Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 109. szám

453 hanem az a sanctio pragmaticának világos értelmében mindég fennállott s nem ismerünk törvényt, mely a szorosabb real-uniót valaha meghatározta volna. Az 1848-diki törvények idézett bevezetése megemliti ugyan Magyarországnak a pragmatica sanctio által vele válhatlan kapcsolatban álló tartományok iránti törvényes viszonyait; de ezen törvényes viszonyok és a pérsonal-unio legkisebb ellentétben nincsenek egymással; mert mi csak azon viszonyokat ismerjük törvényeseknek , mik, a mint kifejtettük, a sanctio pragmaticában megállapított personal-unioból származnak. Megvan ezenfelül az 1848-diki törvények bevezetésében világosan említve az ország önállósága és függetlensége is ; de azon nyilvánítás, melyre a legmagasabb királyi leirat hivatkozik , miszerint: „Magyarországnak az összes birodalom iránti kötelezettségei sértetlenül hagyandók," a mondott bevezetésben sehol elő nem fordul. Azt is állítja a legmagasabb királyi leirat, miszerint „az 1848dik évi törvényeknek foganatosítása már az első félévben feltárta mindazon veszélyeket, melyek az országot és az összes birodalmat fenyegetik az által, hogy a birodalom közös érdekeinek megőrzése és fentartása a közjognak és Magyarország történelmének mellőzésével a személyes unió korlátolt körére szándékoltatott szoríttatni, s hogy ezen elkülönözés veszedelmes rázkodtatásokat idézett elő, melyek Magyarország alkotmányos intézményeitől eltérő közigazgatási rendszer alkalmazását tevék szükségessé." Sem a közjog, sem Magyarországnak történelme nem mellőztetett az 1848-ki törvények alkotásával, sőt épen az emiitett törvények emelték a magyar közjogot azon kifejlettebb állásra, melyen Európa más népeinek közjoga jelenleg áll. Emelték pedig lényegében az által , hogy a hűbéri viszonyokat megszüntették , a jogegyenlőséget megállapították, s minden polgári és politikai jogokat minden osztályra kiterjesztettek; formájában azáltal, hogy parlamentaris kormányt hoztak be, a kormányszékek helyett felelős minisztériumokat állitottak. — Magyarország történelme pedig miben mellőztetett az említett törvények alkotása által ? hiszen a történelemben épen nem példátlan az, hogy a nemzet saját institutióit s közjogi törvényeit, a kor igényei szerint alkotmányos uton, fejedelmével egyetértve változtatja , s ha minden ily változtatás az országtörténelmének mellőzése volna, ezen vád szinte ugy érhetné az ország azon törvényeit, melyek Magyarország koronáját a habsburgi ház Hágának első szülöttségi joggal átadták ; és azokat, melyek mellett a nőág örökösödése megállapittatott, mert ezen törvények által is lényeges változások tétettek Magyarország közjogában. Ellenben a legmagasabb királyi leiratban foglalt octroyrozások, melyek által Magyarország alkotmánya absolut fejedelmi hatalommal átalakittatik, a lé-Dyeges alaptörvények császári diplomával és pátenssel cseréltetnek föl , s mind ez visszaállított ősi alkotmánynak neveztetik , nemcsak ellenkeznek a közjoggal, hanem annak alapelveit felforgatják , és Magyarország történelmében csakugyan példátlanok. A mi pedig a legmagasabb királyi leiratban megemlített rázkodtatásokat illeti, engedje Felséged tisztelettel megjegyeznünk, hogy azokat nem az 1848-iki törvények okozták; hanem azon törvényeknek meg nem tartása, és azon akadályok, mik a törvények teljes végrehajtását gátolták. Mi módon alakultak ezen akadályok, azt, nem akarván a mult idők fájdalmas emlékeit ujabban felidézni, Felséged legmagasabb személye iránti mély tiszteletből elhallgatjuk. Ha visszatekintünk azon kornak eseményeire, feltűnő az, hogy midőn 1848-ban a mi alkotmányunk bővebb kifejtést nyert a fejedelem által is szentesitett törvényekben, ugyanakkor ugyanazon fejedelem az örökös tartományoknak is adott alkotmányt. — Ezen alkotmány octroyrozott volt, nem foglalta magában azon elkülönzési irányt, mi vádképen a mi törvényeink ellen felhozatik, még a cseh korona országai sem nyerték vissza azon ünállást, mely őket históriai multjoknál, s egykor erőhatalommal széttépett jogaiknál fogva megillette volna; és mégis csakhamar elvétetett az örökös tartományoktól is azon octroyrozott alkotmány, melynek alapelveit a fejedelmi hatalom állapította meg Ha tehát azokban hiány volt, a hiánynak a népek okai nem voltak. — Ott is történtek rázkódtatások , ott is behozatott az absolut rendszer. Sőt még Horvátország is, mely fegyvert fogott az 1848-iki törvények ellen, velünk s a többi tartományokkal hasonló sorsban részesült. Megfosztatott alkotmányos jogaitól, s az absolut rendszer egész súlyát csak ugy érezte , mint mi. Pedig a vád , mely az 1848-iki törvények ellen, nézetünk szerint alaptalanul felhozatik , Horvátországot csak távolról sem érintheti. A rázkódtatások tehát a veszélyek és az absolut rendszer, mely behozatott, nem az 1848-iki magyar törvényeknek voltak következései , miután az absolut rendszer ott is behozatott, hová a magyar törvény ki nem terjedett, sőt még ott is, hol azon törvények ellenszegülésre találtak. Azt mondja a legmagasabb királyi leirat, hogy Felséged „királyi teljhatalmával biztosította Magyarország alkotmányának feltételes visszaállítását, tettleg visszaállította a megyei rendszert és a törvényes magyar kormányszékeket; — de egyszersmind összhangzásba akarja hozni Magyarország közjogi állását a birodalom minden országait egybefűző felbonthatlan kapcsolattal, s a birodalom nagy hatalmi állásával, mit az 1848-iki törvények mellett, melyek a többi tartományoknak s az összes birodalomnak jogait sértik, eszközölni nem lehetne." Alkotmányunk visszaállítására nézve lehetetlen biztosítékot látnunk azon módban, melylyel az igért visszaállítás megkezdetett. Az ősi megyei rendszer csak félig állíttatott vissza, hatáskörének legnagyobb része idegen tisztviselőknek kezeiben hagyatott, kik most is az absolut rendszer önkényes hatalmával járnak el. Erőszakkal hajtják be az adót, melyet az országgyűlés soha meg nem ajánlott; kényszeritik a hatóságokat, tisztviselőket és egyes polgárokat, hogy ugyanakkor , midőn az alkotmány vis3zaállitottnak mondatik, az alkotmány alaptörvényei ellen cselekedjenek. És e törvényellenes eljárásnál eszközül használtatik még a rendes katonaság is , melynek pedig szebb és magasabb rendeltetése van, mit a legnehezebb időkben is híven és vitézül teljesített, s melyet az ilynemű szolgálattól megkímélni, az állam érdekében állott volna. A polgárok egy része, névszerint az absolut rendszernek minden itt lakó vagy tartózkodó régi vagy ujabb tisztviselői, az absolut hatalom törvény ellen kiadott rendelete által kivétetnek az ország törvényeinek s bíróságainak hatalma alól, nemcsak hivatalos, hanem minden bűntényi s más egyéb viszonyaikra nézve is. S valóban , a köztörvényhatóságoknak annyira megzsibbasztott és bonyolódott hatásköre mellett, csak egyesek erélyének s a várni és tűrni tudó nép józan higgadtságának lehet tulajdonitani, hogy az ország az anarchia veszélyeibe nem sodortatik. A fölállított főbb kormányszékek sem törvényesek ; mert az 1848-iki 3-ik törvényczikk szerint nem kormányszékeknek , hanem felelős minisztériumnak kellene a közigazgatás élén állani, a mit pedig a törvényhozás már módositott és másokkal pótolt, azt nem a régi, hanem a törvény által megállapított uj alakjában lehet csak törvényesnek tekinteni. A legmagasabb királyi leiratnak már azon egy kifejezése is, hogy Felséged „királyi teljhatalmából és pedig feltételesen akarja visszaállítani a magyar alkotmányt", magában elegendő arra, hogy az igért biztosítás iránt minden bizalmat lehetetlenné tegyen. — A sanctio pragmatica nem ismer királyi teljhatalmat a törvényhozás terén. A magyar király visszavetheti az elébe terjesztett uj törvényjavaslatokat, felszólithatja az országgyűlést ujabb törvények alkotására; de a már egyszer királyi szentesítéssel megerősített törvényeket mindaddig, míg azok a rendes törvényhozás utján el nem törültettek, szintúgy tartozik megtartani, mint tartozik az ország és annak minden egyes polgára az ekkép alkotott törvényeknek hódolni, s a fejedelemnek, mint a törvények alkotmányszerü legfőbb végrehajtójának engedelmeskedni. — Az alkotmány sértetlen fentartása, a sanctio pragmaticában világosan kikötött feltétele a trónöröklési jognak. — E kettő egymással viszonyos, a fejedelem tehát, ha a sanctio pragmatica teljes értelmében kíván uralkodni. az alkotmány fentartását más feltételhez nem kötheti, mint örökösödési jogának elismeréséhez s életbeléptetéséhez, mit az ország, mely a sanctio pragmaticához szorosan ragaszkodik, megtagadni nem is akar. Azon eljárás, mit a legmagasabb királyi leirat követ, midőn törvényeinkről s jogainkról absolut hatalommal rendelkezik, s az october 20-iki diplomának és a február 26-iki pátensnek alapjára akarja fektetni a magyar alkotmányt, lehet talán egy octroyrozott alkotmány behozatalára intézett kísérlet; de a magyar alkotmány visszaállítására bizonyosan nem vezet. De mi le nem mondhatunk az ország azon alkotmányos jogáról, miszerint a törvényhozó hatalmat a fejedelem és a nemzet csak együtt és közösen gyakorolhatják ; mi egyoldalú s absolut törvényhozást hazánk fölött, jogosnak s alkotmányosnak el nem ismerhetünk. Erő és hatalom felfüggesztheti ismét alkotmányos jogainkat, ootroyrozhat, rendelkezhetik; de mi kénytelenek vagyunk e felfüggesztést, az ily rendeleteket és minden octroyrozást alkotmányellenesnek s a tizenkét évig fennállott absolut rendszer ujabb alakú folytatásának tekinteni, és azokhoz sem beleegyezésünkkel, sem megnyugvásunk kijelentésével nem járulhatunk; mert ha ezt tennénk, hűtlenek volnánk a törvényhez, hazához s önlelkiismeretünkhöz. Es ha legszentebb kötelességünk nem parancsolná is, hogy minden octroyrozás ellen tiltakozzunk, akkor is ragaszkodnánk saját ősi alkotmányunkhoz ; mert azon alkotmány, mely a nemzet életéből fejlett ki, a nemzettel együtt élt, alakult és tágult; rendszerint czélszerübb is, állandóbb is, mint az octroyrozott alkotmányok. — Hivatkozhatunk e részben a történelemre, felhozhatnánk példákat Európa más országaiból, de csak azt emiitjük meg, hogy az osztrák birodalomban