Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 5. szám

Pest, péntek 1803. Január 16. 5. szám, Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom A kercsktdelmi s váltójog codifieátója. 1. — Legfelsőbb rendelet a vátófeltorvényszékhez. — Kúriai ítéletek : magánjogi ügyekben. A kereskedelmi s váltójog codificatiója. I. Jogrendszerünknek a szabadelvű s előhaladott európai jogszellemébeni szervezésében, s jogéletünk érdekeinek tökéletesb kielégiésében, a legsürgősb s legégetőbb szükségnek nyilvánul azon jogviszonyok szabályozása s azon jogintézmények gyökeres átalakítása, melyek a íorgalom s hitel igényei által közvetlenül érintetnek. A kedvezőtlen véletlen ugy hozta magával, hogy jogviszonyaink legziláltabbak , jogállapotunk legzavartabb épen akkor legyen, ruidón a hiiel hasznaira s jótéteményeire legnagyobb szükségünk van, midőn p. o. az úgyszólván nemzeti let kérdéséül szolgáló földhitel bank megalapítása forog szőnyegen, mi a legszigorúbb jogrendet, a lehető legnagyobb jogbiztosságot elkerülhetlenül szúkségeli. Azért kitűnő bölcsesség nyilvánul azon tervben, mely szerint, mint a hivatalos közlések emiitik, az országbirája a codificatio bizottmányi munkálatában a legelső és legsürgöbb tárgyul a váltó-kereskedelmi jogotjelölte ki, tehát ugyanazt, mely a hitel s forgalom igényeinek kielégítésében leghatalmasb tényező. Azt hiszszük, ha a m. kormány s az országbíró csak azt eszközölheti is, hogy a jövő országgyűlés egy elejébe terjesztett, korszerű elveken nyugvó váltó-kereskedelmi codexet elfogadhasson, s életbeléptethe ssen, már az által rendkívüli szolgálatot teend a közvagyonosság s összes nemzetgazdászati érdekek biztosításának és kifejlődésének. Ezen codific.ítiónak azonban, hogy a megroncsolt hitelt helyreállítsa, hogy a pénz s vagyon forgalomban a vagyonosodás kifejlődésére megkívántató rend-sebb és szabadabb műtéteit, mintegy vérforgást, ismét lehetővé tegye, sőt azt nemzeti kifejlődésünk érdekében magasbra is emelje, mulhatlanul korszerűnek, szabadelvűnek kell lenni, azaz olyannak, mely az európai törvényhozás legtökéletesb intézményein, a hitel és jogbiztossag érdekeit legjobban biztosító jogszabályain alapuljon. Ez okból legnagyobb szükségnek, s elkerülhetlen reformnak mutatkozik az: hogy hazánkban a németországi kereskedelmi s váltótörvény elfogadtassék — feltéve azon másodrendű változásokat, melyeket a törvény behozatala, hazánk specificus viszonyait illetőleg, szükségesekké tennének. Azon okok között, melyek nézetünk szerint a németországi váltó-kereskedelmi torvény behozatalát kiváló szükségül tüntetik elő, mindenekelőtt kiemelendők a nemzetgazdásza'i érdekek, melyeknek kielégítése nélkül, a tarsalrni élet jelenkori iránya s természete mellett, nem csak nemzeti létünket nem biztosithatjuk, de magunknak még politikai szabadságot sem eszközölhetünk. Azok kik jövőben a codiíicatióra hivatottak leendnek, kell, hogy a hitelre közvetlenül vonatkozó törvényeknek, tehát a kötelmi s váltójognak, a törvénykezési s bírósági rendszernek codificálásában folytonosan szem előtt tartsák, mikép mi magyarok a korunk uralkodó eleméül szolgáló pénzügy s hason értékek körében önállással s függetlenséggel legtávolabbról sem birunk. Ha azon visszahozhatlanul lefolyt korban, melyet részint a hűbéri személyes tulajdonok, részint az alapul szolgált ingatlan befolyása jellemzett, tulnyomósággal a jelentékeny önállással bírtunk; le kelhtt erről mondanunk az újkorban, melyet az ingók értékének uralma jellemez, miben a kortól meszsze elmaradtunk. Minden közjogi, kétségbe vonhatlan biztosítékaink, melyek ősi törvényeinkben politicai önállásunk mellett küzdenek; nem elégségesek fzámuukra magánjogi biztosítékokat, nemzetgazdászati önállást biztosítani — az üzlet világában. — Minden vállalatunk, vonatkozzék az akár a mezeigazdászat nagyobbszerű emelésére, akár a forgalom tökéletesítésére, arra kényszerít, hogy a külföld pénztőkéihez, tehát hiteléhez folyamodjunk. Nem szabad tehát, mint ez legközelebb is történt, codificátorainknak feledniök, mikép jelen helyzetünkben hitel törvényeinket, tehát a váltó kereskedelmi stb. jogot önállóan, elvont nemzeti szempontokból, talán az ő^i emlékeken nyugvó s önkényes vágyak s érzelmek szerint nem szervezhetjük; hanem kell, hogy szabályait a túlsúlyra emelkedett külföld igényeihez alkalmazzuk, melynek hitelére, pénzére szorulunk. Az eldöntő suly itt azon bizalomban rejlik, melylyel a külföldi pénzesek irányunkban viseltetnek; s az csak akkor fejlődhetend ki, ha jogrendszerünk nem a mi, hanem az ő igényeik szerint leend alakulva, ha tehát a kellő alakban azok nekik az ő meggyőződésük szerint nyujthatand biztosítékokat. Az pedig tagadhatatlan, mikép azon a külföldön, melynek bizalmára, hitelére, pénztőkéire stb. rá vagyunk szorulva, a legnagyobb, legjelentékenyebb tért, ideértve az austriai örökös tartományokat is, Németország foglalja el. A forgalomnak mind a szellemi, mind az anyagi világban, legszorosb kapcsai léteznek hazánk s Németország között. A társnlmi élet működésének, mint az a nemzetgazdászati tényezőkben nyilvánul, úgyszólván felbeszakadatlan folytonossága létezik közöttünk. A terményzés s értékesítésének érdekei, mint társalmi szükségleteink kielégítése által közvetlenül piaczaira vagyunk utasitva — a helyzet s politikai körülmények következtében. Innen közöttünk a hitel működésének folytonossága, a nemzet gazdászati tevékenység ezernyi alakjaiban; oly nagy terjemben, mikép annak kielégitése szorosan napi szükségeink közé tartozik. E viszony oly fontos, oly életbevágó, mikép annak csak megingatása is, mint ez években tapasztaljuk, majdnem veszélyessé válik, reánk háromló