Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 63. szám

281 nem vonatkoznak az alperesi 7-ik sz. a. beperesitett okirat mikénti keletkezésére, és igy döntő körülményre netn ajánltatott, szükségtelennek találtatván; továbbá a 7. sz. a. okirat hamis vólta miatt a polgári eljárás beállítása, és a bűnvádi eljárás eredményének bevárása azért nem foghatott helyet, mivel jelen esetben nem merült fel bizonyos személy ellen oly gyanú ok, melynek büntető útoni elintézése, a perre lényeges befolyással volna, a 7. sz. a. okirat valódisága felett pedig a polgári biró a pprtts 124. §. értelmében Ítélhet, azért a pptts 2-ik §-ának esete fenn nem forog; még is az által, hogy a 7-ik sz. okiratnak szakértők általi megvizsgálására a felek vagy képviselőik meg nem hivattak, miután annak megvizsgálása nem a felek kérelmére de hivatalból rendeltetett el, és a pprtts 124. §. a felek meghivatását nem rendeli, a biró a szakértők véleményéhez kötve nem lévén, a vizsgálatra való meg nem hivás által oly mulasztás, mely semmisítést vonna maga után, el nem követtetett; — s végre miután Koppély Fülöp, és Frigyes, a per folyta alatt vásárolták egyik alperes Kállay Gusztáv részét meg, ezeknek pedig mind jogelődje Kállay Gusztáv, mind birtokelődje Redl Jenő a perben állanak, Koppély Fülöp és Frigyes beidéztetése a polgári perrendtartás szerint nem szükségeltetett, mindezen okoknál fogva az alperesi semmiségi panaszok alaptalanoknak találtatván, azoknak hely nem adatik. A felperességet illetőleg: Minthogy alperesek magukat jelen perben először ugyan az 1 — 5. számig becsatolt okiratok alapján zálogjoggal, utóbb pedig a 7 ik sz. okirat alapján tulajdonjoggal védelmezték, s a per során felperesek kereshetőségét Kállay Leó végrendeletének felperes által történt bemelléklése után is, ezea szempontból meg nem támadták, minthogy a 18. sz. a. Ítélettel a becsomózás után, a szakértők feletti tárgyalás alkalmával szabályellenesen léptek fel, ezen 18. sz. okirat, s annak alapján a fellebezésbe foglalt kitételek bírói figyelembe nem jöhetvén, alperesek által a per folyta alatt nem is neheztelt felperesi kereshetőség alperesek ellenében megállapíttatik. A per érdemére nézve: Felperesek az A. B. G. és H. a. okiratokkal begyőzték azt, hogy Kállay Leóra Mezőtúron a Kállay családot illető részből, egyhatod rész jutott; s hogy ezen Kállay Leót illetett egyhatodrésznek birtokába 1827. évben idősb Kállay Péter mint Kállay Leónak C. szerinti meghatalmazottja, a B. a. lekötelezés alapján részint a mezőtúri rendezési perre tett fáradozásai megjutalmazása, részint a Kállay családot illető közös perek viselésénél tett számos költségei törlesztése fejében, melyekből a B. a. okirat szerint Kállay Leó mezőtúri egyhatod részére 32,311 frt 11 kr. váltó összeg esett s melyek az alperesi 6-ik sz. a felszámítás szerint 41.522 írt 30 krra váltóczédulában emelkedtek, idősb Kállay Péter birtokába jutott, alperesek által nem kifogásoltatott, hogy továbbá idősb Kállay Péter ezen Kállay Leóféle mezőtúri illetőségről, mint meghatalmazott rendelkezett, s különösen az Egri főkáptalannál ezen egyhatod részből birói zálogban volt részt Kállay Leó nevében és részére birtokába visszavette, azM. a. alperesi részről kétségbe sem vont okirattal, felperesek begyőzték. — Még is, hogy idősb Kállay Péter már 1830. évben az említett Kállay Leó íéle egész egyhatodrésznek és igy az alperesi 8-ik sz. a. 'okirat szerint 1810. évben oct. 29. Kállay Leó testvére Kállay István adósságában Totovics Antal részére szinte birói zálogba vett egy huszonnegyed résznek, mely utóbb Péchi Gáborra ruháztatott át, birtokában volt, idősb Kállay Péter által Kállay Leóval 1830. évben történt számítás által az alperesi 6. sz. okirattal, sőt ezen pert közvetlen megelőzőleg 1853. évben az A. a. okirat szerint az egész Kállay család elismerése által igazoltatott, hogy pedig ezen Totovics részére bíróilag lefoglalt rész, jelenleg más kezeken volna, vagy hogy az alperesekre zálogjoggal ruháztatott, alperesek a per során nem is állítják, annál kevésbbé igazolják, és igy az, hogy a Kállay családot illető, s mindeddig osztatlan állapotban levő javakból Kállay Leót egyhatod rész illeti, s az alpéresek kezein van, s abba mint fi ágat illető javakba j felpereseket, mint a fiágban kihalt Kállay Leó oldal örököseit illeti az örökség, begyőzve van. Alperesek ezen kezeiken levő, s felpereseket illető örökséget azért nem akarták kibocsájtani, mivel annak egyrésze az egri főkáptalan részére még Kállay Leó attya Kállay László adósságában az 1—5. számig becsatolt okiratok szerint, 178L évben birói zálogba lefoglaltatván, azt idősb Kállay Péter kiváltotta, és magára ruháztatta, és ugy mint zálogot alperespk máig is birják, mint ilyen pedig jelen per tárgya nem lehet, de különben is az ősiségi nyiltparancs szerint ki nem váltható; ámde felperesek az M. a. okirattal begyőzték , hogy az egri főkáptalan ezen birói zálogot, 1820. évben idősb Kállay Péternek, mint Kállay Leó meghatalmazottjának visszabocsájtotta, és igy ezen zálogrész Kállay Leóra ismét visszaszállott, ezen részen teherül feküdt 17,855 frt 56 1/2 dénár adósság pedig jelenleg is fizetetlen, az N. a. okirattal igazoltatott. Elesvén alperesek az M. a. általok kétségbe sem vont okirat által zálogjogon állított védelmüktől, a 7. sz. a. 1836 sept. 20. magán pecsét alatt kelt örökeladási okirattal léptek fel, mely szerint az eladási árt Kállay L°ó ugyan akkor fel is vette, ezen magán pecsét alatt kelt örökeladás pedig az ős. ny. 16. §. szerint meg nem támadható. Felperesek ezen 7. sz. okiratot valótlannak, és hamisnak állítván , miután azt alperesek eredetben becsatolták, s a bíróság annak szakértők általi megvizsgáltatását eszközölte, ezen szakértői vizsgálatból kiderült, hogy a 7. sz. a. okiraton a kelet helye, napja, az eladó Kállay Leónak neve, és az előttemezők neveinek aláírása egészen hamisak, s ezen okiraton foglalt aláírásokat a végirat melletti Kállay Leó eredeti aláírásaival, és az egyik előttemező tanú Laskay Bálint aláírásának, a megye levéltárából hivatalból becsatolt aláírásával egybehasonlitva, ezen aláírások egészen hamisak, sőt ezen 7. sz. okirat, ezen itélő tábla által is határozottan hamisnak, és utánozottnak felismertetik, miután annak valóságát sem az előttemező tanúk közül még életben levő Prof József, ki a 7-ik sz. okiratban foglalt eladáson, az eladó, vagy a taníik által történt aláíráskor, hogy jelen lett volna,nem isállitja, ki hit alatti vallomása szerint azt, hogy a mezőtúri birtok adatott volna el Kállay Lsó által, nem tudja, és csak azt hallotta, „egyezkedtünk, szerződtünk" azon szerződésnek pedig, melyre mint előttemező nevét aláirta, tartalmát nem ismerte, ennélfogva ezen általánosságban valló, különben is egyes tanú, kinek a 7-ik sz. okiraton foglalt aláírását a szakértők szinte utánzottnak ismerték fel, ugy a többi alperesi halloruásbeli tanúk vallomásai, kik sem az egyezkedésen, sem a 7-ik sz. okirat keltén jelen nem voltak, épen nem támogatnák, a 10. és 13. sz. a. okiratok pedig a mezőtúri javak eladására, vagy azok eladásából hátra volt összeg letisztázására, miután a 7-ik sz. szerint annak későbbi keltekor az egész vételár lefizetettnek állíttatott, nem vonatkozhatnak, és igy az alperesi próbairatok a felperesi okiratok megczáfolására távol sem lévén alkalmasak, alperesek pedig felpereseknek teljesen bebizonyított örökösödési joguk ellenében semmi beruházást vagy rajt fekvőséget, melyből megtarthatási jogczimük eredett volna, nem igazolnák : annálfogva felpereseknek, mint Kállay Leó mellék