Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 30. szám

118 tett : Felebbezés folytán a k i r. tábla ez ügyben következő Ítéletet hozott : Ámbár Thoruics Illia és Jankó Tódor bit alatt tett vallományukban az foglaltatik, hogy vádlott azon alkalommal, midőn ő 1862 jun. 29. délutáni időben Moravicza község határában az általa őrzött ménessel az itató kúthoz érkezett, s ott csikóstársát Francz Jovát a kut szélén ülve találta, azt botjával ugy ütötte többizbenfőbe, hogy az elszédülés miatt majd nem a kútba esett, s midőn erre Thoruics Illia vádlottathátrataszitotta, azonban Francz Jova további védelmében a reá támadt kutyák által gátoltatott,; Jankó Tódornak pedig a marhákat kellett a vetésről leforditani, vádlott ismét Francz Jovára támadván reá térdelt, s azon perczben, midőn ezen tanuk ismét oda néztek, az vérében feküdt, vádlott pedig kezében azon véres kést tartotta, melyet Franz Jova magával hazulról hozott. — Ámbár továbbá ezen tanubizonylatok, s a vádlottnak az eset körülményeivel egyező első vallománya szerint kétséget nem szenved, miszerint Franz Jovának az eset helyéti azonnal bekövetkezett halálát a vádlott keze és pedig azon szúrás által okozta, mely az orvosi látlelet és vélemény szerint a baltüdő szárnyán ejtetvén, szükségkép halált idézett elő. — Miu tán azonban vádlott azon állítása, hogy őtet a vádbeli tettre onnan származott félelem és felgerjedés indította, mivel többször nevezett csikóstársa, kivel az ideig jó viszonyban volt. azon nap reggelén késsel és vas villával fegyverkezve, ellene tört s megöléssel fenyegette, táuiogattatik Francz Jova nejének Thomics Illésnének és Szirbu Annának azon előadásaikkal, hogy az eset reggelén Francz Jova annak kijelentése mellett, hogy a vádlottat azon okból, mivel neki leánya szidalmazásáért két pofont ígért, felkeresi s megöli, kezébe kést és vas villát ragadott, s alig voltak képesek tőle ezen eszközöket elvenni, s őtet ebbeli szándékának valósításában szobába zárás által meggátolni — ezen körülmények között az, hogy a vádlott előre megérlelt eltökél lésből vitte véghez a vádlott tettet, a perbeli adfitok szerint bizonyultnak annál kevésbbé tekinthető, minthogy azon eszközzel, melylyel Franz Jova halála okoztatott, ellátva nem vala, s ugyanazt a most nevezett egyén a fenemiitett tanuk vallomása szerint vitte magával akkor, midőn egy nagy bottal a faluból a mezőre a vádlott után indult. Mindezeknél fogva vádlott az előre eltökéllett akarattal véghezvitt gyilkolás vádja, s ennek következtében reá mondott halálbüntetés súlya alól fölmentetik, s ennek helyébe azon tetteért, hogy a többször említett egyénen előbb bottal, azután annak saját késével oly súlyos sértéseket ejtett, hogy abból annak kevés idő múlva halála következett, s e közben magát induhit által a kéti.emü eszköz használatában nyilvánuló kegyetlenségre engedte ragadtatni, tekintve azt is, hogy máiemberölési bűntettért öt évi börtönnel büntetve vala, jelen itélet hozatala napjától számitandó, vasban , közmunkán hetenkint egy napi böjttel s saját költségén töltendő 15 évi börtönre ítéltetik, s ekkép az eljáró megye törvszék ítélete megváltoztatván, egyebekben pedig helybenhagyatván, az iratok stb. A Hétszemélyes táblán pedig ítéltetett : A vádbeli bűntény a másodbirósági Ítéletben felhozott enyhítő körűimén veknél fogva kisebb beszámítás alá esvén, a vádlottra 2-od bíróságilag kimondott börtönbüntetés tartama 10 évre leszállittatik, sat. (1864. mart. 3. 235. P. sz. a. Előadó : Bovankovics.) Kúriai ítéletek. Magánjogi Ügyekben. A kir. itélő táblán. 179. Halász Oszkárnak Halász Gedeon ellen csereszerződés érvénytelenítése iránti perében Ítéltetett : Felperes semmiségi panaszai, miután alperesi tanú Thaisz Elek ellen támasztott kifogásának meghatározásával áll kapcsolatban, s mint ilyen a per érdeméhez tartozik, az eljáró városi törvényszék illetősége ellen pedig, bar a jelen pernek az abban eljárt előbbi bíróságtól történt általtétele nyomán, az érdemleges tárgyalásba ezen kifogás támasztása nélkül bele bocsájtkozott , nem előbb, mint felfolyamodásában többé figyelembe sem vehetőiig tett kifogásai alaptalanoknak találtatván, s mint ilyenek elvettetvén, ugy nem különben a bár érdemileg felmentett alperes felebbezéseinek, a halmozottság szempontjából megtámadott keresetlevél elleni kifogása elvetés-e tekintetében, az eljáró törvényszék ítéletének erre vonatkozó indokán felül azért is, mert felperes a kártérítésre vagylagosan kiterjesztett követelésétől válaszában el is állott, hely nem adatván; a mi a kereset érdemét, jelesen az A. alatti csere szerződés érvénytelenítésére használt azon első szempontot illeti, mintha felperes annak létrejövetelekor eszének használatát nem birta volna : az előbb hatályban volt, s jelen perre alkalmazandó alt. polg. törvénykönyv 273 §-ának azon rendelete, miszerint ,,őrültnek vagy kábának csak az tartathatik, ki maga viseletének szoros megvizsgálása, és a bíróság által szintén e végre kirendelt orvosok meghallgatása után bíróilag annak nyilvánittatik" , melynek bekövetkeztével a bizonyításra szükség nem is lehet, sőt ezeu nyilvánítás megszüntetéséig az ellenbizonyítás el sem fogadható, összevetve evvelaptk. 356-566 és865 §§-ait nem zárja ki ugyanazt, hogy mielőtt ezen birói nyilvánítás bekövetkezett volna, valakire azt, hogy valamely kérdés alá eső cselekvényekor eszének használatában nem volt, be ne bizonyitathassék, vagy hogy ezen bizonyítás már megengedhető sem lenne, és épen azért alperes a miatti felebbezésének, mintha a lanuhallgatás elrendelése a p. t. k 273 §-a elhnére történt volna, helyt adni hasonlóul nem lehet; de viszont fel nem állitható irányelvül, mint, félperes követeli az sem, hogy mivel már a kérdéses szerződés megkötése előtt is állítólag elmebetegségben szenvedett, és ilyenképen orvosi gyógyítás alatt volt, azon állítását, mintha a kérdéses szerződés kötésekor eszének használatában nem lett volna, nem ő, mint a kikéréseié egyik joga'apjaképen azt használja, de alperes, mint a ki ezt tagadja, tartoznék annak ellenkezőjét bizonyítani, mert a polg. tknek hasonló esetre vonatkozó 356 §-a szerint, a személyes képesség akadályát annak állitója tartozván igazolni, a törvénynek ily határozott rendelete, az elővélelmet s az abból vont következtetést is kizárja, a minthogy filper; s saját keresetlevelében annak bizonyítását, miként a kérdéses szerződés kötésekor nem tudta mit cselekszik, önmaga tette feladatául, s ennek bizonyítását nyilván is elvállalta. Ezeknek előző elhatározása után, a miként s mennyiben teljesített bizonyítás kérdését tekintve, már abból magából, a mit felperes keresetlevelében bizonyitandóul feladott és elvállalt, önkényt következik, hogy mindazon tanúvallomások, melyek nem a kérdéses szerződés létrejövetelekor, vagy annak létrejövetelét közvetlen megelőző értekezletkor, hanem vagy előbb, vagy utóbb történtekre vonatkoznak, a fenforgó kérdés döntő bizonyitékjait nem képezhetik, annál kevésbé, mert