Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 37. szám - Büntető jogi értekezések. 1. [r.] A bűntetti tévedésről

168 A tévedés előadott fajai bővebb elemezése, és a büntethetésrei befolyásának meghatározása meghaladja e lapok korlátolt körét és külön kimerítőbb értekezést igényel ; miért is jelenleg szándékunk a tévedésnek többi fajait a büntethetésre befolyást illetőleg- röviden érinteni, és csak a tárgy körüli tévedésről kevéssé bővebben értekezni, egy kimerítő, s a tudomány jelenlegi állásának megfelelő értekezést a tévedésről más kedvezőbb alkalomra hagyván fel. Tévedés az iránt, vájjon a tett tilosé vagy sem, a szerint bir befolyással a büntethetésre, a mint a tettet már a természeti törvények is titják és az alkotott törvények annak csak bővebb meghatározását adják, mint például lopás , rablás , csalás , gyilkosság, erőszakosság s. a. t.; vagy pedig az csupán az alkotott törvények által tiltatik, mint oly tett, mely magában ugyan jogsérelmet még nem foglal, de melyből az származhatik , ilyek rendszerint a rendőri (policiai), áthágások péld. a sebes kocsizás, lovaglás, tűzzel könyelmű bánás, méregnek korlátlan árulása stb. Az előbbieknél a törvény nem tudása nem mentő ok, az utóbbiaknál gyakran az lehet. A tévedés a tettben megszünteti a büntethetést, mert itt hiányzik az PISŐ kellék, s igy hiányzik a gonosz szándék is. Vájjon az ily tévedésnél a tett vétkességül (culpa) betudható-e, más kérdés, s attól függ, vájjon az ily tévedés a tettesnek beszámítható e vagy sem. A tévedés az eszközben megszűnteti a büntethetést, mert ámbár az ily esetben meg van a tiltó torvény tudata, és az önkényti elhatározás, hiányzik mégis a harmadik kellék, mely megkívánja, hogy az alanyban létező tudat, és önkényti elhatározás valami külső tárgyon kifejezést nyerjen, nyilvánuljon, mi oly esetben, midőn az ártalmas eszköz helyett ártalmatlan használtatván, minden törvénytelen külső eredmény elmarad, hiányzik, már pedig az alanyi, a belső tett csak ugy és annyiban büntethető, a mint és a menyiben az külsőleg is mutatkozik. In foro externo non apparere, et non esse, idem est; in foro externo cogitationis poenam nemo patitur. A tévedés a tárgyban a menyire az esetben hiányzik a tárgy, melyen bűntettet elkövetni lehetne, megszűnteti a büntethetrst, mert itt szinte hiányzik a büntethetésnek harmadik kelléke, t. i. az alanyinak, a belsőnek valami tárgy körüli külső nyilvánítása, minélkül a büntető (külső) bíróság előtti beszámításnak helye nincsen. Tévedés az eredményben a büntethetést ki nem zárja, mert az esetben megvan a (jogi) beszámításnak mindhárom kelléke, a mennyiben azok megkívántatnak arra, hogy valakit büntetni lehessen; és csak abban van a tévedés, hogy a szándéklott eredmény nem akkor és nem oly módon következett be, mint az különösen szándékolva volt. Miután azonban ily esetben nem történik egyéb, mint a mit a cselekvő szándékolt, és a valóban bekövetkezett eredmény csakugyan az ő cselekvényének következménye; a bekövetkezett eredmény péld. a halál neki beszámitható,s pedig annál is inkább,minthogy az utóbbi tette által nem tanúsítja azt, hogy a már bevégezve volt tettet megbánta, s azt jóvátenni igyekezett volna, hanem az utóbbi valóban gyilkoló tett által a szándékával megegyezőleg létesítve vélt gyilkosságot akarta eltitkolni. (Némelyek az első tettnél megkisérlett, az utóbbinál pedig vétkes gyilkosságot lenni állítanak). A tárgybani tévedésről jövő czikkben. (Vége köv.) — Cs.... Imre. Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben A kir. ítélő táblán. 389. Szűts Sámuel özvegye szül. Lugosi ZsuzsánnáI nak Szűts Péter, özv. Szűts Pálnő s többek ellen a köztök ' lefolyt osztályos perbeli bírói végrehajtás kiigazítását kö! vetélő perében ítéltetett : Az anyaperbeli első bírósági | itélet szerint ottani felperesnek nem a néhai Szűts Mihály : után maradott javaknak fele, de azon javak eladási árából az általok követelésbe vett örökség fejében határozott ; pénz öszveg levén megítélve, s hogy a kifizetni rendelt i és különben is néhai Szűts Mihály által nem első de máj sodik nejével közösen tett adósagok, a megítélt összegbe ' ha csak részben is betudásba jöjjenek, azon ítéletben ki nem mondatván, s épen azért az ottani alperes lellebezél sében nyilván is neheztetvén. ezekre nézve, azonban, azoa első birósági itélet a peres felek mindketteje által ^ár ; nem fellebbezett sőt megnyugvással fogadott ma?od bi' rósági itélet által is jóvá hagyatván, a felperes részére letéteményezet öszveg maradványa pedig, az iratjegyÍ zékbe XIX. számmal jegyzett és 1857-ki évi sept. 1-én í kiállított eredeti nyugtatványa szerint, általa minden fen< tartás nélkül felvétetvén, ellenben azon végrehajtási költségek, melyek a végrehajtási jelentés 2/. alatti melléklete szerint 26 pengő írtba felszámítva, az anya perbeli • jogerőre emelkedett itélet szerint eladatni rendelt javak megbecsülése, s ennek nyomán elárverezése czéljából téj ettek, a két nemű vagyonnak a peres felek közötti elküi lönzésére intézett anya per természetéhez képest is, egész! ben ottani alperest s itteni felperest nem terhelhetvén,- az I első birósági itélet azon változtatással, hogy a felperes ré| szére letéteményezett és a megmaradott,részben általa felis I vett öszvegre nézve, felperes követelési jogának a végrej hajtásban eljárt bíróság irányábani fenhagyása, mint a j mely maga azon itélet indokolása szerint is helyt nem I foghat, hivatalból megsemmisitettik, továbbá hogy alpe! rések, az egészben felperes által viselt végrehajtási költj ségek fele részét felperesnek 13 pengő írt 15 krban a per i kezdete ólta 1861 -ik évi jul. 23-ig száztól négyjével, azontúl pedig hatjával számítandó késedelmi kamattal együtt inegtériteni tartoznak, végre, hogy l-ő rendű alperes Szűts Péter mint aki az ősi örökségképen ugyan alpereseknek megítélt s ilyenképen általa a végrehajtáskor fel is vett, de az anya perbeli másod birósági itélet szerint ideiglenes haszon élvezetképen felperest illető 40 pengő forintnak kamatját részére kifizetni elmulasztotta, s ezen mulasztásával irányában perre okot szolgáltatott, felperesnek jelen per költségei fejében 15 frtot megfizetni köteles, különben többi részében jóváhagyatik, s a per további torvényszerű el járás végett illetőségéhez leküldetik. (1863. mart. 18. 5273. P. ez. a. Előadó: Nyeviczkey József kir. személynöki itélőmester.) 390. Dumcsa Ignácznak Vrányi Sándor ellen 5000 frt s járulékai iránti perében ítéltetett : Felperes az 1862 évi jan. 25. hozott királyi ítélő táblai véazés folytán 1862 évi sept. 21. tartott tárgyalás alkalmával azon körülményt, mily feltételek alatt szüntettetett meg a Vrányi György elleni csőd, s adta felperes erre nézve beleegyezését, fel nem derítvén, de a D. alatti feltételes biztosítási okirat is oly lekötelezésnek, melynek aL»pjan alperes fel tétlenül marasztaltathatnék, nem vétethetvén, miután annak világos tartalma szerint alperes csak azon esetre ígérte a követelt 5000 frtnak lefi " ' 1