Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 110. szám

459 rára viaszaéltek, eltöröltessék ; az állandó katonaság felállítását pedig magának az országnak biztossága követelte. A mi pedig az idézett 1723 1 és 2-ik törvényczikket, vagyis a magyar sanotio pragmaticát illeti nézeteinket erre nézve ismételve már kifejtettük és kimutattuk, hogy abban sem valamely közös kormányzatnak, séma személyes unión alapuló elválhatlan birtokláson kivül más valamely birodalmi egységnek nyoma sincs. De egyébként is lényeges különbség van az emiitett törvényeknek alkotása, és a jelen legmagasabb leiratban kimondott octroyrozások között. — Akkor a magyar király nem alakította át önhatalmával a magyar alkotmányt, csás/ári diploma és pátens által nem vonta el a magyar országgyűléstől a leglényegesebb jogok gyakorolhatását, s az említett törvények is rendes törvényhozás utján kölcsönös értekezletek folytán, a nemzet és fejedelem közös egyetértésével alkottattak. — Most mennyire máskép van mindez, — arról a legmagasabb királyi leirat egész tartalma tanúságot tesz. Kijelenti Felséged a legmagasabb királyi leiratban: hogy az 1848-ki törvényeknek egy részét megerősiti; más részét azonban soha el nem ismerte, és elismerni nem is fogja'' — és ezen kijelentés mellett oda utasítja az országgyűlését, hogy „a törvények ezen részének módosítására, s illetőleg eltörlésére nézve készítsen törvényjavaslatokat, s terjeszsze azokat fejedelmi jóváhagyás alá." Szentesitett törvények, mig a törvényhozó hatalom által nem törültetnek el, egyiránt kötelezők, s azok egyes czikkeinek érvényére nézve különbséget vagy fokozatot felállítani soha nem lehet. Felségedet, ha csak ismét absolut hatalommal uralkodni nem akar, a teljhatalmú törvényhozás nem illetheti. — Felséged mint magyar király, a sanctio pragmatikának értelmében csak a nemzettel együtt gyakorolhatja a törvényhozó hatalmat; szentesitett törvényeinknek semmi részét önhatalmával, s az országnak beleegyezése nélkül el nem törülheti, s valamint nem szükséges azon törvényeket fejedelmileg újra megerősíteni, mert azok már 1848-ban királyi megerősítéssel szentesittettek, ugy azok bárminemű részének egyoldalulag kimondott el nem ismerése jogilag nem gyöngítheti azon törvények érvényét. Felséged az 1848-ki törvények azon elveire, melyek által a nemesség kiváltságos állása megszüntetett, az általános birtok- és hivatalképesség behozatott, az úrbér, a tized és egyéb jobbágyi tartozások el törült ettek, a közteherviselés, valamint az általános katona-kötelezettség kimondatott, végre a választási jog mindazon néposztályokra is kiterjesztetett, melyek ezen joggal nem birtak, kimondja legmagasabb leiratában, hogy azokat megerősiti. Engedje azonban Felséged tisztelettel megjegyeznünk, hogy a törvények emiitett elvei s rendeletei ujabb megerősítés nélkül is jogilag és tettleg teljes erejükben fenmaradnának. — Magyarország törvényhozásáben 1848-ig csak a kiváltságos osztályok voltak képviselve. De sokan találkoztak ezen képviselők közül, kik számos éveken keresztül oda működtek, hogy az ország aristocratikus alkotmánya, a kor igényei szerint fokonkint kifejtve, a nép minden osztályaira kiterjesztessék. Törekvésük a legfőbb hatalom részéről ritkán támogattatott, gyakran gát.oUatott. Végre az 1848-iki országgyűlés, mely még mindig a kiváltságos osztály képviselőiből állott, senki által nem kényszerítve, semmi nyomás alatt nem állva, önkényt, szabad akaratából alkotta mindazon törvényeket, mik a hűbéri viszonyokat megszüntették ; a hon polgárainak egyenjogúságát és egyenlő kötelezettségeit megállapították ; mind a polgári, mind a politikai jogokat a nép minden osztályaira kiterjesztették. A magyar király ünnepélyesen szentesitette mind ezen törvényeket, s azok tettleg életbe is léptek. Most már azokat eltörleni, vagy felfüggeszteni, s az előbbeni állapotot e részben ismét visszaállítani, a fejedelni teljhatalom sem volna többé képes. Hisszük bogy felséged nem is akarja ezt; de meg vagyunk győződve, hogy akarva sem tehetné, nemcsak azért: mert a népnek adott jogokat hatalommal ismét visszavenni mindig veszélyes, — hanem azért is: mert ugyanazon kiváltságos osztályok, melyek e törvényeket alkották, soha meg nem nyugodnának abban, hogy a népnek jogai csorbitassanak, s nem találkoznék Magyarország arístokratiájában oly egyén, ki az igazságról, polgári legszentebb kötelességéről és a becsületről annyira megtudna feledkezni, hogy azon kiváltságos jogokat, mikről önkényt lemondott, még legfelsőbb rendelet következtében is bármi részben visszavegye, s a régi állapotnak reá nézve anyagilag talán kedvező, erkölcsileg azonban bélyegző s gyűlöletes visszaállítását elfogadni kész legyen. Az 1848-iki törvényeknek rendeletei között vannak egyes pontok, miket a nép jogainak sértetlen fentartáca mellett mi magunk is óhajtunk czélszerűbben átalakítani, s határozottabban kifejteni. — Ezekre vonatkozó javaslatainkat azonban csak akkor készíthetjük el, és akkor terjeszthetjük Felséged elébe, ha országgyűlésünk a törvény értelmében ki lesz egészítve; mert azok távoliélében,kik meghívandók lettek volna,de meg nem hivattak, törvényeket nem alkothatunk — Ha pedig felséged kivánja a törvények bármi részbeni megváltoztatását, a kiegészitett országgyűlés mind azon javaslatokat, miket erre vonatkozólag Felséged felelős magyar minisztériuma előadand, tüstént tanácskozás alá veendi, s megállapodását Felséged elébe fogja terjeszteni. A miket azután az ekkép megkezdett országgjülési kölcsönös értekezletek folytán Felséged és a nemzet, kölcsönös egyetértéssel megállapítanak, azok lesznek majd a törvényesen végbement koronázás utan királyi szentesítéssel megerősítendők. — De a mar előbb szentesitett törvényeknek mind azon rendeletei, miknek változtatása vagy nem kívántatott, vagy a két felnek közös egyetértésével el nem fogadtatott, minden ujabb megerősités nélkül is jogilag teljes érvényüeknek tekintendők. így kell ennek állani minden alkotmányos országban, hol a törvényhozó hatalom a fejedelem és nemzet között meg van osztva, mert különben a törvényhozó hatalom megosztása nem volna valóság. így rendelik ezt alaptörvényeink, különösen az 1790-ik évi 12-dik törvényczikk, mely világosan azt mondja; hogy „a törvények alkotásának, eltörlésének és magyarázásának joga Magyarországban s kapcsolt részeiben a törvényesen koronázott fejedelmet, s az országgyűlésre törvényesen összesereglett ország karait és rendéit közösen illeti, s azon kivül nem is gyakorolható." De Felséged az 1848—diki törvények egy részének módosítása, söt eltörlése iránt hozzánk intézett legmagasabb felszólításában nem Magyarország emiitett alaptörvényeinek nyomát követi, s általában nem az alkotmányosságnak elvéből indult ki. — Felséged a szentesitett törvényeket absolut hatalommal felfüggesztette, s azoknak isinéti életbeléptetését önhatalmával még most is gátolja, s felszólítja az ország gyűlését, hogy azon törvények egy részét módosítsa, egy részét pedig törülje el; de egyszersmind kijelenti, hogy „azon törvényeket soha el nem ismerte, s jövendőben sem fogja elismerni." Miből áll ezen kijelentés folytán az országgyűlési kölcsönös értekezlet? — miből áll a törvényhozó hatalom közös gyakorlása ? — Az alkotmányos törvényhozás fogalmából következik. hogy uj törvények alkotásánál, a miben a törvényhozó hatalmat közösen gyakorló két fél meg nem tud egyezni, — az törvény nem lehet; — szentesilett törvények módosításánál vagy eltörlésénél pedig a mely részben a módosítást vagy eltörlést mind a két fél el nem fogadja, azon részben a törvény megtartja kötelező erejét s érvényét. — De Felséged fentebbi kijelentése szerint, ha netalán az emiitett törvényeknek valamely pontját, melyet Felséged módosítani, vagy eltörleni nem akarná is, az megszűnnék érvényes törvény lenni. És igy Felséged a törvényhozó hatalmat tettleg egyedül maga gyakorolná, s az országgyűlésnek nem volna egyéb joga, mint a fejedelmi parancsot registrálni, mit akár teljesítene , akár nem, a szentesitett törvényekből csak az maradna fenn, mit azokból időnkint meghagyna az absolut fejedelmi akarat. Módosítani vagy megszüntetni csak fennálló törvényt lehet; Felséged pedig az 1848-diki törvényeknek módosítására, s illetőleg megszüntetésére szólítja fel az országgyűlést. — Ha azon törvények jogilag sem állanának fenn, a módosítás vagy megszüntetés lehetetlen, vagy legalább felesleges volna; ha pedig jogilag fennállanak — mit kétségbe vonni nem lehet — végre is kell hajtatniok, minek eszközlése a királyi hatalom legmagasabb köréhez tartozik. — Mielőtt tehát az országgyűlése azon törvények módosítását, vagy bármi részbeni eltörlését tanácskozásainak és az országgyűlési kölcsönös értekezleteknek tárgyává tehetné, múlhatatlanul szükséges, hogy azoknak alkotmányellenes felfüggesztése tettleg megszüntessék. És ugy látszik Felséged azon eljárást, miszerint némely törvényeket ujabban megerősít, másokat pedig el nem ismer, nemcsak az 1848-ki törvényekre szorítja, hanem azt korábbi törvényeinkre is kiterjeszti. Ugyanis megerősítésében világosan belefoglalja az általános birtok és hivalalképességet is, mit nem 1848-ban, hanem 1840-ben állapított meg az országgyűlés; — az el nem ismerést pedig az 1848-diki törvényeken kívül tettleg kiterjeszti régiebb s leglényegesebb törvényeinkre is, midőn azokat önhatalmával módosítja, s a nemzet befolyása nélkül kiadott császári diplomához és pátensekhez alkalmazva önhatalmával átalakítja. Ilyenek többek között a törvényhozó hatalom közös gyakorlatáról szóíó 1790-dik évi 12-ik törvényczikk; az ország függetlenségét biztosító 1790-dik évi 10-ílik; az adó és katonaság meghatárazását egész terjedelmében a magyar országgyűlés köréhez tartozónak rendelő 1715-dik évi 8-dik, 19-dik, és 1827.4-dik törvényczikkelyok. S valóban a legmagasabb királyi leiratból azt sem érhetjük: érvényeseknek akarja-e tekinteni Felséged törvényeinknek azon részét, mikről ujabban ki nem mondja , hogy azokat megerősítette, — azt sem tudhatjuk: az el nem ismerés s a telt-