Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 48. szám

Pest péntek 1863. Jun. 26. 48. szám, Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, • II,, , ~ L Tartalom: Eszterhazyféle hitbizományi ügy .(Vége) - Kúriai Ítéletek: magánjogi ügyekben. —Hivatalos tudnivalók. Eszterházyféle hitbizományi iis?y. (Vége.) Azon érveket, melyek az E. József alapította tatai majorátus jogi léte ellen hozattak fel, felperes következő fejtegetésekben igyekezett megezáfolni : A beleegyezés és megerősítés közt mint alperesek s az Ítéletek álliták, értelmi különbség nincs. Az idézett 1723. 50. tcz. nem csak az nincs mondva,hogy a kir. megerösitésnek utólagosan kell kiadatni, sőt ott egyenesen megelőző „praecedens confirmatio r egia"-ról van szó; az pedig, hogy királyi megerősítés .,praecedált," elvitázhatlanul kitűnik a kir. adománylevel világos szavaiból : cum facultate majoralum pro suis et fratris sui Francisci Eszlerhúzy masculis descendentibus instiluendi: ita videlicet, ut idein comes et praeseripti sui masculi haeredes vei instiluto majoralu in eodem successuri Mares, secundum ordinem pi imogeniturae idem Domínium ele. lenére, possidere et usuare possint ac valeant" s a folyamodásra adott előterjesztésből, s arra keletkezett kir. resolutionak „Piacet" szavából. Hogy ezen, éppen a törvényben kivánt előleges megegyezésen vagy más szóval : megerősítésen kivül pgyébnemü és alakú confirmatio is szükségeltetnék a hitbizományok érvényességére, ezt Corpus Jurisunk semmi törvényében nem olvashatni,s a kir. tábla sem támogatta bármely törvénynyel vagy törvényes indokkal. Sőt bizonyos és mind az 1723. 50. 3. §. foly, mind pedig a kir. Curia számos Ítéletei által támogattatik azon jogi nézet, hogy a családtagokra nézve, oly hitbizományok is érvényesek, melyek kir. megerősítés nélkül bár, de az első szerzők által törvényes végrendeletben alkottattak. Felhozatott az is, hogy az a megyei gyűlésen, külön oklevélbe foglalva, ki nem hirdettetett. Nem ismételve azr, mi már feljebb mondatott, hogy ezen kihirdetés állítólagos hiányát a kir. helybenhagyást magában foglaló adomán y levél kihirdetése s az ünnepélyes beiktatás teljesen pótolja : általánosan elismert s a magyar törvénytudományt tanitó s magyarázó munkákban (Kövy, Kelemen, Frank, stb.) valamint a kir. Curia Ítéleteiben is elismert jogelv, hogy a megyegyűlési kihirdetés csupán a hitelezők és jogaikban egyébként érdekleltek követelésének biztosítására van a törvényben elrendelve s annak elmulasztásával a család tagjaira nézve az első szerzők rendelkezésének kötelező érvénye meg nem semmisülhet. De foltéve, meg nem engedve, hogy a kir. helybenhagyást tartalmazó adománylevél kihirdetése a kivánt eredményt nem eszközölte volna is : tag idhatlan, hogy mivel az 1801. kiadott s kihirdetett k. k. Consensualisban a gr. Eszterházy József országbíró által felállított hitbizomány megerősítését tartalmazó kir. adománylevél, s gr. Eszterházy József é* Ferencz végrendeletei is bennfoglaltatnak, ezen 7. sz. a. Consensualirsal együtt ezek is utólagosan kihirdettettek, t. i. akkor, midőn ezen hitbizomány valóságos életbe léptetése, az adósságok teljes letörlesztése után, s gr. Eszterházy Károly egri püspök halálával, lehetségessé lett, s annak felfüggesztő feltétételei teljesültek. A mi pedig azt illeti, hogy a gr. Eszterházy Józsefféle hitbizomány ellenére a családtagok másképpen rendelkeztek, s igy a család kebelében ellenkező gyakorlat fejlett ki, és az, elévüléssel is erősíttetett. Erre megjegyeztetik, mikép az 1762. egyezkedés (ha annak oly értelem tulajdoníttathatnék, mint alperesek s az ítéletek tulajdonítanak) valamint az 1776. osztály, már a törvény nevezetesen az 1687. 9., 1723. 49. tcz. 4. §. s 1723. 50. szerint önmagában érvénytelen, s oly jogkövetkezményt nem szülhetett, hogy a majorátus természete megváltoztassék, s kevesebb javakra szoritassék.A törvény ugyanis csupán az első szerzőknek enged hitbizomány felállítási jogot, az egyezkedő családtagok pedig első szerzők nem voltak,kik e jogot a kir.Donationaliss a szerző végrendeletének sérelmével gyakorolhatták volna, s a mennyiben, mint zár alá vevők szerzőkké kereszteltethetnének is, a szerzői minőségről világosan lemondtak. Minden tehát, a mit az első szerzők intézkedései ellenére tettek s rendeltek, világos jogbitorlás volt, minek törvényes ereje s következménye nem lehet annyival kevésbé, mert ezen 1776. egyezkedés, mely az alperesek által követelt gyakorlatot bizonyítaná, már az 1793. és 1799. tractatusokkal jogkövetkezményeitől magok a családtagok által megfosztatott. A családi tractatusuk egész sora, kivétel nélkül bizonyítja, hogy a családtagok folyvást ragaszkodtak az első szerzők végrendeleteiben foglalt intézkedések lényegéhez, s óvakodtak azoknak sértésétől. Legfőbb erőt helyeznek alperesek az 1762. egyezkedésben, mely 8. pontjában, állítólag a tatai majorátust 22,000 frl évi jövedelemre szorította, s az 1801. Consensualis által is ily értelemben s kiterjedésben erősittetett meg, és az eredeti alapokat felforgatva, a gr. Eszterházy családbani örökösödési rendet megváltoztatta volna. Ellenében előadatik, mikép ha ezen 1762-iki egyezkedés valódi értelmét, keressük : kitetszik, hogy 8. pontjának egyedüli czélja volt ideiglenesen meghatározni azon kulcsot és arányt, miszerint a majorátus terheltethessék, de általa egyáltalán nem szándékoltatott, hogy a majorátus csak ,.jövedelem" legyen, és ha szándékoltatott volna is : e szándéknak törvényes ereje nem lehetne, mert az 1762. egyezkedő testvérek sem szerzők nem voltak, sem az általuk tervezett módosított majorátus felállítására előleges kir. jóváhagyással nem bírtak. Egyébiránt is az ezen 8. pontbeli tervezetnek az 1776 osztályban adott értelmezés, mely ugyanazon 1762. tractatusnak törvényben gyökerező 5. s 7. pontjaival össze nem fér, az 1793., 1799. s 48