Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 37. szám

156' Váltójogi ítéletek. Steinei Áronnő előbb Markoviős Jakabnőnek, Orenstein Márton ellen a debreczeni e. b. váltó törvényszék előtt lefolytatott perében hozott ítélet ellen, alperes által közbevetett felebbezés folytán, a m. kir. Váltófeltőrvényszéken ítéltetett : Alperesi felebbezésnek hely adatván, az 1861. nov. 25. 6928. sz. a. hozott első bírósági perdöntő végzés akként változtatik meg, hogy Orenstein Márton alperes csak akkor köteles a keresetbe vett 300. o. é. írt tőkét, ennek 1861. Július 15-től járó 6 % kamatát, 25 frt 56 kr. kereseti költségeket jelen ítélet kézbesítésétől számítandó 24 óra alatt különbeni váltójogi végrehajtás terhe mellett Steiner Áronnő felperesnek kifizetni, ha alpe res Orenstein Márton a pótló esküt le nem teszi arra, hogy a kereseti váltó ugyanaz, mely nekie II. sz. a. elismervény szerint borüzletből keletkezhető kár biztosítására átadatott, továbbá, hogy a kereseti váltó — a kelet és lejárati időt, ugy szinte a kibocsátó nevét illetőleg — a történt összebeszélés ellenére jogellenesen igazíttatott és töltetett ki. Alperes tehát köteles jelen ítélet jogérvényre emel kedése után 24 óra alatt eskü letétel végett határidő kitűzéséért folyamodni, a kitűzendő határidőben pedig a fennebbi pótlóesküt annál bizonyosabban letenni, mert ellenkező esetben eskütételre többé bocsáttatni nem fog, és annak ellenkezője, mire az esküt letennie kellett volna, bebizonyitottnak tekintetik. Ha alperes a pótlóesküt leteszi, tartozik neki felperes 10 frtra mérsékelt perköltségeit 24 óra alatt, különbeni váltójogi végrehajtás terhe alatt megtéríteni. Indokok: A felperesi kereset ellenében alperes azon kifogást tszi: hogy a II. sz. a. elismervény szerint, ő egy 1861. május 5. kibocsátott, július 5. fizetendő 300 írtról szóló, általa elfogadott, többi részeiben azonban kitöltetlen hagyott váltót adott át felperesnő férjének Steiner Áronnak a végett, hogy ezen váltó által a közösen vásárolt borok eladásából származható kár biztositassék. Ezen váltót alperes lejáratkor kifizette, de a borüzlet további biztosítására ismét visszaadta Steiner Áronnak, ki is a történt összebeszélés ellenére az ötös számokhoz 1 számot illesztvén, a keletet és lejáratot 10 nappal meghosszabitotta, és feleségének, mostani felperesnek kibocsátói minőségben nevét reá vezettette, azon csalfa szándékból, hogy a kereseti váltót, mint a biztosítékul adott váltótól különbözőt, a borüzlet teljes befejezése előtt beperelhesse, s az abban kitett összeget alperesen megvehesse. Miután felperes azon ténykörülményeket, hogy a váltón látható igazitások általa tétettek, és hogy alperesnek más váltója nincsen birtokában, perbeszédileg beismerné, miután továbbá II. sz. a. elismervény szerint, a kiigazítás előtti kibocsátási időt és összeget tekintve, ebben a felemlített biztosítékul adott váltó — a beperesitett váltóval ugyanazonosnak mutatkoznék, és így a fennebbi beismerés és II. a. okirat által alperes ha bár nem teljes, de felette nyomós bizonyítékot szolgáltatna arra: hogy Steiner Áron azon váltót, mely nekie, nem riiint feltétlen követelhető tartozás, hanem borüzletből származható kár esetére, mint letétemény adatott biztosításul, a történt összebeszélés ellenére azért, hogy a váltó összeget idő előtt, és pedig egész mennyiségben alperesen megvehesse, jogtalan töltötte ki. Ugyanazért annak tekintetbe vételével, miszerint azon kifogás, hogy a váltó egyesség ellenesen töltetett ki, a fennebbiek szerint jólelkű birtokosnak nem tekinthető felperes ellenében az 1853.íoct.6. kibocsáttatott igazságügy ministeri rendelet szerint váltójogilag érvényesíthető, — alperesnek a felhozott nyomós bizonyítékok alapján a Vtk. 103. §. értelmében a pótlóesküt mégitélni kellett. Ha alperes a pótlóesküt le nem teszi, akkor kifogásai bebizonyítva nem lesznek, s ez esetben mint elfogadó a Vtk. I. R. 80. 118. II. R. 120. 130. 225. §-ai szerint a kereset terhében elmarasztalandó volt. Ha pedig a pótlóesküt leteszi, akkor, a felperesi kereset elutasítását fennebbiek szerint magok után vonó kifogásai teljes próbával lesznek igazolva, s ez esetben tartozik nekie felperes méltatlanul okozott költségeit megtéríteni. (1862. febr. 5-én. 3097. sz. a.) Hivatalos tudnivalók. A nmlgu kir. Hétszemélyes-táblán máj. 12. s a következő napokon az alább irt polgári perek fognak előadatni: Mészáros Mihálynak b. Laffert Ignácz örökösei elleni szolgálatbért követelő pere. — Bagoszta Istvánnak Pólya Havrilla és Petykó elleni adóssági pere. — Vodnyánszky Jánosnak Zsidó Pál elleni ügye. — Dessauer Samunak Hohenstegh Adolf elleni adóssági pere.— Kollarics Györgynek Strilics Tóbiás és társai elleni kártérítési pere. — Acs Krisztina folyamodása. Előadó : Toperczer Ödön ktb. — Muszenics Ferencz és nejének Orosz János és neje elleni adóssági pere. — Szabó Lászlónak Darvay Ferencz elleni hasonló pere. — Reznitsek Venczelnek Dobó Károly elleni haszonbért követelő pere. Előadó : Csacskólmre ktb. Csődök: Sonnenberg A. Gr. pesti lisztkereskedő összes vagyonára Pest város törvszéke által a csőd megnyittatott. Bejelentés 1862. jul. 10. 11. 12. Perügyelő: HoblikÁdolf h. ü. — Veitzenkorn Bertholt szegedi kereskedő ellen Szeged város törvszéke által. Bej. jul 28. 29. 30. Perügyelő: Magyar János h. ü. — Bolcsevich István tiszaujlaki lakos összes vagyonára Ugocsa megye törvszéke által. Bej. jun. 20. 21. 22. Perügyelő : Egry Dániel h. ü. — Kohn Móricz öcsödi lakos összes vagyonára Békésmegye törvszéke által. Bej. jun. 26. 27. 28. Perügyelő: Keresztszeghy Kálmán h. ü. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár helyben és vidékre egész évre 8 frt 4 frt — negyedévre 2 forint ausztriai értékben.— Szerkesztői szállás Belváros, aldunasor 7 sz félévre Pesten, 1862. Nyomatott Beiméi J. és Kozma Vazulnál.