Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)
1861 / 120. szám
502 fedezetén néhány hónap előtt véres dráma játszatott. A hajónak Leverpoolbóli elindulása óta a legénység ellenséges érzelmeket tanúsított elannyira, hogy egy két esetben a hajótiszteknek erőszakhoz kellett folyamodni, hogy parancsaik teljesítve legyenek. Az eszközlésbe vett fegyelmi rendszabályok alárendeltjeik gonosz indulatát még inkább fokozták, és közelgett a pillanat, hogy az izgalom ez utóbbiak részéről a legerőszakosabb módon kitörjön. Főleg a hajó kapitánya volt a matrózok gyűlöletének tárgya, összeesküdtek, hogy ezt meggyilkolják. Ezen gonosz tervök kivitelére egyedül csak a kedvező alkalomra vártak. Egy napon tengercsend lévén, a kapitány az embereket némi szolgálatra parancsolta : ezek az engedelmességet megtagadták. Felbőszülve ezen engedetlenségen, mi a hajót is veszedelembe hozandotta: néhány matrózt kötéllel megvert, azon hitben lévén, hogy e fenyítés következtében kötelességeikhez visszatérendnek. Ezen kemény rendszabály jel volt az általános fölkelésre. A kapitány igen erős és bátor levén, bár minden oldalról megtámadtatott, a támadást mindazáltal bámulandó bátorsággal verte vissza. Egy darab fával levén fegyverezve, sikerült ezzel ellenei közül kettőt vagy hármat leütni. Majdan segítségére jött a második hajóstiszt és a főkormányos is. A harcz most mindkét részről kétségbeejtő jellemet öltött. A tekintély védők erélyességének volt köszönhető, hogy a győzelem pillanatra el nem döntetett, azonban a kapitány egy késsel mellbe szúrva, elesett. A második tiszt annyira megsebesíttetett, hogy lehetetlen volt neki a harczot tovább folytatni. A főkormányos kényszerítve lőn, hogy feltétlenül adja meg magát. A kapitány kinek sebe halálos volt, szobájába vitetetvén, ott egy óra múlva megszűnt élni. A második tiszt hosszas és kinos szenvedés után felgyógyult. A lázongó matrózok kétségtelenül azt hitték, hogy bűntényük bütetése elől könnyebben megmenekülhetnek Angliában, mint az egyesült államokban, ennélfogva kényszeritették a fő kormányost,'hogy Liverpoolba vitorlázzon vissza. A hajónak a kikötőbe érkeztekor a hajón történtekről a rendőrség csakhamar értesittetvén : a bűnösöket késedelem nélkül hatalmába kerítette. Kiadatván az amerikai hatóságnak, egy hét múlva az egyesült államok new-yorki törvényszéke előtt állottak. Czélszerünek tartotta a törvényszék csak a három fő czinkos ellen törvényesen eljárni. Vádlottak a leirt eseményeket bevallották, védelmükre azt adván elő : hogy a hajó tisztek kiállhatatlan durva bánás módja idézte elő e merényletöket. Védő vádlottak javára sajátszerű indokokkoz folyamodott. Azt állitá ugyanis, hogy Parkill Gyrögy a charlestoni kikötőbe tartozik, és hogy e hajó kapitánya az uniónak határozott ellensége volt. Védő nem látja át, mért ragaszkodjék az egyesült államok törvényszéke szorosan a törvényekhez akkor, midőn egy pártütő, és a köztársaság ellenségének haláláról van szó.j Ezen hazafias védelem igen keveset használt. A törvényszék tanácskozásra visszavonulván, s 30 perez múlva visszatérvén : vádlottakat a gyilkosságban bűnösöknek lenni kijelentette. Hazai törvénykezés. — Barsmegye az országbírói értekezlet munkálatának a szokott óvás melletti elfogadása után állandó törvényszékét megalakította s törvényszéki birákul: Rudnyánszky Flórián, Juhász Antal, Gaál Alajos, Nedeczky Kálmán, Majthényi Bálint, Majthény László, Simonyi Libor. Marsovszky Kamii, és Jeszenszky Károly urakat megválasztotta. — Közép Szolnok megye szept. 2. és 3 napjain tartott nagy bizottmányi gyűlésében az országbírói értekezlet szerint felálitandó állandó törvényszék az e végre kiküldött bizottmány véleménye alapján akként határoztatott összeszerkesztetni, hogy a már meglevő tábla, és árvái birákon kivül a megye még 29 táblabírót jelölt ki, kiket az első alispán rendre oly móddal hivand egybe a megye által meghatározandó dij mellett, hogy a törvénykezés szakadatlan folyamu legyen. Hivatalos tudnivalók. 6 cs. kir. Felsége szept. 3-án kelt határozatával az erdélyi úrbéri törvényszékeket feloszlatván, s minden Erdélyre vonatkozó úrbéri ügyeket az erre illetékes törvénykezési hatóságoknak átadni rendelvén, megengedte, hogy minden az Erdély számára 1854. jun. 21-én kiadott legmagasb úrbéri pátensben, valamint az 1858. jan. 27-ki úrbéri törvényszéki utasításokban érintett és a cs. kir. urb. törvényszékhez utasított első folyamodásu úrbéri ügyek a megyék és kerületek generális sedriái egy különös osztályának, illetőleg a székely székekben az úgynevezett „derék székek"-nek adassanak át; továbbá hogy a cs. kir. urb. főtörvényszék helyébe másod folyamodásu törvényszékül az erdélyi kir. itélő táblának egy úrbéri osztálya állíttassák föl és végre a feloszlatott legfelsőbb úrbéri törvényszék helyébe harmadik és utolsó folyamodási bíróságul Erdély nagy fejedelemség részére az erd. kir. főkormányszék birósági senátusa rendeltetik. Ezzel egy időben felhatalmazá ő Felsége az erdélyi udvari kanczelláriát, hogy az erdélyi főkormányszékkel egyetértőleg határozza meg azon megfelelő időhatárt, a midőn az erd. cs. kir. úrbéri törvényszékek működése megszűnjék s a helyeikbe lépendő hatóságok működése kezdetét vegye. Az ekkép disponibilitásba eső hivatalnokok számára f. évi május 2-kán kelt legfelsőbb elhatározáshoz képest egy kegyelem évről leend gondoskodva. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelenik a „TÖRVÉNYHOZÁSI S TÖRVÉNYSZÉKICSARNOK" jelen alakban — hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési árak : egész évre 8 frt, — félévre 4 frt — negyedévre 2 forint ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás Belváros, lövészuteza 8. sz. (Enzsel ház) Ide küldendők mind a levelek , mind az előfizetési pénzek. Pesten, 1861. Nyomatott Beimé 1 J. és Kozma Vazulnál.
