Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 76. szám

322 bíróságokhoz utasitvák, jelen áruszerzési ügy annyival inkább tartozik a váltóbirósághoz, mert a magyar vtörvény újbóli hatályának életbe lépte után járt le, különben pedig áruszerzési ügyekben azok meg nem tartása miatt az osztrák törvények alatt is az árkülönbséget tartozott a szerződő megtéríteni, mert ily ügyek kereskedelmi tárgyakat képeznek, végre a magyar váltótörvény, anyagi és alaki részében is, minden íéntartás nélkül viszezaállitalof. Az áruszerzési szerződésnek, ,,Lieferungs-Vertrag:' utófel irata tagadtatik, és vitatja felperes az okmánybeli irás egy formaságát, a „Verkauf's" szóból pedig, mely minden áruszerzési kötésben ben foglaltatik, egyszerű adásvevési szerződést következtetni nem lehet, és minthogy az áruszerzési kötések betáblázhatók, ezen kereseti szerződésnek előjegyzése annak áruszerzési minőségét nem gyengítheti meg. Felén túlj sérelem a ptk. 934. §. szerint ezen kereskedelmi ügynél annál kevésbé jöhet figyelembe, mennyiben alperes báró, önjogú, teljes miveltségben részesült személy és erdőtulajdonos a jogügylet terhét tudta, és reá nézve a felvett pénz az ő nyomasztó állapotában a ptk. 935. sz. szerint becses volt, és mivel alperesnek fakészletét tagadja. A vagyon átengedésre nézve válaszoltatik, hogy a gondnok lett volna köteles felperest, mint nyilvánkönyvi hitelezőt felkeiesni, s tagadja felperes azt, hogy a szerződés teljesítését ő tette volna lehetetlenné, különben a vagyonátengedés teherrel járván, miután alperes a szerződést nem teljesítette, később pedig felperes nem köteles fát elfogadni, — ha mindjárt alperes szállított volna is; gondnok Dezső Ádám urnák idéztetését feleslegesnek uyilvánitja, és a perköltségeket 160 frt 8y '/2 krban számítván fel, kér elmarasztalást a kereset értelmében. Viszonválaszában alperes az illetékesség kérdésében ellentmond felperesi azon bírósági értelmezésnek, hogy a váltótörvszék utóda volna a volt cs. kir. megyetörvényszéknek. A ,,Lieferungs-Vertrag" czimnek utóbeirását pedig alperes azért nem képes okmányolni, mert a szerződés csak egy példányban íratott, noha benne két példányról tétetik említés; — végül felemlíti, hogy az o. b. ért. ideigl. törv. szab. 21. 146. és 157. §§ ellenére az előjegyzés igazolásának kimondását felperes a vtörvszéknél illetéktelen bírónál kéri; többiben ismételtetik az ellenbeszéd tartalma. Felén túli sérelem tárgyában, miután a vizee.i szállítás is legalább 10 frtba jönne,állítása kétségtelen lévén, álli'ja alperes, hogy miután azon f.i tengelyeni szállítás tárgyát nem tehett'-, Kőrös vizeni szállítás pedig tavai lehetséges nem volt, ad impossibilia non datur obligatio, törvényszabálynál fogva alperes csak a felvett 4000 írt visszafizetésére kötelezhető, és ezt tenni kész is. Erre az eljáró bíróság által a fehér Kőrös-íólyóni szállításra nézve 1861. évben állítólag volt lehetetlenség igazolására alperes részéről 5. számú kérdőpontok szerint ajánlott tanuknak, borosjenói négy lakosnak leendő kihallgatása elrendeltetvén: Zay Antal, Kripp János, Spüller Vilmos és Bitterlich Lőrincz hit alatt egy hagúlag vallják, hogy 1861. évben a fehér Kőrösön csekélysége miatt Gyomára, Békésre és Szarvasra ölfát szállítani nem lehetett, és hogy báró Aczél Istvánnak nagyobb menniységü ölía készlete volt 1861 évben. (Vége következik ) Kúriai íteletek. Magánjogi ügyekben A kir. itélő táblán. 824. Gruics Juliannának Nedelkovics Mita elleni 900 fitos perében (melyben a módosi cs. kir. járás hatóság mint e. b. által alperes a kereseti összeg és járulékaiban elmarasztaltatott, mert az A. és B a. mellékletekkel teli jes hitelt érdemlőleg beigazoltatott, hogy a kereseti összegI gel Nedelkovics Mija adós, s hogy az felperesn"> javára az adósnak párdányi birtokára be is kebeleztetett; jóllehet a jelzálogul lekötött birtok jelenleg nem Nedelkovics Mija, hanem ennek fiaNedelkovicsMita birtokában van,ruindazonáltal ezen jelzálogos birtok csak a rajta fekvő terhekkel háro| molhatott alperesre, miért is ez a kereseti összeg és járulékaiban marasztalandó volt) ítéltetett: Az A. a. kötelezvény, és B. a. engedmény valósága ellen alperes részéről kifogás nem tétetvén, a felhívott kötelezvényre vezetett és még 1852. évből eredő kitáblázás erejének megszűnése pedig a felperes kez<n közt létező eredeti kötelezvény ellenében alperes által semmivel sem igazoltatván, végre az e. b. Ítélet hozatala után a fölebbez^si kérvény mellett felmutatott okirat birói íísyelenibe különben sem vétethetvén, az e. b. ítélete helybenbagyatik, s a per további intézkedés végett illetőségéhez visszaküldetik- (1862. jun. 30. 3289. P. sz. a. Előadó: Toperczer Ödön ktb.) 825. Herke Miklósnak Mariássy Béla ellen 1091. i pfrt 36 kr. iránti perében, (melyben a pesti volt cs. kir. j orsz. torvszék mint e. b. által alperes a kereseti összeg ! s jáiulékaiban elmarasztaltatott, mert habár az A. a. kötvényt illetőleg a kereset nem ugyan azon jogalapból eredő két igényt foglal magában, s igy a prtás 11. §-a rendeletével ellenkezik, és ennek fdytán felperesnek szabadságában állott volna, azt vagy egyszerűen visszamutatni,vagy j pedig védelmében csupán ezen kifogásra szorítkozni, de j miután ő nemcsak a keres' t vissznmutatását elmellőzte, | hanem érdemleges lehető védelmét egész terjedelmében ! előadta, és miután mindkét rendű követelés megbirálása ellen oly akadály nem foiog fenn, mely az ítélet hozatalát lehetetlenné tenné, alperes ezen kifogásával többé meg nem hallgattathatott; mert hogy alperes Pest megyében kebelezett bényei birtokát édes anyja Szepesy Mária után Örökölt3, az jészint köztudomású dolog, részint annak jelensége a telekkönyvi mutató könyvben is íeltalálha'ó; mert felperes az ellenbeszédben felhozott körülménynek megczáfoíásara a prtás 58. §-a engedélyével válaszában hivatkozott D. a. okirattal kimutatta, hogy a keresetbe!i kötelezvény özv. Szepesy Lászlónénak tulajdoni jogczimmel adatott át, következéskép azt jogosan felpensre engedményezhette; mert egyenesen alperes kötelessége lelt volna bebizonyítani: mi, és mennyi az, a mi Szepessy László terhére ítéltetett meg, az A. a. kötelez' vényben megemlített családi perben, és ő köteles a beszámításra jogosított összeget kimutatni; mert az A. a. kötelezvény, mint önálló és világos adományról kiállított okirat függetlenül minden alperes által a 2. 3. sz. a. hivatkozott zálogszerződésekből helytelenül vont következtetésektől volt megítélendő. A kamatokat illetőleg minthogy a meghatározott elévülési határidót a ptkv. 1497. § a szerint csak a rendes kereset megindítása s folytatása szakasztja meg, az alperesi e czélra hivatkozott tanú kihallgatásnak mellőzésével azok, tekintettel a I törvényszabta elévülési időre, Ítéltettek meg) Ítéltetett : Alperes az A. és B. a. kötvények valóságát kétségbe nem