Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 22. szám

Pest, kedd 1862. iiiártius 18 £2. szám. Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM Telekkönyvi jogkérdés. — Kúriai Ítéletek: magán., úrbéri és bűnügyekben. - Váltójogi Ítéletek. - Hivatalos tudnivalók. Telekkönyvi jogkérdés. (Folytatás.) A másik ellenvélemény, vonatkozva az elidegenítési tilalom joghatályára, Menzáros Imrétől következő: A íenforgó kérdésre, ellentétben az értekezővel (Ejury K. úrral), csak tagadólag kell nézetem szerint válaszolni, t. i. hogy az érintett telekkönyvi beigtatás a későbbi követelések ellenében nemcsak nem bir a követelt hatálylyal, de a mondott nyilatkozat telekkönyvi beigtatás tárgyát nem is képezheti. Nem képezheti pedig, mivel telekköny vileg csak jogok s jogokat szülő terhek igtattathatnak be, mi minden fejtegetést mellőzve, az 1855. decz 15. nyiliparancs 63. §-ából is nyilván következik. Már pedig a szóban levő nyilatkozat által, az ezen nyilatkozatot tevő rendelkezési szabadsága az illető birtok iránt nem korlátoztatik ugy, hogy abból valaki részére akár jelenleges, akár várandó (eventualis) jog támadna. Ugyanis az illetők, kiknek részére az ily nyilatkozat tétetik : a kérdéses birtokból a nyilatkozat alapján sem a nyilakozatot tevő életében semmi hasznot nem húznak, sem halála esetére az örökösödésre nézve jogot nem nyernek, és egyátalán csak a nyilatkozatot tevő önkényétől függ, hogy bár mely perezben végrendelet utján a birtokot halála esetére egy harmadik kezébe juttassa, s azok, kiknek javára a nyilatkozatot tette, az egész nyilatkozatból egy hajszálnyi hasznot, előnyt sem nyerjenek. Már pedig jog, különösen birtokra vonatkozólag, csak haszon, előny lehet, s a kötelezett szerződő fel önkényétől még a várandó jog sem het. Kitűnik ebből, miszerint az, mi az idézett czikkben a szóban levő nyilatkozatból az illetők részére támadott jogosultságnak mondatik, hogy t. i. ezek követelhetik, miszerint az apa minden oly cselekvényt abban hagyjon, mely a tárgy állagának közvetlen vagy közvetett, élők közti elidegenítését maga után vonhatná; az elidegenítési tilalom óvszerül szolgálván, az önkénytes elidegenítési hajlam, az eladósitási tilalom pedig a kényszerít* tt elidegenítés lehetősége ellen, nem is jogosultság, csak teher a nyilatkozatot tevő részére; ha pedig a nyilatkozatnak az azon czikben követelt hatály tulajdonitatnék, a körülményekhez képest önadta privilégium lenne, mely az illető birtokot réí-zére önhatalmából a hitbizomány előjogaival ruházná föl, még pedig a megfelelő, másoknak, az utódoknak jogokat biztosító terhek nélkül; biztosítván a nyilatkozatot tevőnek az illető ingatlan élethossziglani birtokát, biztosítván őt az alkalmatlan hitelezők ellen, de egyszersmind felhagyván neki a jogot halála esetére az állagról is rendelkezhetni. Alapos tehát a legfőbbförvényszéki döntvény, mely j a hitelezőknek jogát az ily birtokra nézve, ha a mondott nyilatkozat va<ry lemondás a telekkönyvbe beiktattatnék is, csonkitatlanul hagyja, mert a végrehajtás által senki jogát nem sértik, mivel az illető birtokra nézve a szóban levő lemondásból joga senkinek sem támadott, és a kérdéses telekkönyvi test birtokosának, az adósnak, teljes tulajdonát képezi, mivel ő — mint láttuk — nem csak haszonélvezetét bírja, de bizonyos korlátok közt állagáról is szabadon rendelkezik. Nem döntő ennek ellenében azon érv, hogy a szóban levő nyilatkozat vagy lemondás létezését, ha beiktattatott a telekkönyvből kitudhatni, mert hiszen nem csak kölcsön utján támadhatnak az illető birtokosnak kötelezettségei, de például vétség által is, (ex delicto), hol ezen érv éppen nem használható. Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. ítélő táblán. 249. Vasser szül. Dévay Paulina es Kuluncsis szül. Dévay Etelkának Rigyiczai ifj. Kovács József elleni végrehajtási árverési ügyében végeztetett: A'felfolyamodott végrehajtási eljárás idejében érvényben volt perrend' 539. 502. és 219. §§ szerint az ingó javak becsüje is a felek által választandó szakértők közbejöttével lévén teljesítendő ; miután az 1860. évi június 20-án 3953. sz. a. eszközlött becslési eljárásnál alperesnek a becslési jegyzőkönyvbe igtatott tiltakozása ellenére, a fentidézett §§-okban előirt eljárás lényegileg mellőztetett, ugyanazért folyamodó semmiségi panaszának hely adatván, a fentjelelt sz. a. becslési eljárás, az arra fektetett 1861. év-i. 4287. sz. a. árverést rendelő végzéssel együtt megseaimisittetik, s az elsöbiróság ujabb szabályszerű eljá«tsra utasíttatván, az iratok illetőségükhöz visszaküldetnek. (1862. jan. 9-kén 4694 P. szám alatt. Előadó : Úrban ovszky Jusztin ktb.) 250 Pross Lajosnak Janicsovics Ilona ellen értékpapir és drágaságok visszaadása iránt indított perében Ítéltetett: Arra nézve, hogy a beperlett tárgyakat alperesnő felperestől nem mint letéteményt, hanem mint ajándékot, vette legyei, át, alperesnő részéről a 2. 3. 4. 5. sz. a. felperesi levelek, ugy Fritsch Vendel tanú vallomása abal fel próba nyújtatván, ha alperesnő a pótesküt arra, hogy a keresetlevélben (elhozott tárgyakat felperestől nem gondviselés végett vette át, hanem ugyanazon tárgyakat felperes neki oda ajándékozta, leteszi, leiperes keresetével