Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 146. szám

604 Jogeset. (Vége.) Mire a tárgyalás befejeztetvén, és az iratok becsomóztatván, az eljáró bíróság részéről 1860-ik évi decz. 29-én 1872. szám alatt következőleg ítéltetett: Felperesi keresetnek hely nem adatik, s a cs. kir. pénzügyészség 10 frt 80 krban megállapitott perköltségeknek 14 nap alatti megfizetésére köteleztetik. Indokok: A csődrendtartás 61. §-a szerint a csődnyitásból azon jogi következmény foly, hogy a jelentkező összes hitelezőknek jogukban áll bukottnak őt tulajdonilag illető és a csőd megszűntéig reá eső minden vagyonát kizárólagos kielégittetésükre forditani. S igy a csődperben nem jelentkező és csak később fellépő hitelezői bukottnak a csőd tömegre semmi igényt nem tarthatnak (a cs. r. d. 30. cz.), sőt ennek (a csőd tömegnek,) jogában áll mindent, mi a bukott, (kit saját személyére nézve kétségtelen rendelkezési jog illet der für seinerPerson allerdings eigenberechtigtbleibt, eredeti szöveg és üzletekbe bocsátkoztatik) a csőd folyta alatt szerez, a csődtömegbe vonni, miből neki legfelebb annyi hagyandó, mi neki ugy saját, mint neje és gyermekei fentartására szükséges (cs. r. 63. §.) A bukottal a csőd folyta alatt kötött, vagy csak folytatott üzletekből tehát a csődtömegre semmiféle kötelezettség sem hárittathatik, kivévén ha a csődtömeg képviselete ezen üzleteket maga nem folytathatja. Áll ez különösen a bukottal az általa haszonbérbe vett javak iránt kötött haszobérleti szerződésekről, mely szerződések a csőd megnyíltával a csődtömeg irányában érvényüket elvesztik; és a bérbeadó haszonbéri szerződésből eredő kötelezettségekre nézve csak a bukott személye ellenében élhet viszkereseti joggal. Kitetszik ez a cs. r. dt. 61-ik §-ból, továbbá a cs. r. dt. általános rendeletének II. czikkéből, mely szerint az 1840-ik évi XXII. t. czikk 37. §-ának azon rendelete is, melynél fogva az ezen § szerint kötött haszonbéri szerződések akkor is, ha a bérbeadó csőd alá esik, jogilag fenállanak, csak azon haszonbéjriszerződésekre nézve tartatik fenn továbbra is, melyek az ált. polg. tk. életbelépte előtt keletkeztek. Ez által világosan ki van mondva a csődtömeg irányábani érvénytelensége oly haszonbéri szerződéseknek, melyek az ált. p. t. könyv életbelépte után köttettek, sőt még az 1840 dik évi XXII. törvény czikk 37. §-a szerint is évény telének oly haszonbéri szerződések, melyeknél a haszonbérbe adó csőd alá esett. A cs. k. pénzügyészségnek a kérdéses, bukottal a csőd folyta alatt folytatott szerződésből a csődtömeg ellen támasztott igénye ezek szerint alaptalan lévén, annak hely nem adathatik, s felperes mint pervesztett fél a ppr. 573. §-a szerint a perköltségek megtérítésére is köteleztetik. Ezen Ítélet ellen felperes törvényes időben beadván felebbezési panaszát, abban előadja, hogy a csőd megnyitása által a bukott által elvállalt kötelezettségek egy átalában meg nem szűnnek. Ezen elvre tehát nem lehetett az ítéletet fektetni, és miután a kérdéses haszonbérleti szerződés bukott vagyonának egy részét képezi, és a csődtömeg bukott egész vagyonát jogaival és kötelezettségeivel együtt átveszi, ennélfogva jelen kereset helyesen volt a csődtömeg ellen irányozva, és pedig a csőd r. 68. §-a alapján. Mi végett ragaszkodván az előadottakhoz, kéri ezen ítéletet keresete értelmében megmásittatni. Ennek folytán a kir. Váltófeltörvényszék 1861-ik évi decz. 3-án 674. sz. alatt következőleg itélt. „A lugosi volt cs. kir. kerületi tőrvényszéknek mult 1860. évi decz. 29-kén 1872 szám alatt hozott ítélete az abban foglalt indokok alapján helybenhasryatik." i I Váltójogi ítéletek. A váltó feltörvényszéken. 6. Wertheimer Ignácznak Schóberl Manó és Teréz j ellen támasztott váltó perében Ítéltetett: A pesti e. b. kir. váltótörvényszéknek f. évi aug. 10. 27.041. sz. a. hozott Ítélete részint az abban foglalt, részint pedig az alábbi in! dokok alapján helybenhagyatik. Indokok : Alperesek tárgyaláskor az állítólag történt rész fizetésre nézve csak azt hozván fel, hogy Fürster N.-nek teljesítették a kérdéses 60 frt rész fizetést, azt pedig, hogy ezen egyén felperes által a pénz felvételére megbízva lett volna, s hogy ő az állítólagos rész fizetést felperesnek valósággal kézbesítette volna, nem is állítván, a annál ke; vésbé igazolván, az általuk felhívott tanúnak hit alatti l kihallgatása annál is inkább mellőzendő volt, mert ha | azon egyén mint tanú kihallgattatnék, s vallomásával a j fenebbi körülményre nézve netalán a félpróba helyre áli litatnék is, annak kiegészítésére mindenesetre még szükséges pótló hitet alpereseknek oda Ítélni meg sem lehetne, I mivel ők azon tény körülmények felett saját tapasztala1 tukból legkisebb tudomással sem bírhatnak. (1861. decz. 11-én 1927. sz. a.) 7. Deutschlánder H-nak folyamodására, melyben Wechsler Lázár és Wechsler Johanna elleni 100 frt iránti perében a pesti e. b. váltófőtörvényszék folyó e. octóber 14-üén 41,750. sz. a. végzését megváltoztatni kéri, végeztetett: A pesti e b. váltótörvényszék fenérintett keletű és számú végzése feloldatik, s az eljáró váltótörvényszék utasitatik, hogy 2-od rendű alperesnőnek beidézése mellett ujabb tárgyalást tartván, annak alapján hozzon ujabb határozatot. Mert: Miután azon végzés ellen, melylyel az e. b. váltótörvényszék a váltójogi eljárásnak másodrendű alperesnőre nézve helyét nem találta, felperes kellő időben folyamádással élt, ezen kérdés jogerejü eldöntéséig a per érdemében tárgyalni és ügy döntő határozatot hozni nem lehet. Ennélfogva a neheztelt e. b. végzést feloldani, és ujabb szabályszerű eljárást megrendelni kellett, annyival is inkább, mert a keresetre hozott 36,806. számú végzés nek alperesnőre vonatkozó része, a magyar kir. váltófeltörvényszéknél 1861. november 13-kán 2290. sz. a. kelt végzésével feloldatott, s a keresetnek alperesnőre nézve is elintézése meghagyatott. (18il. decz. 11. 2935.bsz. a.) 8. Kormos Sándornak az ellene Kuhner Illés által indított 2800 frt per érdemében Ítéltetett: Az eljáróé, b. kir. váltótörvényszéknek 1861. július 4-én 21,201. sz. a. hozott ítélete helybenhagyatik. Indokok. Az első bírósági ítélet, az abban felhozott indokok-