átalakítás életkérdésü szükségessége mellett. Szerk. ' zők többsége a bukottnak rokonaiból s jó baráiaiból állottak, kiknek követeléseik documentaliter ugyan bebizonyítottak voltak, a nélkül azonban, ho^y azok jóhiszeműsége felül is megnyugodva lehetett volna a részrehajlatlan vizsgáló. Ezen hitelezők azután a csődtömeg kezelésére nézve olykép intézkedtek, miként az a bukottra nézve lehetőleg legelőnyösebb volt;s a vidéki hitelezők a bejelentési határidő után rendszerint azon helyzetben találták a csődtömeget, hogy magukat a közados kiegyenlítési ajánlatainak feltétlenül alája kellett vetniök, ha a tömegből követeléseikre nézve egyáltalán még valamit óhajtottak kapni. A magyar törvény ezen visszaélésnek a 23-ik §-ban idézett rendelkezése által útját állja. — Azonban az ujabb időben tapasztalható sokféle gyakorlat itt is, ott is, elferdíti a törvény józan alapú intézkedéseit, a mennyiben sok olya«t által vesz a német törvényekből, a mit már a korábbi tapasztalás ís czélszerütlennek bizonyított be, de a mire ama törvényben legalább elővigyázati intézkedések foglaltattak, melyek azonban a magyar törvényből természetesen hiányoznak. Ily igazolatlan azon — legalább Pesten — bevett gyakorlat, mely szerint a helybeli hitelezőknek a bejelentési határidő előtt már oly jogok adatnak , melyekről törvényünk mit sem tud. — Szolgáljon felvilágosításul a következő már fentérintett jogeset : Glatz József pesti füszerkereskedő czég 1863 oct. közepén csőd alá jut. Néhány nappal a csődnyilta után a közadós körözvényt bocsát összes hitelezőihez, melyben nekik követeléseik kiegyenlítésére 2b°/0-ot kinál, oly feltét alatt, ha neki a csődtömeg általadatik, s az birói uton nem fog értékesíttetni , hozzátévén, miszerint ez utóbbi esetben végetlenül kevesebb fogna a hitelezőkre jutni. — Ezen körözvény tehát kezünkbe adja kulcsát annak, hogy körülbelül miként áll a kérdéses csődtömeg, melynek activái névleg 512,000 frtra, s passivái szintén 538,000 frtra tétettek. Azonban az activák között „kétségesek' és „rosszak" czime alatt mintegy 300,000 frt jelentetett be a közadós által, a jó követelésekből ismét 100,000 frton felül zálogul adatott a csődkiütése előtt egyes helybeli hitelezőknek. — így állotttehát a tömeg körülbelül 100,000 frtra redacálva. Összehivatnak a Pest városi törvényszék, mint eljáró csődbiróság által a helybeli csődbitelezők ideigl. tömeggondnok választása végett. Ezek megválasztják a tömeggondnokot, elrendelik a tömegnek nyitott boltban leendő elárusitását, s ennek foganatosithatá?a végett következő utalványozásokat tesznek : a) Glatz János és Nándor a bukott czég főnökei részére havonkint utalványoznak 500 frtot — krt. b) Az üzletben alkalmazott 10 segéd élelmezéseért kap a vagyonbukott havonkint 40u frtot. 33