Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 99. szám

Pest, kedd 1862. December 30. 99. szám, Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Lehet-e betáblázott követelést ingókon végrehajtatni ? — Kúriai Ítéletek: magánjogi ügyekben. — Rögtön bir. rend. - Hivatalos tudnivalók. Lehet-e betáblázott követeléit ingókon végrehajtatni? K. József egy még 1859. szeptemberben betáblázott váltót beperelvén, elmarasztalás után az elfogadóné és kibocsátónak ingóságaira, ugy elfogadónénak félházára, melyre betáblázva volt, kielégítési végrehajtást szorgalmazott, s T. város törvszéke azt neki meg is adta, végre Í9 hajtatta, de az alperesek az orszb. szab. I. R. 117. §, nyomán fel folyamodást adtak be ellene, következő okokból: 1. A követelés alapjául szolgáló okmány bár eredetileg váltó volt, de az 1859. szept. 9-én volt orsz. törvszéki 10,158. sz. végzés folytán felperes kérelmére betáblázratván, az 1844: VI. t. cz. 22. §. és orszb. szab. III. R. 5. §. szerint váltó lenni megszűnt, és csak közönséges kötelezvénynek tekintendő, melynek kielégítési alapja kivan jelölve, tehát az orszb. szab. I. R. 119. §. szerint kell vele eljárni, a nélkül is kikötvén az 1840 : XXI. t. cz. 6. §., hogy az ingatlanokra történt betáblázás erejét ingókra kiterjeszteni ezentúl soha semmi szin alatt sem lehet. Ezek szerint a neheztelt végzés egy betáblázott követelés végrehajtását az ingók foglalására, és pedig elsó sorban, tévesen utasította. 2. Az orszb. szab. I. R. 173. §-a nyomán hazai törvényeink szerint lévén e kereseti per kezelendő, miután az 1830': XV. t. c. 2. §. igy szól: a kielégítési alap kijelölése, ha az iránt a kötelezésben, melyen a marasztalás alapul, különös rendelkezés téve nem vala, a marasztalt félt illeti sat. szembetűnő, hogy oly követelésnek, mely betáblázás által különös kielégitési alapot nyert, fedezéséül más nemű vagyont jelölni a sérelmes végzésnek jogkörén kivül állott. 3. Bár az 1840: XV. t. cz. II. R. 150. § a megszabja, hogy ha az ingókból a követelés ki nem kerül, a végrehajtás az ingatlanokra is kiterjesztendő, — de nem ismerünk jogszabályt, hogy egy betáblázott követelés, ha az ingatlanból ki nem kerülne, visszamenőleg az ingókon hajtathatnék be, sőt ellenkezőleg a ház eladási árából ki nem telvén, örökre elveszett : igy tehát a panaszolt végzés nemcsak első sorban de semmikép sem volt jogosulva, végrehajtást az ingóságokra rendelni el. 4. Az orszb. szab. I. R. l.§. ugyan a magyar anyagi törvényeket visszaállította, de ha az adósság keletkezésekor érvényben volt törvényekre mennénk is vissza, azok öszhangzanak e részben a mieinkkel, s jelesül elég az á. osztr- tvk. 1447. § ra utalni, mely kiszabja, hogy ha a tárgy elvesz, mely kikötve volt az adósság fedezésére, a követelés is megszűnik, — tehát ily kielégítési kikötött alap esetén más tárgyakra ki nem terjeszthető az adós köteleztetése. 5. A n. m. Hétszemélyes-tábla f. é. juh 28. 2972. sz. a. döntvénye is kimondván, hogy az orszb. szab. által az 1840: XV. t. cz. R. 11. fejezetének végrehajtást szabályozó rendeletei csak az eljárás, de nem a jogra nézve terjesztettek ki a polgári perekre, s jelen eset nemcsak a betáblázásnál, de a váltójogi elévülésnél fogva is polgárivá vált, addig pedig, mig a fuadósnak kielégitési alapja van, a kezesre nem lehetvén terjeszkedni, világos, hogy a többször tisztelt téves végzés helytelenül rendelt a 2-od rendű alperes ellen kielégitési végrehajtást (legfölebb biztosításit lehetett volna) mig az l-ő r. alperesnek vagyona mutatkozik; valamint szintazon ft. döntvényből világos az is, hogy: 6. Az orsz. szab. I. R. 115. §. ide nem alkalmazható, mert nem lehete alperesnőt alap kijelölésre felszólitni akkor, midőn az az adóslevélben va i nevezve, s igy annak el- vagy nem fogadása többé a végrehajtó fél kényétől nem feltételezhető, s mennyiben erre mégis rávétetett, az törvényben való járatlanságával! visszaélés, s igy semmis. 7. Hibás lévén a fentebbiek szerint az alap, hibás lön az építmény is, azaz a végrehajtási eljárás, mely kihagyván a foglalási jegyzőkönyvből a fő, sőt egyedüli alap érintését, ingóságokra terjeszté zárolását. Ö t e v é n y i. Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. itélő táblán. 1167. Rusovszky Ferenczné szül. Karába Máriának Karába István ellen egy '/4 telek elárvereztetési perében ítéltetett: Miután ez esetbsn az apa és kiskorúak között érdekeltségnél fogva ez utóbiak ügye a jelenre szabályt adó ptk. 270. és 271. §§. értelmében csupán részökre bíróságilag rendelt gondnok befolyásával lehetett vala elintézendő, s ez az e. b. és a városi gyámhatóság által a felterjesztett okmányok tanúsítása szerint elmulasztatott, ennélfogva a városi gyámhatóságnak 1856. év 375. III. sz. a. kelt, s az alperesileg bemutatott eladást, ugy a bíróságilag rendelt gondnok befolyása, valamint a felsőbb illetékes gyámhatóság megerősítése nélkül jóváhagyó végzését törvényes tekintetbe nem véve, az e. b. ítélete feloldatik, s egy részről ez ügynek a felhívott törvényes rendeletek megtartása melletti tárgyalása, más részről felperes osztatlan vagyonbani követelesének maga törvényes utjáni érvényesithetése s a kifejlendőkhöz képest ujabbi birói eldöntése tekintetéből a periratok illetőségükhöz visszaküldetnek. (1862. nov. 20. 5452. P. sz. a. Előadó: Nagy Samu ktb.) 99