Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 30. szám

137 ítélet hagyatik helyben, a mi pedig ugyancsak a kerü­leti törv^zéknek 1862. évi nov. 3. 188. sz a. kelt, Bodnár Ferencz alperesi ügyvédet a felebbezési kérvény 5-ik pontjába igtatott durva, és a törvszék, átalán véve szintúgy mint pedig annak egyes tagjait sértő kifejezések miatt örök hallgatásra kárhoztató végzését illeti: mint hogy nevezett ügyvédre nézve bűntett avagy vétség íenn nem forog, és igy azt, a mondott végzésben reája rótt örók hallgatásra marasztani nem lehet; ellenében ugvanazért alkalmazandónak az 1804. évben kiadott leglelsóbb királyi ügyvédi utasítás 25. §. a. találtatván, nhoz képest az a nyelvváltságban vagyis 100 írtban marasztatik, egyszersmind ama sériö kifejezéseknek bí­rói tollaÜ kitörültetése elrendeltetik, és ekképen a hiva- j tolt kerületi törvszéki végzés is megváltoztatván, az ügy­iratok sat. (1863. mart. 5. 7720. P. sz. a. Előadó; Blasko­vics Kálmán kíb.) 352. Szabó Ferencznek D. Krick Rudolf ellen 45 : frt számlái tartozás s járulékai iránti perében ítéltetett: A 3/ a., saját maga az alperes beperelte okmánnyal tör- '• vénvesen van igazolva, hogy felperes az őtet cselekvőleg ; érdeklett. alperest pedig szenvedőleg illető 45 frt értékű ! számlat. a kiegyenlítésnek esetleges arraivezetése mellett. 1868. évi febr. 3-án a közöttük akkoron alkuba volt lak­béri szerződés foglalójaként, azon világos kikötéssel kül- j dötte az alperesnek, hogy ez őtet vég elhatározásról még I az nap értesítse, egyszersmind pedig ama szerződésnek írásban tételét is eszközölje; minthogy pedig alperes azt, • hogy eme feltét-lek bármelyikét teljesítette volna, maga Bem követeli, és e szerint részéről a hivatolt 3/. alattiban foglalt felperesi ajánlathozi járulásnak nyilvános kijelen­tése hiányozván, véglegesen megkötöttnek tekinteni az érintett lakbéri szerződést sem b;het- önként következik annál fogva, hogy a mondott alkudozással kapcsolatban hozott 4'. a. számlára nézve fennforgó jog- viszony is, az j ezen alkudozást megelőző állipotba esett vissza; és mivel különben az alperes eme számlát sem valósága, sem pe­dig értékének mennyis íre tekintetében kétségbe nem vonja; sőt az által, hogy azt a 3/. a. levél következtében j mint készpénzt elfogadta, önkint beis ismerte: ugyanazért j a keresethez képest annak értékében vagyis 45 frtban j elmarasztatik, és . z első bíróság ítélete a perbeli költsé­geknek az Ítéletek egymástóli eltérésénél íogvásti kölcsö­nös megszüntetése mellett, ekképen megváltoztatik; azon végzése ellenben, mely szerint Guthy Benő felperesi ügy­véd nyelv váltságban marasztatott, az abban felhozott in dokokból hely be uh agyatván. az ügyiratok sat. (1863. mart. 5. 7025. P. sz. a. Előadó: Blaskovics Kálmán ktb.) 353 .Madách Béla és többeknek Sáray Rudolf mint Radványi Lajos gondnoka és Radványi István elleni 5192 váltó cz. forint és 16 kr. tőke s jár. iránti perében ítéltetett: Alperes azt, hogy a néhai atyjok Radványi István és anyjok Csanády Rozália ellen, a nagy- és kis­küriesi, felső palajtai és peszerényi javaknak 43000 váltó frtról tett vételárából hátramaradt 22000 vfrt és kamatai iránt perbe fogott követelésére nézve felperesek atyja Madách János Cseruíczky Józsefnőt, mint a fennt emii­tett javaknak későbbi megvásárlóját, alperesek szülői he­lyett fizető adós gvanánt elfogadta, néhai Madách János­nak 1. sz. a. csatolt s felperes által kétségbe nem vont levelével, s hogy Csemiczky Józsefnő a magára átválalt fizetési kötelezettséget csakugyan teljesítet te is, a 2. sz. a. csatolt 5. 1824. évi mart. 20. 27450 vfrlról kiadott nyug­tával, és az ugyanazon napon Madách János részére 6450 vfr tokról kiadott kötelezvény nyel igazolván ; ezeken kí­vül az, hogy a 2. és 3. sz. a. történt fizetések a Radványi Istvánféle tartozás kifizetésére teljesíttettek, Csemiczky Józsefnőnek 4. sz. a. s Szíjgyártó Mihálynak 5. sz- a. val­lomásaikkal, kik azt, hogy a néhai Radványi Istvány helyett az átválalt tőke és kamatbeli adósság Madách Já­nos részére, részint készpénzben, részint kötvényekben teljesen kifizettetett, letett esküjök alatt egyhangúlag vallják, még inkább megei'ősittetvén; azon körülmény pedig, hogy Radványi István kötelezvénye felperesek ke­zeiben maradt, miután a fizptés nem maga Radványi István, hanem helyette Csemiczkynő által teljesíttetett, az alpe­resek részéről felhozott jogérveket meg nem gyöngíthet­vén, ezeknél fogva felperesek keresetétől elmozdittatnak, a perköltségek azonban, miután felperesek az atyjok el­hunyta után kezükhöz jutott kötelezvény alapján, ezen keresetre magokat jogosítva vélték, és igy konok perle­kedőknek nem tartathatnak, kölcsönösen megszüntetnek. (1863. martius 9-én. 922. P. sz. a. Előadó: Szalay Zsig­mond ktb.) 354. Bödö Mária Szűcs Ferencznőnek és Tormássy Károlynak mint Bödö Zsuzsánna és Julianna kiskorú ár­vák gondnokának Bödö János ellen, a néhai Bödö János­nő Szász Mária hagyatékából a köteles résznek kiadatása iránti perében ítéltetett: A gyulai 1200. számú telekjegy­zőkönyvben 1 —11. részlet számok alatt elősorolt in­gatlan vagyonok, felerészben néhai Bödö Jánosnő Szász Mária nevére, még pedig miként Bödö János saját alá­írása igazolja, férjének a jelenlegi alperesnek belenyug­vásával, tulajdonjogon bejegyezve lévén, és igy ezen ma­ga az alperes által is aláirt okirat ellen, a 9. sz. a. felhí­vott bizonylat próbát nem tehetvén ; továbbá maga alpe­res a néhai neje hagyatékáról bíróilag készített leltár ellen óvást nem tévén; sőt az általa 1861-ik évi decz. 20. benyújtott s a hagyatéki iratok között 484. sz. a. találta­tó örökösi nyilatkozatában azzal, hogy a végrendeletileg neki hagyott örökséget elfogadta, habár az abban más tentával s később beirt igazításokkal ezen okiratnak el­lenkező értelmezése czéloztatik is, a Bödő Jánosnő vég­rendelkezési jogát beismervén, végre az általa 1—8 szám alatt felhozott okiratok is a házasság alatti közös szerze­ményt igazolván, de különben is ezek a telekkönyv és saját előbbi beismerése mellett, a felperesi keresetjognak lerontására nem szolgálhatván, ezeknél fogva a városi törvényszék Ítélete megváltoztatik, s az 1859-ik évi má­jus 10-én meghalt Bödő Jánosnő Szász Mária hagyatéká­ból eső törvényes köteles rész, vagyis az alperes által sem ellenzett leltári becslés szerint, a hagyatéki tárgva­lás alkalmával alperes által felszámított 365 frt" 65 , kr. adósság és temetési költségek lerovása után fenntna­j radó 2353 frt 70 krt tevő hagyatéknak fele része, azaz ; 1676 frt 85 kr. felpereseknek a halálozás idejében hatály­| ban volt ptk. XI. fejezete értelmében odaitéltetnek, s al­j peres Bödő János ezeknek kifizetésében elmar isztaltatik. j A per költségek jelen per természeténél fogva kölcsönösen j megszüntetnek, s a periratok sat. (1863. febr. 26-án. 8404. i P. sz. a. Előadó: Szalay Zsigmond ktb.) 355. Csatóczky Jánosnak Zimmermann Zsigmond ! és neje Répássy Julianna ellen, 525 frt tőke és járulékai ! iránti perében Ítéltetett : Felperes a per folytán e. r. alpe­res elleni keresetét az okozott költségek megajánlása mel­lett letévén: má^od r. alperes pedig a pankotai cs. kir. szolgabírói hivatal előtt ugyanezen követelés iránt le­folyt perben nem állván, a patvarkodási büntetésnek he­lye nem találtatik. Továbbá, miután felperes azt, hogy a ' pankotai cs. kir. szolgabírói hivatal által hozott 2/. alatti

Next

/
Oldalképek
Tartalom