Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)
1863 / 34. szám
Pest, kedd 1863. Május 5. 34. szám, Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom: Ál vagyon-átruházasi eset. Vége. — Kariai ítéletek : magánjog! ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Ál vagyon-átruházási eset. (Vége.) A végrehajtást szenvedő nejének Fürth Amáliának ugyan egy alkalommal tárgyalt igényperét illetőleg; annak keresete a bútorok tekintetében egy bizonyítványon alapszik, melyben elő vannak számlálva azon ingóságok, melyeket felperesnő 1855-ik évben történt férjezésekor állítólag Fürth Arnold férjéhez hozományozott. Erre alperesek előadták : A mellékelt hozományi összeírás, teljes hitelességűnek el nem fogadható : mert az abban megnevezett tárgyak most Írattak össze 1862 évi nov. 24-én, tehát végrehajtást szenvedőnek megidéztetése napján, annálfogva alkalmilag készíttettek ; továbbá a tanúk teljes bizonyossággal, minden kétségentúli erővel bebizonyítani nem képesek, hogy 1855 évtől ugyan azon tárgyak e a foglalás alá vettek, melyek felperesnő attyának Sternberg Gáspárnak halála után, mint hozomány Fürth Arnold házához szállitattak ; végre nem valószínű, az ugyan azonosságuk, mert azok iránt Sternberg Adolf szinte igényt támasztott, tehát se nem felperesnő tulajdonai, se pedig Sternberg Adolfé, hanem tisztán és egyedül Fürth Arnoldé. Az 1820 évi márt. 4-ról kelt legfőbb törvényszéki ítélet, mint törvényül szolgáló döntvény azt határozta, hogy a női hozomány valósága, s férjhez vitele, a házassági szerződés által próbáltatik, ennélfogva a hirtelenébe össze férczeit, a tárgyak ugyanazonosságát be nem bizonyító tanúbizonyság teljes próbaúl élnem fogadható. Továbbá, ha állana is az, hogy a felperesnő 1855 évben hozománykép hozott valamely bútorokat férjéhez, azon tárgyak ugyanazonosságát be nem bizonyította, a bizonyítványt kiállító tanúk, másútt, távolabb lakván, folytonos ellenőrködés alatt nem tartották, nem is tudhatják határozottan, ha váljon még mind mai napig is ugyun azok-é? ha időközben azok elhasználtattak, vagy máskép eltűntek, azoltától a lakásba került bútorok s egyébb ingóságokra nézve csak a férj tekintetik szerzőnek. Az 1840 : 16. tcz. 9. §-a azt rendeli, hogy neje hozományának, hitbérének, jegyajándékának mennyiségét, minőségét, az illető hatóságnál be kellett volna jegyeztetni, ez pedig nem történt, legalább be nem bizonyittatott; annálfogva íelperesnőnek hozománya iránti igénye a törvényes kellékekkel igazolva nincs. Az 1841 évi april 16-ról 76. sz. a. főtörvényszéki Ítéletnél fogva kétszer 24 óra eltelte után a női hozomány többé törvényesen be sem jegyeztethetik, tehát az elmulasztásból eredt cselekménynyel se lehet többé próbául érvényesen fellépni. Az 1845 évi dec. 1-én 1696 sz.a. főtörvényszéki ítéletnél fogva, a nőtuíajdoni jogát, ha minden holmijára neve, \ agy nevének első betűi lennének feljegyezve, más egyébb kétségtelen próbákkal is kellenék bemutatni, annál kevésbé lehet rokonai s jó barátjai által ] alkalmilag összetákolt bizonyítványt, teljes bizonyitéki próbául elfogadni. Az 1845 évi jul. 19-ről 938 sz. a. főtörvényszéki ítélet értelmében a házastársak lakásán létezhető ingóságokra nézve a férj tekintetvén szerzőnek, ellenkezőnek bebizonyításával a nő tartozik; már pedig felperesnő kétségtelenül ki nem mutatta azt, kitől, mikor és hogyan szerezte a kérdéses bútorokat, az általánosságban bebizonyitni akaró tanuk az igénybe vett tárgyak ugyanazonosságát darabról darabra be nem bizonyittották. Végre a kérdéses bizonyítványban foglalt tárgyak legnagyobb része a végrehajtási összeirásban nem léteznek, azokra nézve igény sem támasztathatott. Felperes részről viszonoztatott : hogy a végrehajtás alá vett bútorok valódi hozománya felperesnőnek, a tanuk hit letétel mellett bizonyitandják; azon törvények, melyekre alperesek hivatkoznak, itten nem alkalmazhatók, mert felperesnő 1855 évben férjesült, midőn az oszt. polg. ált. törvény fenállott, tehát kéri hozományára nézve tulajdoni jogát elismertetni. A szolgabírói ítélet így hangzik : „Azalperesek által védelmül felhozott indokok és érvények ellenébe egyedül az igénybe vett tárgyak ugyanazonosságának kellő bebizonyítása elegendőnek találtatván, az •/. alatti bizonyítványt aláíró tanuknak eskü alatt leendő kihallgatása elrendeltetik, az iránt, hogy Fürth Arnold tartozása miatt végrehajtás alá fogott butorbeli tárgyak darabról, darabra ugyanazok-é, melyeket felperesnő 1855 évben attyának Sternberg Gaspárnák halála után Fürth Arnold férjéhez mint valóságos hozománybeli tárgyak szállitattak? a mely tárgyak a tanuknak eskü letétele után csakugyan a felperesnő férjhez menetele alkalmával férjéhez lett vitele bebizonyíttatni fognak, a végrehajtási öszveirásból, mint női hozomány kihagyandók lesznek; azon tárgyak pedig, melyekre a felperesi tanuk esküjükkel be nem bizonyitandják, miszerint azok csakugyan hozomány gyanánt vitettek légyen Fürth Árnold házához, mint Fürth Árnold tulajdonai, Fürth Árnold hitelezőinek kielégítése végett végrehajtás tárgyául szolgálandnak." Feljebbezés folytán a megye törvényszéke, 1863 febr. 9-én az eljáró bíróságnak ítéletét az abban felhozott indokoknál fogva helyben hagyta, és a per irományokat további eljárás végett, ugyanazon bírósághoz vissza küldötte. Három hó alatt ily sok stádiumon ment keresztül ezen ügy és a bíróságoknak itten kifejtett erélyes, tiszteletre méltó eljárásuk nem csak megóvta a jóhiszemű hitelezőket a már tettlegesen megkísértett kijátszásoktól; hanem a megye törvényszék a tilos színlett átruházás világos nyomait látván, a bűn fett y i t ő v i z s g á 1 a t o t is elrendelte. Ez alatt a felek egymással kiegyeztek; most már a megye törvényszékének a csalási kísérlet tekintetében hozott, vizsgálatot elrendelő végzésének Foganatba vétele m iradt hátra és 34
