Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 82. szám

Pest, péntek 1862. Octóber 24. 82. szám. Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Özvegyi jog iránti szerződés. — Kúriai ítéletek : magán- és büntetőjogi ügyekben. - Hivatalos tudnivalók. özvegyi jog iránti szerződés. K. nemes földbirtokos 1840-ben elhalván, első nejéveli házasságából két kiskorú gyermeket, és második nejét övzegyül hagyta hátra. Ezt az elhalt férj hátrahagyott vagyonának használata özvegyi jogon illette; de mostoha gyermekei gyámjával oly kép egyezett meg: hogy általános özvegyi jogának fentartása mellett a hátrahagyott birtuk egy részét a n.-révi jószágot tartotta meg használatában, a többit mostoha gyermekeinek átadván, és ó a megtartott birtok < zvegy jogoni birtokosául telek könyvileg beíratott. Mostoha gyermekei öz"veg}'i j°ga megszoritása iránt a nógrádi mtörvszék előtt 1850-ben pert indítottak; mely 10 éven át folyván, a felek 1860. apr. 7. a jelen jogi kérdés tárgyát képező magán egyességre léptek. Ebben az özvegy végképen és örökösen lemond, ugy az általa tettleg használt, valamint a többi összes ingó és ingatlan vagyonokban törvényszerüleg létező özvegyi jogáról, megengedvén, hogy a telekkönyvileg nevére irott birtok egyik mostoha gyermeke nevére mint kirekesztőleges sajátja írassék; kötelezvén magát ezen utóbb emiitett birtokot 1860. szept. 29-én minden néven nevezendő takarmány fele részével 1000 db cs. arany kötbér terhe alatt általadni. A gyermekek pedig azért, mert mostoha anyjuk összes özvegyi jogáról lemondott, kötelezék magukat egyetemlegesen 33,800 frtot bizonyos meghatározott részletekben fizetni; megengedve, hogy ennek biztosítása végett egyik birtok részre a zálogjog telekjköny vileg bekebeleztessék. Ezen egyesség alapján az özvegy által birt vagyon tulajdon joga a telekjkönyvben az egyik mostoha gyermek nevére, — valamint az özvegynek 33,600 frt zálogjoga 1860. april 19 én és illetőleg jul. 10-én bekebeleztetett. Azonban az özvegy 1860. jul. 23-án elhalván, a fentirt egyességet kötött többi felek az özvegyi jogróli lemondásért kötelezett Összeg fizetését megtagadták, és az egyesség megszüntetése s megsemmisítése iránt az elhalt özvegy hagyatéki tömege és örökösei ellen keresetet indítottak. A volt cs. kir. peítmegyei törvszék azt Ítélte, (1861. apr. 2.) hogy a kérdéses szerződés semmisnek, érvénytelennek tekintendő. Indokai ezek : Az 1860. apr. 7-én kötött szerződés szerintazözv. özvegyi jogáról 33,600 frt összegért végkép s örökösen lemondván, kötelezte magát, hogy az özvegyi jogon használt birtokot 1860. szept. 29-én felperesnek valóságos birtokába átadandja ; özv. K-né azonban 1860. jul. 23-án vagyis még a szerződésileg kikötött 1860-i szept. 29 e előtt halván meg: a peres ügynek eldöntése azon kérdéstől, váljon a szerződés 1860. apr. 7-én mint a szerződés megkötése napján, vagy pedig azon évi szept. 29 én lépett-e életbe? függvén, tekintve, hogy a szerződő felek akként egyeztek meg, miszerint özv. K.-nét a nagyrévi birtok utáni jövedelmek és terhek 1860. sz^pt. 29-ig illei vén, ugyanazon birtok l'elperes K-ra csak 1860. szept. 29. volt az e naptóli jövedelmekkel és terhekkel átszállandó; tekintve továbbá, hogy az özvegyi jognak átruháztatása, valamint átruháztatásaérti fizetés irántiigéret is a szerződő felek által kölcsönösen elfogadtatván, az özvegyi jognak megszerzése valamint az azért kötelezett fizetésnek megkezdése is bizonyos naphoz t. i. 1860. szept. 29-hez kötve lévén, fölperes K. a szerződésbeli özvegyi jogot csak 1860. sz. Mihály napkor mint kikötött napon szerezhette meg; ennélfogva az özvegyi jognak viszteher melletti megszüntetésére nézve időhatárul nem az 1860. apr. 7-ke, hanem azon évi szept. 29 ke volt megállapítandó. Özv. K. 1860. jul. 23-áni halála miatt az özvegyi jog 1860. szept. 29-én, mint szerződésileg kikötött határnapon felperesre át nem ruháztatván, és mint el nem örökölhető s özv. K. örököseire át sem szállott személyes jog ugyanazok által felperesre át sem ruháztathatván,'miután felperesek részéről a 33,6u0 frt összeg határozottan csak az özvegyijognak megszüntetéseértés átruházásáért köteleztetvén, néhai K. az özvegyi jognak tettleges haszonélvezetében még átruházására kikötött határnapnak bekövetkezte előtt halt meg, s miután az özvegyi jog megszüntetése mint tárgya a szerződésnek, az egyik szenvedő félnek közbenjött halála miatt az özvegyi jognak átadhatása előtt pemmisittetett meg: ennélfogva a szerződést az ált. ptk. 880. § a szerint nem kötöttnek tekinteni kellett. Azon alperesi kifogás, mintha néhai K. a szerződésben férje minden jószágaibani özvegyi jogáról mondván le, a 33,600 frt összeg azért lett volna felperesek részéről néhai K-nénak lekötelezve, tekintetbe nem vétethetett: mert a szerződés szerint néhai K-né férje után birtokait a nagyrévi birtok kivételével felpereseknek még 1845. évben átadván, özvegyi tartás és joghasználatúi magának csakis egyedül a nagyrévi birtokot tartván fenn, az ősiségi pátens érteimébeni igénybejelentés és érvényesítés is özvegy K. Lászlóné ellen csakis egyedül az általa özvegyi jognál fogva haszonélvezett nagyrévi birtok ellen volt intézve. Továbbá nem volt e szerződés szerencseszerzódésnek tekintendő, s arra az ált. ptk. 1276. §-a alkalmazandó; mert azon szerződés szerint néhai özv. K-né által nem valamely bizonytalan előnynek reménye, hanem a nagyrévi birtokbani özvegyi jogának felperesre szept 29éni átruháztatása igértetvén, az igért átruházás az özvegynek közbejött halála miatt meghiúsult. A kir. Tábla ezen Ítéletet az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyta. Alperes a Hétszemélyestábla elébe terjeszteti következő alapokon: 82