Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 72. szám - Örökösödési törvényeink multja és jövője 14. [r.]

Pest, péntek 1862. Szeptemb. 19. 72. szám. Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom Örökösödési törvényeink múltja és jövője. XIV. — Kúriai Ítéletek ; magánjogi és Inin-ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Örökösödési törvényeink múltja és jövője. XIV. Az átalakulás a középkor lefolytával hazánk állam rendszerében szinte megtörtént, mint Európa többi államaiban, maga után vonva, a társalom uj kürülményeiés szükségeinek befolyása alatt, nevezetes változatokat összes jogi törvényhozásunkban s különösen az ősiség s öröködés jogrendszerében, világos jeléül, mikép az ezen fontos intézményeinkben rejlett n e m z e t i geniusmár a régibb századokban nem maradt érintetlenül. A kiindulási alap nálunk is a középkori állam-véderő gyökeres átalakulásában feküdt, mely a hűbériség erejét megtörve, a hatalmat szinte a korona kezébe játszotta, kifejtve igy az absolutismust , mely azontúl minden osztály felett egyaránt rendelkezhetett; a városi- polgárielemnek politikai jogosultsága, nem tényéül, hanem csak mutatványául szolgálván, mikép s hová kellenék a hűbériség romjain az átalános nemzeti jogosultság és befolyásnak fejlődnie. A hűbéri véderő átalakulását, illetőleg lassanként teljes megsemmisítését, itt is, annak hiányai, részint a hatalom terjeszkedési vágyai, érdekei idézték elő, előmozdítva a társalmi élet uj szükségei és szokásai, mint átalában az ujabb kor szelleme által is. Megyerendszerünk, mely nem csak kormányzási, bírósági s pénzügyi, hanem katonai állam szervezetünk alapjául is szolgált, a XIII. század után tetemesen megingattatván , az utóbbi szervezetnek sem lehetett ősi épségében fennmaradni. Okául főleg az szolgálván, mert a katonai szolgálatokra rendelt jószágok rendeltetésüktől nagy részt elvonattak ; a várjószágok, melyek a nemesek katonáskodhatására szolgáltak, némely hatalmasok által elfoglaltattak; a fejedelmek által is az állami javak haszontalanul elpazaroltattak, részint érdemetlen udvaronezokra, részint az egyházak s kolostorok túlságos dotátiójára. *) Innen a servientes regii elszegényedvén, képtelenekké lőnek a hadi szolgálatoknak kellőn megfelelni. Számuk évről évre tetemesen fogyott; 2) fegyverzetük lassankint furkós botokra szált — elszegényedésük folytán. ') Non enim satis habuere, dotes Ecclesiis Christi ab S. Rege assignatas, vehementer accumulare, sed innumerabilibus praeterea monasteriis, nóvum Regnum minus necessariis mercibus oneravere . . . Multo sapientius acturos fuisse Reges nostros, si servientes 9uos nobilissimum ordinem non diminutos benignius habuissent potius, quam tot tantaque monachorum examina aluis sent . . . Unius generis fundationum prodigalitate Comitatus diminuti, Regnum labefactatura, Tatarorum,Turcarumque rapinisfuit expositum. A Kollár. Juris publ. Amoenitates. Vol. II. Cap. 3. *) II. Geyza alatt az idegen német katonákkal volt 70 ezer; III. Béla a. 44. e. Zsigmond a. 32. e. Albert 24. e. II. Ulászló alatt csak 12. e. Mohácsnál 26. e. Pe j é r: Cod. d i p 1 om. X. vol. VIII. Ez idézte elő, mikép a katonai erő lassanként főleg a fejedelem, főpapok, s ország báróinak banderiumjaira szoríttatott. Ugyanazon okokból maga a végvárak védelme s felszerelése is elhanyagoltatott s nyomorult állapotra jutott, a haza nagy veszélyére. És mig egy résznél a katonai erőt az anyagi eszközök hiánya szüntette meg; más résznél arra épen a vagyoni túl bőség, s íz azzal járt uj, főleg a honunkba tódult külföldiektől bevett szokások hatottak károsan, főkép kinövéseikben, az udvar fénykörében megszokott elpuhulás, kéjelgés következtében — minek árát nemzeti szabadságunk dú^an megfizeté. Azért e korban nálunk is mindinkább terjedezett a harezok hősi de kényelmetlen élete iránti ellenszenv, midőn főleg nem csak a török elleni, sokszor indokolatlan küzdelmek, hanem a fejedelmek önkényszerű törekvései s érdekei is a hadjáratokat nagyon megszaporiták. Innen az engedetlenség, a dacz számos, vészthozó tényei, főleg a hareztérrőli elmaradás, kellő időrei meg nem jelenés által; innen a vonakodás nemeseink részéről hadba menni a király jelenléte nélkül ; innen a vonakodás külföldre menni harezokba, mi csakugyan már a XIII. század elején kiváltságul mégis alapitatott; 3) innen a hareztéreni ki nem tartás bűne, uraink onnan egy pár hó múlva már haza sietvén. A XIV. századtól nemzetünknél nagyon nyilvános kezdett lenni lankadása azon vitéz katonai szellemnek, mely hős tetteivel nem csak egykori önálló szabadságának alapja volt, hanem e hon területét is, melyre most annyian formálnak igaztalanul igényt, nemzetünk valódi jogos tulajdonává megszerezte. E vészt hozott lankadás számos tényekben s jelenségekben nyilvánult. A törekvés a katonai szolgálatok alól gyáván kibújhatni elterjedezett. A megváltás, helyettesítés kezdett alkalmaztatni, mely a nemesek személyes felkelésére alapított ősi véd rendszerben elő nem jött, de a banderiális s portális rendszernél, raelylyé amaz kinőtte magát, már gyakran előfordult. *) A nemesség hajlandóbb kezdett lenni pénzbeli adózásokra, mint katonáskodásra, honnan az oly sok panaszra alkalmat nyújtott, mert felette megszaporodott subsidiumok rendszere, mi azonban nem volt egészen népszerűtlen, miután sok családfő élethoszra menekülhetett a harcz terheitől. 5) És a büntetések is mindinkább szaporodtak s meghonosultak a hon érdekeiről feledkezettek ellenében. A meg nem jelenés,e) harcztérről 3) Tény, mikép a XIII sz. elejéig a nemesek külföldre is követték a királyt a hadjáratokban. Csak II. Endre alatt adatott meg a kiváltság a határon túli menetre nem köteleztethetni; kivéve a várkatonákat és zsoldosokat. (1231) F ej é r: C o d e x d i p 1 o m. VIII. 20. ») Pirin ger: Banderien T. I. c 9. 11. stb. 4) S z a 1 a y László: Magyar or. története III. K. 345. s köv. 1. 6) p. o. A 1 ber t a. 1430. Leggyászosb póldája II. Lajos alatt 72