Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 15. szám

Pest, péntek 1862. február 21. 15. szám. Negyedik évfolyam, TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TA.RTALOM: Zálogváltó-jogeset.. — Kúriai Ítéletek: magán és bűnügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Zálogváltó-jogeset. (Folytatás.) Ezeknek előrebocsátása után alperes grófnő az ítéletben elősorolt tételekre nézve elmarasztalandó volt mert: 1. A Sallay két telket illetőleg a 4. sz. a. végrehajtásban kimondatik ugyan, hogy ezeknek fele része felperesek jogelődét illeti, mindazáltal azt alperes gróf Szirmay János Tamás az itélet ellenére vissza nem adta, hanem ugy ezt, mint a Nyögő patak melletti szilváskertnek fele részét, saját birtoka gyanánt megtartotta. Továbbá 2. Hogy néhai gróf Szirmay János Tamás az általa birlalt egész Szent Péter városból egy virágos kertet és a Csermák-féle fundust a szent-péteri reform. Egyháznak 1000 ftért 1784. évi nov. 23-kán elidegenítette, ezt az N. -alatti okirat igazolja, de alperesileg sem tagadtatik; hogy ugyancsak az egész Sz.-Péterből a sz.-péteri rom. kath. egyház részére 49,085 • öl szőllőket, 4320 • öl szilvás földet, 1600 • öllel számított 64 hold, 1340 • öl szántó és 36 hold rétet alapítványként ajándékozott, ez a f'őperhez 15, 16, 17, s a jelen folytatólagos perhez P. Q. R. S. T. Z. a. csatolt okiratokkal igazoltatik, de alperesileg meg sem czáfoltatik; hogy néhai alperes gróf Szirmay János Tamás SzentPéter városnak 15V2 hold szántóföldet az általa birlalt egész Sz.-Péterből 1789. évi szept. 11-én elidegenített, ez a f'őperhez 18. 19. számok, és ezen perhez V. W. a. csatolt okiratokkal teljesen igazoltatik, de alperesileg sem tagadtatik; hogy végre alperes gróf Szirmay János Tamás Kophender Mátyásnak és nejének az egész szentpéteri birtokból egy szőllőt 700 ftért felszabadított, ez a 20. és NB. a. okirattal bizonyítva van, de alperesileg sem tagadtatik. Miután pedig az E. a. itélet szerint egész Sz.-Péter város fele része felperesek engedményező jog elődeinek oda ítéltetett, és így az ezen 1. és 2. pont alatt elidegenített vagyonoknak fele törvény és itélet szerint az eladó, illetőleg az engedményező gróf Aspermont Mária édes atyját, néhai gróf Aspermont János Góbert urat illette, azonban a 4. sz. a. végrehajtási bizonyítvány szerint a megítélt fele részt alperes gróf Szirmay János Tamás ur ezen tételek hiányával bocsátván vissza, bár az egész megítélt zálogösszeget fölvette, mindazáltal ezen itélet ellenére vissza nem téritett elidegenített részek és követelésekre nézve a H. a. okirat szerint felperessel egyességre lépett, s ezen tételeknek visszakövetelhetése, illetőleg kipótlási joga felperes gróf Aspermont János részére kölcsönös coalitióval fentartatott, és ennek alapján a zálogkiegószitési per a végrehajtás után 8 évvel gróf Aspermont János Góbert ur által meg is kezdetettdeánya, gr. Erdődy Aspermont Mária által folytattatott, s ezen jogigény ugyanazon felperes grófnő által B. szerint a jelenlegi felperesekre ruháztatott. És így a fentebbiek szerint az, hogy a fent elősorolt tételek gróf Szirmay János Tamás által birlalt egész Sz.-Péterből tartattak vissza, illetőleg idegenítettek el, továbbá az, hogy Sz.-Péter város fele része felperesek jogelődének oda Ítéltetvén, ezen felerész a fentebbi hiányokkal adatott át felperesnek, ezekre nézve pedig kölcsönös coalitióval a visszapótlási jog fentartatott — teljesen igazolva lévén, ezeknél fogva felperesek részére alperes grófnőt az 1. és 2. számok alatt elsorolt vagyonok, illetőleg vételáraknak, nem különben, miután néhai gróf Szirmay János Tamás alperes a végrehajtás alkalmával az egész megítélt zálogösszeget felvette, a megítélt birtokot pedig a tulajdonosnak egészen ki nem bocsátotta, és igy a jövedelem húzásától a tulajdonost elzárván, ugy a birtoknak mint a zálogösszegnek jövedelmét maga húzta, a per kezdetétől, még pedig miután a felperesek által felhozott helyhatósági okiratok ellenében más jövedelmi kiszámítást fel nem hozott, s azokat e szerint hallgatag elfogadta, az I. L M. és Z. alatti okiratok alapján kiszámítandó haszonvételeknek kiadásában, — végre mint pervesztett felet a pprtás 573. §-a alapján a perköltségek megtéritésében is elmarasztani kellett. Ellenben a) A folytatólagos keresetlevél 7 pontjában elsorolt mintegy 16 darab szőllők iránti követelésnek igazolása végett felperesek által felhozott G. és P. alatti okiratok ezen keresetre alkalmazhatók nem lévén, az X. alatti tanúvallomásokból pedig épen az ellenkező, vagyis az tűnik ki, hogy az itt elősorolt és küvetelésbe tett szőllők néhai gróf Szirmay János Tamás által nem az 1789-ben meghozott itélet előtt, hanem azután idegenítettek el, az ezen időre eső elidegenítések pedig a 4. sz. a. végrehajtási jelentés szerint kielégíttettek, ennél fogva felperesek ezen követelésökkel elutasitandók, s alperes grófnő fölmentendő volt. b) A keresetlevél 8. pontja alatt felperesek az áltaJok követelt malomjogot, s annak elidegenítését törvényesen nem igazolván, alperes grófnő ezen nem bizonyított követelésben elmarasztalható nem volt. c) A kisíaludi pusztára vonatkozó okiratok kiadása gróf Aspermont János Góbert urnák 1808-ik évi boldogasszony hó 16-kán kelt alapkeresetlevelében nem kéretvén, de az általa és leánya gróf Aspermout Mária által folytatott pernek folyamában is ennek nyoma uem lévén, és igy felperesek több jogot, mint melyet az eladó s eugedményező grófnő alperes ellen igénybe vett, nem követelhetvén, de a pprtás 18-dik §-a szerint is a kere15