Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 123. szám

513 zsef, Rosenberg Mária, Spitz Dávid s Hoffenreich I Ármin, de a Puchói szolgabírói hivatal személyzete is, csalásra irányzott vétkes egyetértéssel vádoltatnak, Kohn Márk és Jakabtól eredvén, ^saz utóbbiak eme levelek szerkesztését, vagy azokróli tudomásukat határozottan tagadván, következőleg arra nézve, hogy vádlottak a kérdéses levelekben foglalt föladást alaptalansága iránti öntudattal emelték, — minden gyanú teljesen eloszlatva nem lévén, az eljáró bíróság végzése jóváhagyatik, s a periratok további intézkedés végett illetőségükhöz utaltatnak. (1861. máj. 28-kán 100. b. sz. a.) Mires párisi bankár bűnpere, (folytatólagosan tárgyaltatott Parisban, aug. 29.) (Vége.) Az ülés megnyitása után az elnök Cremieuxnak adja a szólásjogot. Ez kijelenti, hogy csak egy szót fog szólni a dolog jogi oldaláról, hogy azt a törvényszék teljesen felfoghassa. Cremieux válaszul hivatkozik egy, a főügyész által tegnap fölemiitett levélre, melyben egy védencz kijelenti, hogy papírjai kényszer uton adattak el, habár az átvételi bizonyítványon a czimzet számai rajta voltak is, t .i. azon 75 részvény az átvételi bizonyítványra följegyzett számokkal. „E részvények uraim zálogba adattak, s a zálog figyelembe tartatott. Ez ellen mit sem lehet felhozni. „A főügyész azon két vagy három egyén sorsát panaszolta, kik az első bírósági közvádló keresetében nagy szerepet játszottak. Ez egy kocsis, és egy concierge volt. Avagy nem tudják önök, hogy e faj az, mely legszenvedélyesebben üzi a játékot. Inasok, conciergek azon emberek, kik a börzére rohantak azzal, a mit kerestek, s gyakran azzal is, a mit nem kerestek. Mit lehetett ez ellen tenni? A mi hibánk ez? A lotteriák eltöröltettek, de az emberi nem rabja a hazárd játékoknak, ezen emberek tehát játszottak, vesztettek, és rimánkodtak, midőn az kívántatott, hogy ők a caisse des chemins de fer-rel számoljanak. A pénztárak állapotát illetőleg ismétli védő még egyszer a mondottakat, és megfejti, hogy az elvett részvények mikép adattak ismét vissza, hogy ebből Miresre semmi előny sem háromlott, és uj vizsgálatot kér. A hamisnak mondott számadásokra kiemeli Mires azon ellenmondását, mely a hamis osztalékok elosztása közt, melyek az árfolyamot emelni valának hivatva, és a vád közt létezik, 12,000 részvény eladásával az árfolyamot lenyomni, és nyereséget érvényesíteni. Ez nyilvánvaló ellenmondás. Cremieux erre bemutatja az 1860. évi kijavított számadást. Végezetül kéri védő a törvényszéket, mindenekelőtt alaposan megvizsgálni, váljon elidegenített e Mires valamit a pénztárból, hogy ezzel gazdagodjék, minthogy e kérdés becsületét érdekli. „Mires nem kívánja fölmentetését, mivel a vád nincs teljesen bizonyítva, ő inkább azt óhajtja, hogy az ő mint pénzembernek, egész életfolyása a törvényszék előtt fölfedve legyen és üzletvezetése teljes, és'fényes világosságba hozattassék. Ez az oka, a miért mi uj vizsgálat elrendelését inditványoztuk. Mindenesetre, ha Mires tévedett, tévedése önök előtt vétség nem lehet. Ha önök őt mindazáltal is vétkesnek nyilvánítanák, ez nem pénzre vonatkozó, s így nem gyűlöletes vétség leend. Önök uraim nem fogják azt mondani, hogy mások zsebeit kiürítette azért, hogy a magáét megtölthesse. E ponthoz állhatatosan ragaszkodunk, mert becsületünk megmentéséről van szó. En ezzel mindent elmondtam, most önökön a sor feladatukat megoldani. ,,E körülmény nagy zajt idézett elő, mindez tájtékká málik önök lábainál, mint a habok, midőn a kősziklához csapódnak. Távol attól, miszerint azt állítanám, hogy a följelentett tények ellen nem kellene törvényesen eljárni. Nem ! azt tapasztaltuk, hogy a törvény gazdag és szegény fölött őrködik. Egy tanulság, melyből korunk hasznot huzand. Tanulság különösen arra, kit a vihar magával ragadott. Mondjuk ki nyíltan: Nincs kettős erény, egyike a börzéért, másika az igazságszolgáltatásért. Annak, kit védelmezek, nincs más hibája, mint a mely a kornak a hibája, melyben élünk. Egyedüli hibája, hogy az árral úszott, a helyett, hogy igyekezett volna, annak minden erejével ellenállani. A mi önöket illeti uraim, önök teljes hatalommal birnak büntetni, oly borzasztó teljhatalom, mely előtt meghajlunk, de birnak önök azon a szívnek kellemesebb teljhatalommal is, kegyességet gyakorolni s önmagukat szerencséltetik, ha ez utóbbit veszik alkalmazásba. Mires nagy izgatottságban fölemelkedik, hogy néhány szót szóljon, Cremieux rábírja, hogy üljön le. Elnök: A törvényszék tanácskozás véget visszavonul. Egy óra. Majdnem öt órai tanácskozmány után 6% órakor tért vissza a törvényszék az ülésterembe, a jelenlévők mély cseudessége közepette az elnök a következő ítéletet olvasta föl: „Megfelelőleg Mires és gróf Simeon részéről történt hivatkozásra, egyszersmind Mires által a törvényszék előtt tett javaslatra. „A tett javaslatok azon részét illetőleg, melyek azt tárgyazzák, a törvényszék ítélet hozatala előtt uj vizsgálatot rendeljen el. „Annak megemlítése mellett, hogy a törvényszék az eszközlött vizsgálat, az előmutatott bizonyítványokkal és tárgyalásokkal az ügy állásáról kielégítő felvilágosítást nyert, kijelenti a törvényszék, miszerint nincs alap, melynél fogva a tett javaslatoknak helyt adni lehetne. „Vonatkozva a főügyre. „Dreyfusz, Beauvais és Thierry elleni csalási kísérleteket illetőleg; „Annak megemlítése mellett, miszerint nincs elegendőkép bepróbálva, hogy az e részben felhozott cselekmények csalási jellemüek lennének; ,,A caisse générale des chemins de fer 21,247 részvényének elsikkasztasát illetőleg; „Megemlítve azt, hogy bár mily visszaéléses és hibás legyen is az érintett részvények elidegenítése, miután azonban a visszafizetés minden felszólalást megelőzőleg teljesíttetett, ennélfogva e cselekményben sikkasztást fölfedezni nem lehet; „A többire nézve az első biróság indokai helybenhagyatnak, miszerint azok az ügy ezen törvényszék előtt lett fejlődésének kielégitőleg megfelelnek. „A mi a büntetést illeti, megemlítve azt, hogy termé-