Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 33. szám

Pest, péntek 1863. Május 1. 33. szám, Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARXOK. Tartalom: Ál vagyon-átruházási eset. — Kúriai ítéletek: magánjogi ügyekben. — Legfelsőbb rendelvén}. — Hivatalos tudnivalók Ál vagyon-átruházási eset. (Folytatás.) Ezen igény kereset lelett a szolgabírói biróság (1862. év decz. 15.) következőleg itélt: „Jóllehet felperes az •/. a. szerződéinél fogva kivánta a kérdés alatti kereskedésbeli, Fürth Árnold ellen hoza­tott elmarasztaló Ítéletek kielégítéséül szolgáló áruezik­kekhez, és általa meg nem nevezett butorzatokhozi tulajdon jogát kimutatni; a bíróságot azonban arról, hogy azon adásvevési szerződés jó lelküleg, jó hiszeműleg, az igénybe vett tárgyakhoz jogot tartó hitelezők meg­nyugtatására szolgálóiig, nem pedig azok követelései kijátszására irányzólag köttetett légyen, sem indokokkal, sem egyéb más próbákkal meggyőzni képes nem volt. Már pedig a méltányos igazság ugy hozza magával, hogy semmiféle szerződések alattomos utakon és módokon, ha szinte a külső formaságok tekintetében látszólagos kellékekkel felszereltetnének is, másoknak nyilvános kárára és megcsalatására ne köttethessenek, legalább törvényszerű érvényre ne juttattassanak; ezenkivül alpe­resek részéről felhordott törvényeken és a törvények hi­ányát érvényesen pótló, minden esetre a törvénykezés körül zsinórmértékül szolgáló felsőbbi Ítéletek, s döntvé­nyeken alapuló indokok kétségtelenné teszik azt, hogy minden ilyetén körülmények közt fenforgó adásvevési szerződések, különösen rokonok és sógorok közt, a jólel­küség, az őszinteség kellékivel kell ellátva Ienniök, — különben mint másoknak kijátszására és károsítására czél­zottak, semmi figyelemre nem méltathatok, annál kevés­bé valamely biróság által a törvényesség erejével ellá­tandók; felperes ama szerződésnek moít felhozott kellé­keit egy árva szóval sem bizonyította; továi.bá felperes al­pereseknek abbeli követelésüket, miszerint bizonyítaná be azt, hogy minő pénzen vette légyen meg a kérdéses ke­reskedést, egészen szó nélkül hagyta; tehát hallgatásával megerősítette azon vélelmet, hogy jó hisz-mű szerződés mellett meg se vehette ama kereskedést; — önként elis­merte azt, hogy sem dettai 11kosnak felvéve, sem pedig a törvények értelmében kereskedőnek bejegyezve nincsen, tehát még mindég Fürth Árnold — a ki jo hiszemű hi­telezőinek kielégítési terhével még mindég tartozik — a kérdés alatti tárgyaknak valóságos tulajdonos.t annál is inkább, minthogy az A. a. kivonat szerint, a mint maga is elismerte, folytonosan Ftirth Arnold hozatta és fizette ki a kereskedéshez szükségelt portékákat, melyeket a boltba helyeztetett, a minthogy azok másutt fel nem ta­láltatván, ott kellett hogy legyenek, s az ellenkezőt felpe­res be nem bizonyította; a B. a. alperesi okmány is ele gendő felvilágosítást nyújt ahhoz, miszerint a felperes által igénybe vett tárgyak épen nem felperes tulajdonai, hanem tisztán és egyedül végrehajtást szenvedő Fürth Arnoldé; továbbá a kérdés alatti szerződésben foglalt „per pausch et bogén" állitólago* átadása az áruezikkéknek, ugy a strazza könyvben szinte ,,per pausch et bogén" a nélkül, hogy a törvények által is megrendelt billanczot elkészítették volna, átadása az activ követeléseknek, a hi­telezőknek kijátszásara czélzó törekvésnek vetethetik in­kább, mint jó hiszemű adásvevési szerződésnek; továbbá nincs a felperes által beigazolva az, hogy mi czim alatt, mennyivel és mikor tartozott Fürt Árnold Sternberg Adolfnak, minek folytán az átadás őszintének, tiszta ön­tudattal jólelküleg véghez vitettnek lenni vélelmeztet­hetnék ; végre a keresetlevélben és •/. a. szerződésben ál­talánosan megnevezett bútorokra nézve felperes semmi bizonyítékkal be nem bizonyította azt, hogy mely dara­bot kitől, hol, és mikor szerezte légyen, csak pusztán magáénak lenni állította, sőt miután a végrehajtás alkal­mával összeirt bútorokra nézve végrehajtást szenvedő Fürth Arnoldnak neje, felperessel együtt szinte egyidejű­leg igényper utján követelést támasztottak, abbeli kere­sete felperesnek, mint a perbeszédekben általa kellőleg meg se vitatott alaptalan kereset bírói figyelmen kivül hagyandó. Mindezen indokok, a perbeszédekben alkalma­zott törvények s törvényeket pótló határozatok, de a méltányos igazságból merített körülményekalapján is, fel­peres tulajdoni jogát, elegendőleg be nem bizonyította, a kereset alapjául szolgáló szerződés aggályossá^a és a jó­hiszemű hitelezők kijátszására törekvése kétségen kivüli világosságra lévén hozva, ama szerződés, mely Csakován, egymást segíteni akaró sógorok közt. minden hitelessé­get s jó hiszemüséget nélkülözve nov. hó 2-án, a midőn már észrevehette, hogy hitelezői követelésükkel fellépni fognak, — bizonyítja ezt a B. a. távirdai közlekedés is,— köttetett, teljesen figyelem nélkül hagyatik és a kérdés alatti kereskedési áruezikkek s bútorzatok tulajdoni joga, végrehajtást szenvedő Fürth Arnoldénak lenni ismertetik, félperes pedig igény keresetétől elmozdittatik stb." Mely itélet felyebbvitetvén, Temesmegye torvszéke ekként itélt: „Az eljáró biróság Ítélete az abban felhozott indo­koknál fogva, avval hagyatik helyben, és az összes per­irományok ugyanahhoz további törvényes intézkedés vé­gett azon határozat mellett küldetnek vissza — hogy miután az alperesi perbeszédek nyomán az igény kereset lt-vélhez '/• a- csatolt szerződésre nézve cselszövény és kézzel tapogatható hnmiskodás merülne fel — Osztoics György főszolgabíró ur esküdt társával egyetemben Sternberg Adolf és Füi^h Arnoldot a hamissági gyanúval bélyegzett /. a. szerződésre nézve önkénti vallomásra vonja — e szerződés minden környülállásait az átvett kelmék s bútorok mennyiségére való nézve, valamint az átengedést kereső állapot tekintetében is, ugyszinte azon körülményt, miszerint a szerződés megkötése után is, egész 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom