Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 74. szám - Örökösödési törvényeink multja és jövője 16. [r.]

Pest, péntek 1862. Szeptcnib. 26. 74. szám. Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom . Örökösödési törvényeink múltja és jövője. XVI. — Kúriai Ítéletek : magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. AZOSJ t eiőfizetőink, kiknek előfizetésük szeptember hó vesével lejár, kéretnek annak mielőbbi megújítására. Örökösödési törvényeink múltja és jövője. XVI. A középkor lefolyása után hazánkban is, mint láttuk, uj szükségek, addig ismeretlen érdekek keletkeztek, melyek az állam szerkezet alapjait mfgváltoztaták, a társalcni élet menetét átalakították. Uj elemek tűntek elő, melyek a társalmi s politikai befolyást azoktól, melyek a középkorban uralkodók voltak, lassanként egészen elvették. A harcz szellemét a békés élet törekvései kezdék felváltani, a csatatér vészei a városi s udvari élet kéjeivel cseréltettek fel; mi az erkölcsöket, szokásokat az összes életmódban gyökerefen megváltoztatá. Maradhattak-e ily nagyszerű átalakulásban a jogi törvények és szokások változatlanul? őseink sokkal bölcsebbek valának, mintsem makacsul ragaszkodtak volna az ősi intézményekhez, melyeknek ősi szelleme lassauként eltünedezett, a középkori szokásokhoz, melyeknek alapjai megsemmisültek: főkép miután az életbevágó uj szükségek és érdekek önkényt vontak magok után uj jogi szokásokat és tényeket, melyek az ősiség épületét gyöngiték, s aláásták. E századok törvényhozása s jogélete nyiltan mutatja azon fontos változatokat, melyeken az uj visz'onyok folytán az ősiség hűbéri intézménye minden részleteiben keresztül ment. Számosak ezen reform változatok, mielőtt a 48-ki törvényhozás az ősiség eltörlésének nagyszerű elvét decretálta volna. Az ősiség hűbéri intézményének veres fonalként áthúzódó elemét az ingatlan jószág családtóli elszármaztatásának tilalma, s a vérrokonok részéről annak megfelelő viszkövetelési joguk képezé. És ez a XV. sz. után már nem maradt épségében, nem fontos változatok nélkül. Az ekkor kifejlődött elidegenítési és zálog rendszer *) azt alapjaiban tetemesen megingatá uj jogszokásaival. Az elidegenítés nem tétetett szabaddá, de gyakorol hatására minél több kedvező alkaloms könny ebség nyújtatott, mig *) Mely a XV. sz. elejétől már oly nagyon elterjedt, mikóp az e körül előjött uzsorások ellen intézkedésre volt szükség „U t igitur illorum foeneratorum (cum pignoribus) m a 1 i t i a compescatur sineomnisolutionebona illa remittantur, et insuper foenerator in tanta summa pecuniarum, quanta obligata fűit, convincatur. 1486. decr. VI. 25. cz. Az uzsoráskodás Verbőczy korában már a mi korunkét jóformán elérte „Quod scilicet — mond — 50 florenos interdum a foeneratore quis accepit et 100aut 200 florenos coram Capitulo vei Conventu se aocepisse stúdiósé et quidem malitiosefatetu r." Part. I tit. 60. aténynyé vált elsajátítás megsemmisítése mindinkább nehezebbé tétetett. A causae ex quibus a fassiók érvénye kieszközöltethetett, szaporittattak, s minél tágabb magyarázatot nyertek. 2) Mig az örökösöknek az eladott javak viszfoglalhatása tetemesen megnehezitetett, midőn a visszafoglalás (repetitio reoccupatio) joga visszaváltássá alakitatott; midőn Verbőczinek a régi jogszokásainkra alapitott azon tana, hogy az okadatlanul, sérelmesen elidegenített ősi javak ingyen viszszavétethessenek a családtagok által, megszüntetett; sőt az is,hogy közbecsű áron váltathassanak vissza(Par. I. tit. 60.),oda módosíttatott, hogy az örökös a jószágárát a beruházásokkal együtt megtéríteni köteleztessék; és ez utóbbi tétel is mindinkább sulyosb teherré fejlődött ki. Mig, bár korlátolt joghatály lyal s tökéletlenül, az elévülés rendszere is fejlődni kezdett, az ősiségi perek s ősi jogigények korlátolására 1723: 36. Ver. I. 45. 46. 1545: 36. cz., mi mind a családi jog érvényesítésének nehezítésére szolgált. Másrészt számos jogszokások és szabályok a vagyon elidegenítés előmozdítására keletkeztek. Erre szolgált különösen, hogy a régi ünnepélyességek, melyek nagy nyilvánossággal is jártak, u. m. a beigtatás, kir. ember jelenléte, hiteles helyek közbenjötte, consensus regius stb. idővel a fassióknál elmaradtak, s csak főleg a donatiókra szorítkoztak ; sőt még oly fassiók is, melyek az alispáni és szolgabírói szék előtt tétettek, érvényben hagyattak. (1608: 18. coron.) Még nagyobb befolyással voltak arra magok a tettleges elidegenítések, melyek, miután az ősiek fassioja tilos volt, álügyletekbe, u. m. álzálogokba, haszonbérletekbe, cserékbe burkoltattak, csakhogy létesíttethessenek. Azok, kik tőkepénzeket szükségeltek, jószágukat zálogba adták, arra ismételve is tetemes összegeket vettek fel, a zálogbirtokos pedig nagy beruházásokat s javításokat tőn, így mindkettő által a viszszaválthatás jó formán lehetetlenné tétetvén. És ezen álzálogok a törvények által tetemesen elősegéltettek. A beiktatás és consensus, mi hajdan a zálogra is megkívántatott, többé nem igényeltetelt (1647. 125. cz. 2. § post Cor. '*) Verbőczy korában az ősiség még oly hatalmas volt, mikép a fiu apja fassióját annak éltében is revocálhatá. Később azonban — XVII. sz. utan a praejudicium laesae suecessionis egészen aviventis nulla suceessio elvére szoríttatott. — Ez a hűbéri ősiségi rendszernek legfőbb gyökereiben való megtámadása. Mert annak — mint láttuk — alapelve volt az, hogy az ősi javak nem az elhunyt örökhagyóé, hanem az összes családé, összes örökösöké, tehát e javak az illető vérnél tartandók, s igy elidegenítésük az egész vérrokonság sérelmét képezi —mivel a fentebbi jogi változás merő ellentétben áll. 74