Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 118. szám

492 Mires párisi bánkár bűnpere, (tárgyaltatott Párisban, aug. 20.) A tárgyalás 11 órakor vette kezdetét. Miután Solar meg nem jelent, az államügyész indítványozza az első bíróság ítéletének megerősítését, mely indítványt a törvényszék az első bíróság indokaiból elfogadja, s Solart a fölebbviteli költségekben is elmarasztalja. Az elnök ezután felhívta a jelentéstevőt előadásának bevégzésére, midőn ez az előadást bevégzé, az elnök következő megszólítást intézé vádlotthoz: „Ön igen heves jellemű, a mint az előzményekből kitűnik, ugyanazért saját érdekében felhívom önt, hogy magát mérsékelje. Mikor alapitá ön a vasúti pénztárt? Vádlott különböző vállalatokról beszél, melyek az érdeklett pénztár megalapítását megelőzték , kijelenti, hogy midőn a „Caisse des actions reunies" roppantul jövedelmezett, ő a tőkét 12 millióról 50 millióra emelte, s vallatának a „Caisse des chemins de fér" uj nevet adta. Előadja egyéb üzleteit is, melyeknek alapjául a „Caisse des chemins de fer" szolgált. Ezen üzletekről terjedelmesen értekezik, s ámbár előadása közben tűzbe jő, mindazonáltal eszméit nyíltan s illedelemmel adta elő. Midőn azonban előadásában Barbetde Baux-ra került a sor, igen indulatos és szenvedélyes lőn. Én — úgymond — három gazembertől voltam környezve, nevezetesen : Solar, Renouard és Barbet de Baux-tól. Elnök: On sajátképen vádat emel, jobban tenné, ha a vád körülményeire szorítkoznék. Nem volt önnek 1858 ban pere Solarral? Mires közleményt tesz a ,,La Presse" czimű hírlap megszerzéséről. Én Rómában voltam — úgymond — midőn Solar táviratilag jelentette, hogy a „Pressét" megvette. Azonnal táviratilag válaszoltam neki, hogy ezt ne tenné. Következett ismét azon távirati tiidósitása, hogy az alku megköttetvén, a dolog meg nem változtatható. Én kijelentettem neki, miszerint attól tartok, hogy politikai nézetei uralmat vesznek rajta, hogy a „Presse" ellenzéki lap, s hogv én csak a „Constitutionelt" és „Payst" kívánnám megtartani, melyek kormánylapok, mivel egy oly bankárház, mint az enyim: a kormány támogatását igényli. Elnök: Nem tett önnek szemrehányást Solar, hogy ön a nem sikerült üzletekből származott veszteségeket a Caissenek terhére rótta, mig ellenben az ily üzletekből keletkezett nyereséget önmagának számíttatta be. Mires: Leletetlen, hogy Solar ily szemrehányást tehessen, mert minden a Caissét ért veszteségek akkor keletkeztek, midőn Párisból távol voltam. Miután Mires ismét az ő nagy vállalatairól szólt, a Gard megyei vnsutakról, melyekkel egy kőszén termelő vidék csatornával lett volna összekötendő, a Marseillei kikötőkről, s a spanyol kölcsönről, áttér a török kölcsönre, és azt mondja: „Egykor megfogjuk bánni, hogy ezen kölcsön által egy ostindiai társulatot nem alakítottunk, mely Francziaország által intézve, kezeinkbe adták volna a törököket." Elnök: Csak semmit a politikáról. Mi nem ezen kérdések vizsgálata végett vagyunk itt. Mires: E körülmények, elnök ur, vonatkoznak a mi nagy pénzügyi társulatainkra. Elnök: Beszéljen ön azon bizományos illetményekről, melyeket ön azon vételekre előlegesen fölszedett, melyekkel önt a felek megbizták. Mires: Valóban ezen eljárásról értesítve lettem, s azt panaszra méltónak sőt gyalázatosnak tekintettem. Szóltam ez iránt Barbet de Baux-al, és megtiltottam neki ezen eljárást folytatni, s be fogja látni a törvényszék, hogy én, kinek mégis egy kis belátás tulajdoníttatik, ilyetén nevetséges dolgokat, melyek egyszersmind hitelemnek ártalmára lettek volna, el nem követhettem. Elnök: Volt önnek viszálkodása Pontalba úrral ? Mires: Nem volt. Elnök: Ön mégis perben állott vele, mely egyesség utján lett bevégezve. Pontalba ur deczember 4 kén nyújtott be panaszt ön ellen, melynek következtében ön elfogatott. Mires: Igen is elnök ur, s e panasz nagy szerencsétlenség volt rám nézve, de nagy szerencsétlenség az államra nézve is. Midőn Pontalba ur Romába ment, megsértette minden kötelességét, ő oda mint a Caisse-nek küldöttje oly állásban s oly felhatalmazással ment, mely küldetéstől jelentékeny eredmények voltak várhatók, s e helyett küldetése végveszedelembe döntötte a Caisset. Elnök: A vizsgálat folytán több ténykörülmény fölmerült, melyek igazolttaknak tűnnek föl. Rogier ur volt a czimzet pénztárnoka. A czimzetek nem személyi cselekvények, hanem osztályok szerint voltak rendezve. A feleknek a szám megtagadtatott. A czimzet el nem fogadtatott meghatalmazás nélkül az eladásra. Ez történt I özvegy Deprez aszszonyság és mások papírjaival. Ez azt jelenti, miszerint szándékban volt azokról rendelkezni. Augusztusban ön Rogier által czimzeteket szolgáltatott ki. Mires: Igen elnök ur. Én ekkor adtam ki a 200 millió real spanyol kölcsönt, a lejárati idő igen rövid volt, egy időben sem volt a bankárok által kötött kölcsönök lejárati ideje oly gyorsan egymásra következő; több millióra levén szükségem, 90Ó0 czimzetet kézbesittetteni magamnak Rogier által, melyekből 3,500,000 frank folyt be. Ez összeg az én számadásomra tétetett, és ha a szakértő az iratokat és ezek keltét egybehasonlitotta volna, erről teljesen meggyőződhetett volna. Én a Caisse hitelét óvni akartam, én egy oly hajós kapitány helyzetében voltam, a kinek tiszte a hajó legénységét minden áron megvédelmezni, és meg kell vallanom, hogyha még egyszer azon helyzetbe és oly körülmények közé jutnék, azt mit tettem, ismét meg tenném. Elnök: On igen mesze megy; a közvélemény nyilatkozata ellenében nem kell ily gúnyosan beszélni. Mires: Tehát annyiban hagytam volna a dolgot? Tehát védtelenül kellett volna hagynom 20,000 részvényes érdekeit? Ellenkezőleg, nekem megóvni kellett azokat. Ha törvényessen nem cselekedtem, de azt hiszem, becsületesen működtem. Elnök: Nem illik ily erkölcsiséggel dicsekedni. Mirés: Elnök ur én a Caisse hitelét akartam megmenteni, de szándékomban volt a czimzeteket viszszaszolgáltatni. Elnök: Solar és ön kézbesittették magoknak a czimzeteket, és eladták azokat titokban. Az ebből származott nyereséget csak megközelítőleg lehetett fölbecsülni és az 2,553,000 frankra rúgott. Mires: A bíróság által kiküldött pénztárvizsgálók egy idézvényt kézbesítettek nekem, melyben 8,300,000 frankot követelnek. Én a czimzetek eladásánál 1,294,000 frankot vesztettem, a mi 10 milliót tesz, mit tőlem követelnek, és mégis az állíttatik, hogy én csaltam volna.