Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 147. szám

Pest, 1861. kedd decz. 31 147. szám. Harmadik évfolyam. TÖRVÉNYHOZÁSI S TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. TARTALOM Jogeset. — Kúriai ítéletek: magán, és bűnügyekben. — Erdély törvénykezéséhez. - Hivatalos tudnivalók .1 o g e s e t. Végrendelet megsemmisítése tárgyában. Frankovszky András, Mária,Katalin, János és Anna felperesek özv. Frankovszky szül. Varos Anna alperes ellen néhai Frankovszky Márton végrendeletének megsemmisítése végett a Wallendorfi volt cs. kir. szolgabírói hivatalnál 1860-ik év nov. 22-én keresetüket benyújtván: előterjesztik, miként néhai bátyjok, illetőleg nagybátyjok Frankovszky Márton 1858 évi febr. 23-án kelt C. alatti végrendeletében rokonai kizárásával özvegyét szül. Varos Annát nevezte általános örököséül, azonban a kérdé ses végrendelet nem szabad akaratának kifolyása, hanem arra alperesnő által kényszeríttetett, — mert, az örökhagyó a végrendeleti tanukat hazához nem hivla, s megjelenésük alkalmával oda nyilatkozott, miszerint Írjanak tetszésök szerint bármit, csak hogy nejétől békében maradhasson. A kérdéses végrendelet tehát az örökhagyó komoly, meggondolt, s határozott akaratát nem tartalmazza, hanem ő annak alkotására ifjú felesége által erkölcsileg kényszeríttetett, s már a két első pontban foglalt ellenmondás is az érett megfontolás eszméjét kizárja, mert az első pont alatt az örökhagyó ö-sze= vagyonát nejének csak életfogytiglani haszon élvezetül hagyományozza, mig ellenben a 2-ik pont alatt fit az iránti korlátlan szabad rendelkezésre felhatalmazza. Felhozzák továbbá az erkölcsi kényszer igazolásául, hogy alperesnő a végrendelet szerkesztésekor a szobában volt, s jelenléte által férjét szabad akaratának nyilvánításában korlátolá, s e szerint a C. alatti végrendelet a ptkv. 565. §. kellékeivel nem bírván, ellenkezik a ptkv. 581. §-ának szellemévé] is, mert az az írástudatlan örökhagyóelfittfelolvasva.s általa mint végakarat megerősítve nem lőn, mire nézve felperesek a végrendeletet aláirt tanukat hit alatt kihallgattatni, s ennek folytán a C. a végrendelet érvénytelenítése mellett törvényes öröklési jogukat megállapittatni, alpere^nŐt pedig költségtérítésben marasztaltatni kérik. Az ellenbeszédben alperesnő tagadja, hogy néhai férjét a C. a. végrendelet alkotására kényszeritette, sezen állitas bírói figyelembe csak akkor vétethetnék, ha az örökhagyó végrendeletét visszavonta vagy mást készített volna, mire elég phisicai ideje leendett, minthogy az 1858. év febr. 24-én még meg nem halt. A végrendelet két első pontja nem áll egymással ellentétben, mert jóllehet az első pont életfogytiglani haszonélvezetről szól, s alperesnfi a 2 ik pont alatt is czélszerü gazdálkodásra köteleztetik, mindazáltal ezen meghagyás teljesítésének azon esetére, ha t. i. alperesnő halálával az öröklött vagyon még meg leend, a fölötti szabad rendelkezésre világosan felhatalmaztatik. Egyébiránt, a C. a. okmány nem is irott végrendelet, de a ptkv. 584. és 580. §§-ai értelmében elővigyázatból, a tanuk által szerkesztett följegyzésnek tekintendő, s minthogy e szerint szóbeli végrendelke, zés megítélése forog kérdésben, a felolvasás mellőzéséből , a végrendelet érvénytelenségét következtetni nem lehet. | Végre még azon esetben is, ha a C. a. végrendelet érvé! nyesnek nem találtatnék, még akkor sem lehetne alpe! resnőt a keresetlevél élteimében a hagyatékból kizárni, j mert őt özvegyi minőségében a ptkv 658. §-a szerint egy I negyed rész ez esetben is megilleti, kéri tehát felpereseket elutasittatni, s költségtérítésben marasztatni, A válaszban felperesek a keresetieveiben már felhozottakat ismételvén, tágadják, hogy a C. alatti okmány szóbeli végrendeletnek tekintethetnék, mert az a tanuk, s az örökhagyó által aláíratott, illetőleg ennek keresztvonásával megerősíttetett, s alperes is a hagyatéki tárgyalás alkalmával nem szóbeli, de irott végrendelet alapján nyilatkozott örökösül, s minthogy az az örökhagyó előtt föl nem olvastatott, s nékie meg nem magyaráztatott, már csak ezen alaki mulasztás miatt is a törvény előtt meg nem állhat. Felperesek alperesnőnek törvényes örökségi jogát nem ostromolják, azonban a hagyaték egyéb részét követelhetni jogosítottaknak hiszik magukat anynyival is inkább, minthogy néhai Frankovszky Márton többszörösen nyilvánította, hogy csak rokonai, s különösen testvére fiának javára kiván élni, s ennek katonaságbóli megszabadítása körül még éltében sem költséget, sem fáradságot nem kímélt. Alperesnő viszonválaszában felperesekkel egyetértőleg kéri a végrendeleti tanuk kihallgatását. Szepesváralja város tanácsa által, hová az időközben feloszlott Wallendorfi cs. kir. szolgabiróság által a per átadatott, a tanuk kihallgatása elrendeltetett, kik is hit alatt kihallgattatván, vallomásuk lényege abban öszpontosul, miszerint előttük az örökhagyó határozottan kijelenté, hogy általános örököséül nejét rendeli, s hogy nejét a szobából az örökhagyó nem engedte eltávolíttatni. Az 1861. év június 5-kén Szepesváralja városi bíróság által ítéltetett: Felperesek abbeli kérelmérek, mely szerint a városi biróság által néhai Frankovszky Márton által neje javára 3 tanú jelenlétében tett, 1859. évi oct. 25-én a szepesolaszi volt cs. kir. járásbíróság által kihirdetett, végrendeletet semmisnek nyilvánítaná, s néhai Frankovszky Márton után maradt összes ingó és ingatlan vagyonnak felperesek, mint törvényes örökösök részére leendő kiadatását elrendelné, és özv. Frankovszky szül. Varos Máriát 147