Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 27. szám

Pest, péntek 1863. Április 10. 27. szám. Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom: Igényper. — Kúriai Ítéletek: magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Igényper. (Vege.) ttiilley Ede vtszéki ülnök úrtól A ruart. 20-kan tartott tárgyalásnál foglaltató alperes tagadja a felperesi igény alapo-sagnt, mely cs-ik az árverés felfüggesztése, és a felperesi követelés kielégittetésének minél további hátráltatása czéljából támasztatott, mi kétségtelenül kitetszik abból, hogy felperesnő előbb a korábbi igenvper lefolyását bevárván, igényét csak ezen pernek foglaltató alperes részére történt eldöntése után, még pedig közvetlenül az ái verés előtt jelenté be, hogy továbbá mar a 2) a. valtóíeltürvszéki, és 3) a. hétszemélyes táblai Ítéletek által ki lett mondva, miszerint az igényelt tárgyak foglalást szenvedett Ziegler Adolf Antal tulajdona, és hogy felperesnő az állítólag s tulajdonjog kiruuta tásául rörvénvszerű bizonyítékot előállitmi nem képes, minthogy tanúi csak oly kürülményrúl szólnak, melyről tudomásuk nem is lehet, u. m. váljon azon pénz, melyen felperesnő a kérdéses czikkeket állítólag Gráfl Ferencztöl vásárolta, hozományából eredó sajátja volt-e? ellenben az üe:y lényege t. i. az igén veit tárgyaknak a lefoglaltakkali azmossága iránt épen nem kívántatnak kihallgattatni. Miért is alperes ezen tanúkihallgatás félrevetése mellett felperesnót keresetével egyszerűen elutasittatni kéri. Felperesnő továbbá is tanúit kéri kihallgattatni, mint kiknek vallomásuk által lelperesnönek az igényelt tárgyakhozi tulajdonjoga be log bizonyulni. Ezen tárgyalás folytan az eljáró pesti ker. e. b. váltótörvszékf. é. mart. 30 18673. sz. a. hozott végzésé v el felperesnót keresetével elutasít a, és az okozott perköltségek megtérítésében elmarasztalá » következő okoknál fogva: „A felperesnő által igényelt tárgyaknak alperes részére még 1860. évi jan. 4. toriént összeírása alkalmával kijelenté felperesnő férje a foglalá't szenvedett Ziegler Adolf Antal, hogy ezen ingóságok nem az 6, hanem ipja Csernahorszky Venczel tulajdonát kép zik, mint kinek azokat örök áron eladta. A Csernahorszky Venczel részéről beadott igény kereset folytán a lefoglalt ingósagokhozi tulajdonjoga első bíróságilag elismertetett ugyan azonban a kir. váltófellötvszeknek 2/. a. csatolt, s 3/. szerint a kir. hétszemélyes tábla által helybenhagyott Íteletében, felperesnek igény éveli elutasítása u.ellett kimondatott , ho^y az igény alapjául le hozott eladá-i sz-r zódés csak színlegesen , a jólelkű hitelezők kijátszására volt készítve. Ekkor a kielégítési végrehajtás foganatosításának mi s< m állván útjában , az árverés f. é. mariius 17-re kitüzetett, mel vnek megakadályoz tatása czéljából azonban mát most végrehajtástsze .védett nej", és a korábbi igénylő leány i, mostani f-lperesnö, mii t uj igénylő lép fel egy, csak az árverés napján, tehát az 1860 ik évi jan. 4. eszközlött zálogolás óta eltelt 3 év és 2 hónap után beadott keresettel, melyben tanukkal kívánja bebizonyítani, hogy az igényelt tárgyakat még 1858 ik évben Grráfl Ferencztól saját hozomanybeli pénzén vásárolta, daczára annak, hogy a korábbi igényperben szerződéssel és tanukkal czéloztatott bebizonyíttatni, hogy a jelenleg felperesnő által igényelt tárgyak, mint melyeket felperesnő férje még 1859. évben ipja Csernahorszky Venczelnek eladott, ez utóbbinak tulajdonát képezik. Mindez k — tekintve különösen a foglalást szenvedett fél, első igénylő Csernahorszky Venczel és jelenlegi igénylónő közti közel rokonságot és ezen egymást kölcsönö en lerontó igényeknek egymásután következett felmerülését, kétségtelenné teszik, hogy a jelen igényper csak folytatását képezi azon eljárásnak, melyről már a felsőbb bíróságok is kimondották, hogy azzal csak a jólelkű hitelezők kijátszása c zé lo ztati k." . Miért is mellőzve a felperesnő által ajánlott s a fenteióadott tényállás folytán el nem fogadható tanubizonyitékot, ó a vtk. II r. 159. § a szerint alaptalan iyénykeresetével elutasítandó, »z igényelt tárgyak továbbá is birói zár alatt hagyandók, és felperesnő mint pervesztes fél a vtk. Ét. r. 128. és 225. §§-hoz képest a perköltségek megtérítésében is elmarasztalandó volt.'' Ezen egy részről a közerkölcsiség tekintetéből szomoritó jogeset, szolgáljon más részről örvendetes bizonyságául annak, hogy az erkölcstelenségnek a jólelkű hitelezők kijátszására czélzó törekvéseit a biró embert belátás és a tö vények korlátai közt szigorú, és — mennyiben a mart. 17-én indított jelen igény kereset, daczára az ez évi beadmányok már 20,000-re menő roppant számának, ugyanazon hó 30. már véghatározatilag lőn befejezve, — gyors igazságszolgáltatással lehetőleg ártalmatlanná tenni iparkodik. *) Kúriai ítéletek. Tlagáiijogi ügyekben. A kir Hétszemélyes táblán. 27. Volfner Gyulának a cs. kir. pénzügyészség elleni kártérítési perében Ítéltetett: Az e. bíróság ítéletében *) Ujabb időben az igényperek — eltérőleg az eddigi gyakorlattól, mely részint azok, miként a rendes váltóperek, a vtk. II. s. 118. és 120 §-hoz képeit majd itéletileg, majd végzésileg eldön'ettek a vtk. II. r. 162. §*nal fogva csak a feleknek kézbesítendő végzések ho/a nak. K. 27