Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 71. szám

Pest, kedd 18(53. sept. 22. 71. szám, Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. ^i^-^^^^—^^-^^.;;-^:---- -J: " --_ -:- -- • - •_— • " TZTS Tartalom : Rö«tonbiiósági tárgyalás Kalocsán. — Tahyféle származás igazolási per.(Folyt.) - Kúriai Ítéletek : magánjogi ügyeljen.—Hivatalos tudnivalók. Rögtönbirósági tárgyalás Kalocsán. Pest-Pilis és Solt t. e. vmegyék törvényszéke előtt, Kalocsán 1863 évi sept. 10 —13-ik napjain, ifj. T. János, T. István, K. József, T. József, id. T János, és ifj. T. János neje B. Judit m—i lakosok ellen rablási vádból tartatott. *) A rögtönbirósági szabályokhoz képest mindenekelőtt az előszabott esküt tették le a birák, mire ugyanazon szabályok egész terjedelmükben fölolvastattak. Olvastatott ezután a solti járás egyik szolgabírójának a rögtönbiráskodás tárgyát képező eset iránti jelentése, a vizsgálatra kiküldve volt törvszéki küldöttség tény vázlatával. Ez szerint 1863 aug. 26 —27. köztti éjen, 10—11 óra tájban B. József és V. Sándor dunapataji lakosok, dunaszéli gyümölcsös kertjükben, hol ezeknek fiaik ifj. V. Sándor és B. Sándor a gyümölcsöt őrizték , hat ember jelent meg, kik közül egynél puska, kettőnél pedig pisztoly volt; s kik mind az imént nevezett ifjakat, mind az elébb már hozzájuk jött B. Jánost, halálos fenyegetések közt a kunyhóba menni kényszeritvén, kettő a kunyhó nyílásánál őrt állott, mig a többi az almát a fákról leszedte s a ladikba hordotta. Ez körülbelől egy óra alatt megtörténvén, a parthoz kötve volt ladikkal elindultak, a kunyhóban volt egyének pedig, hallván az evező csapdosást, lementek a Dunapartra, s ott, a hold világánál látták, hogy a ladik egyenesen a Duna túlsó partján levő madocsai csőszház felé tartott. Alig tünt el a ladik a part árnyékában, midőn a most emiitett csőszház táján éles és erős ebugatás hallatszott, mely azonban rögtön elhallgatott, tanúságául annak, hogy a partra szállottaknak ott ismerŐ3 egyéneknek kellett lenniök. Ifj. V. Sándor hazamenvén, atyját az esetről értesítette, s igy másnap azaz 27-én hajnalban V. Sándor fiával és B. Sándorral, kárukat nyomozni Dunántúlra, és pedig az érintett madocsai csőszházhoz mentek. Parthoz érve ott egy ladikot, és abban, ugy a parton is, friss aimafa-leveleket, a part és csőszház között pedig a homokban ide oda járt emberek nyomait találták. A csőszházban csupán a csŐ3zné B. Judit lévén honn, ez, a hozzá intézett kérdésekre azt válaszolá, hogy Ő a kárról mit sem tud, a háznak megmotozásátpedi^ minden ellentmondás nélkül megengedte; mivel azonban a károsok C3ak néhány régebben leszakitott almát találtak a padláson, egyebet nem, bementek Madocsára, honnan a községi biró két, épen ott volt, megyei pusztázót és egy esküdtet adott segitségükre. Ezekkel a csőszházhoz visszamenve, ifj. T. Jánost, kit a csőszháztól nem nagyon távol, a pusztában fekve találtak, kérdőre vonták, ki kezdetben zavartnak és ijedtnek látszott ugyan, de később neki bátorodott, s általában minden tudomást a rablás iránt tagadott. Elismerte ugyan, hogy a rablás estéjén puskájából egymásután négy lövést tett, mely lövéseket a pataji kertekben volt ifj. V. Sándor, lí. Sándor és B. János is hallották, de a rablásbani részvétet vagy arról való tudomást tagadta. A károsok ennélfogva hazajőve, az esetet a solti cs. k. csendőrségnél •) Kirendelt védőjük e vidék egyik legjelesb ügyvéd Ábrahám ff y János volt; » helyettes Kováts J. ügyvéde. jelentették, mire velük együt két cs.k. csendőr sept 2-án átmenve, ifj. T. Jánost elfogták, és az illető szolgabírónak általadták. — Az ennek folytán keletkezett hivatalos jelentés következtében, a kalocsai megyetörvszéknekeg^lk táblabirája,a tiszti ügyészszel s egy jegyzővel azonnal a hely szinére mentek, ott több rendbeli tanukat kihallgattak s végre az elől megnevezett vádlottakat, a fölmerült gyanuokok alapján rögtönbiróság elé állitották. Ezen gyanuokok főleg következők : ifj. T. János, saját beismerése szerint is, — a rablás estéjén 9 —10 óra közt, egymásután 4 lövést tett puskájából, mijei lehetett társainak az összejövetelre; ezen ifj. T. János ladikjában, ugy mellette a parton is, friss almafa-levelek, s a part és csőszház között embernyomok találtattak ; a ladiknak a madocsai csőszház felé irányzott menete láttatott, s a partraérkezés után az ebugatás csakhamar megszűnt; a rablók egyike katona kitliben voltnak állíttatik, ily öltönynek pedig ifj T. János birtokában van; ez elfogatásakor a kár megtéritését igérte, ha szabadon hagyják, és vallomásaiban fölöttébb tétovázó volt, azt azon ban határozottan bevallotta, hogy a rablás estéjén L. Györgygyei együtt estelizett, ez utóbbit pedig ugyan azon éjen, ordasi B. Gábor kertjében szinte 6 ember által elkövetett hasonló rablásnak egyia szemtanuja L. István, a rablók egyikéül fölismerte; a többi vádlottak ifj. T. Jánossal és L.Györgygyei részint barátságos, részint atyafiságos viszonyban állanak, s a osőszházban és ezzel közvetlenül szomszédos juhaklokban szoktak tartózkodni stb. Következett vádlottak kihallgatása. (Folyt, köv.) Tahyféle származás igazolási per. (Folyt.) Aloeres további ellenbeszédében még felhozza, mikép felp. állításait t. i. hogy neje 1834 jul. 13. Debreczenben Amália nevű leányt szült; hogy íelperesnő az, kit akkor szült; s hogy az alperestől származott,— positiv próbákkal lenne köteles igazolni, mit legkevésbé sem tőn; mig saját keresztlevele éppen az ellenkezőt bizonyitja,t. i. hogy ő törvénytelen ágyból született, s anyja bizonyos Halász Karolina persona Varadiensis, nupta, marito non convivens, volt; már pedig ez alperes nejére, ki nem Halász, hanem b. Fischer Karolina volt, NVáradon soha nem lakott, és akkor alperestől még elválva sem volt, nem alkalmazható. A felperesi tanukra nézve pedig megjegyzi, hogy azok a kérdéses szülésen jelen nem voltak, sem azon tudomásuknak,miből alperes nejének terhes állapotát következtetik, okát nem adják, tehát csak hallomásból és gyanúsításból vallanak. És felperes azonossága sincs tisztában ; mert a tanúk közül egyik sem volt jelen, s egyik sem látta a gyermeket közvetlen a szülés után, s igy senki sem állhat jót, hogy az ekkép kezelt csecsemő Debreczenben a dajkák által ki nem cseréltetett. Az elválási egyességben (8. sz.) az mondatik : „hogy több év óta tu71