Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 67. szám

Pest, kedd 1863. sept. 8. 67. szám. •* Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. mm^m^ \ • • • ü^^^gj i i j^^aSi1 1 i i Tartalom : Váltótörvényszéki illetőségi kérdés. — Kúriai ítéletek: magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Váltótörvényszéki illetőségi kérdés. Mannaberg-M. pesti kereskedő egy 1861. május 2. kelt, s az elfogadó Kernács János földbirtokos ellen azon évi máj. 7. betáblázott 1200 frtról szóló váltót, 1861. nov. 21.-a pesti váltótörvényszéknél beperelvén, az 1861. nov. 25. 50,848 sz. a. hozott végzéssel a köztörvény útjára utasíttatott, azon okból, mert : „a kereset alapjául szolgáló váltó 1861 máj. 7. tehát az alkotmányos bíróságok visszaállítása után tábláztatván be, az 1844. VI. tcz. 22. §. szerint váltói minőségét elveszté s közönséges kötelezvénynek tekintendő, mint ilyen pedig a váltótörvényszék illetősége alá nem tartozik." Ezen végzés ellen panaszló felfolyamodással élvén, az iratok 1861. dec. 19. 54,942 sz. a. a váltó feltör vényszékhez felterjesztettek. Itt 1862. febr. 5. 385. sz. a. következő végzés hozatott : „A pesti e.b. váltótszéknek fentérintett végzése feloldatik, s az eljáró váltótszék utasittatik, hogy az 50,848. sz. kerestlevelet szabályszerűen intézze el. Mert a keresetnek alapul szolgáló váltó a neheztelt e. b. végzés tartalma szerint 1861. máj. 7. tehát a magyar váltótörvény hatályba visszaállítása előtt tábláztatván be, ezen az akkor érvényben volt osztrák törvények által megengedett betáblázás miatt váltói erejét el nem vesztette, s jelenleg is a váltótörvényszék birói illetőségéhez tartozik." Ezen feltörvényszéki végzés következtében az eljáró e. b. 1862. febr. 13. 9762. sz. a. márt. 11. tárgyalást tűzött ki. Azonban felperesnek még a fentebbi feltörvényszéki végzés leérkezte előtt beadott abbeli folyamodására, melyben az elutasító végzés ellen közbetett felfolyamodá-sát visszavonván, azt elintézetlenül magának visszaadatni kéri, 1862 márt. 7. 273. sz. a kelt végzéssel a márt. 11-re kitűzött tárgyalás meg nem tartatni, s felperesnek mind a keresetlevél, mind a felfolyamodás visszaadatni rendeltetett. Azonban felperes ekkor már kedvező feltörvényszéki végzéssel birván, azt felhasználni is kivánta. Megjelen tehát a márt. 11. tárgyalásra, s kijelenti, hogy a felfolyamodásnak időnyereség miatti visszavonása koránsem foglal magiban pertőli elállást. Ő a feltörvényszéki végzés értelmében tárgyalást kiván, s minthogy az 1862 é. 273. sz. végzésben a tárgyalás megnem tartatni határoztatott, alperes tehát arra meg sem jelent,uj tárgyalási .határnap kitűzését kéri. A tárgyalási jegyzőkönyv berekesztésekor megjelent az alperes is, és kijelenté, hogy a "273. sz. végzésnél fogva a tárgyalást a törvényszék rendelete ellenére megtartatni nem kívánja. Erre 1862. é. márt. 13. 16561. sz. a. apr. 4. uj tárgyalás rendeltetett. Ez alkalommal alperes felperest elutasittatni kéri, mert felperesnek nyilván pertőli elállást tartalmazó AV? sz. folyamodványa folytán jelen per ez uton már nem tárgyalható. Az érdemre nézve pedig előadja, hogy a keseseti váltó keletkezte körül csalás forogván fen, ez iránt Pestmegye tszékénél már vizsgálat van folyamatban , melynek befejeztéig a jelen pert függőben tartatni kéri. Felperes erre válaszolja, hogy a felfolyamodás visszavonása még nem pertőli elállás, és hogy a váltó keletkezte körül netán elkövetett csalás őt mint a váltónak forgatmány utjáni tulajdonosát nem illetheti. Erre a pesti váltótszk 1862. apr. 10. 82,706. sz. a. hozott Ítéletével alperest a keresetben, s perköltségekben a következő okokból elmarasztalta : „Felperes keresetjogát az A. a. beperesitett, minden törvényes kellékekkel ellátott, s nehézség alá nem eső váltóval kellően kimutatván, miután az elfogadási aláírás beismerése mellett a kereseti váltónak miként lett kiállításából, s az értéknek meg nem kapásából felhozott,s különben is nem a váltójogból merített, hanem panaszlottnak egy harmadik személy lyeli viszonyából eredő kifogás felperes, mint a kereseti váltónak forgatmányos birtokosa ellen a vto. k. I. r. 29. §. szerint nem érvényesíthető, s miután az elfogadási aláírásnak nem tagadása esetében a már elfogadott váltó az 1844. VI. tcz. 6. §. értelmében az elfogadó által még akkor is kifizetendő, ha a váltó egészen hamis lenne : ennél fogva stb. stb. Ezen ítéletet alperes felebbezvén, a kir. váltó feltörvényszék által 1862. jun. 23. 4055. sz. a. végeztetett : „A pesti e. b. váltótszknek fentérintett Ítélete, az annak alapjául szolgáló egész tárgyalással együtt megszüntetik, s felperes köteleztetik alperesnek 20 frt perköltséget stb. Mert : felperes 1862. jan. 3. az e.b. váltótörvényszékhez benyújtott kérvényével a keresetét illeték telensége miatt visszautasító 50,848. sz. e. b. végzés e. közbetett folyamodását feltétlenül visszavonta, s azt magának elintézetlenül visszaadatni kérte. Ha szinte már ezen kérvény, s illetőleg elállás az e. bir. vtszk által annak idejében felterjesztetni elmulasztatván, a feltörvényszéken folyó 1862. febr. 5. 385. sz. a. a neheztelt végzést feloldó, s az e. b. v. törvényszéket a kereset szabályszerű elintézésére utasító végzés keletkezett is : ezen az elállásánál jóval későbbi keletű határozat mindazáltal felperesnek a folyamodás visszahuzása s ennek folytán a neheztelt elutásitó e. b. végzésnek jogerőre emelkedése által tettleg megszűnt váltókereseti jogát fel nem élesztheti. Az e szerint jogérvényesen visszautasított kereset alapján az ellenfél ellenmondásának daczára megtartott tárgyalás, s az annak folytán hozott Ítélet semmisnek tekintendő s mint olyan megszüntetendő." Mely feltörvényszéki végzés felperes által felebbvitetvén, az a Hétsz. táblának 1862. aug. 29. 6241. sz. a. végzése által helyben hagyatott. Ezek után felperes 1862. sept. 25. uiabbi keresetlevelet nyújtott be, ezt különösen azzal is indokolván, hogy