Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 141. szám

584 meggyőződését s lelkiismeretességét akarta elnyomni. Ez volt az, midőn Frankhonban a Lajosok egészen a nagy forradalom koráig oly számos esetben a politikai áldozatjaikul kijelöltek elitéltetését követelték; midőn Angliában a Karolyok s Jakabok a katholikusok mentességét s a szabadelvű honfiak halálbüntetését megparancsolák. Ily esetben mondott le II. Jakab alatt a londoni legfőbb törvényszék 4 tagja, midőn az ősz Jones szilárd s rendithetlen bátorsággal nyilvánitá: „Állásommal keveset gondolok, öreg vagyok s a korona szolgálatában vénültem meg; de nao-yon fáj, hogy Felséged képesnek tart oly Ítélet kimondására, minőt csak tudatlan vagy becstelen ember mondhat." — Ily befolyás gyakoroltatott a hatalom részéről 1849 ben a többször emiitett hesszeni összeütközés alkalmával is, s annak hatálya alatt történtek leköszönések. Ezen esetekben tehát nem a birói illetőség csorbitatott, hanem maga a biró lelkiismeretes meggyőződése ostromoltatott; nem történt a birósági szervezetes változtatás, hanem maga az Ítélet hozatal parancsoltatott az önkény akaratja szerint alakitatni; nem a birósági rendszer, hanem maga az igazság kiszolgáltatása lön megtámadtatva. Azt pedig mindenikünk kénytelen elismerni, mikép hazánkban ily sérelmek távolról sea> forognak fenn: szó sem levén mindeddig arról, hogy a közhatalom magába az igazság kiszolgáltatásába ordonanczok által — kabinet justizként — akart volna beavatkozni. Tehát nálunk nincsenek meg azon indokok, melyek a külföldi lekö?zönéseket eredményezték. De ezen külföldi leköszönések még az érintett roppant sérelmek s jogtalan beavatkozások eseteiben sem valának tömegesek, testületiek. Azok rendesen csak néhány egyénre szorítkoztak, a többség a megmaradást találván czélszerübbnek azon rendkivüli fontos tekintetek miatt, melyekkel nem a közhatalom, hanem maga a társadalom érdekeltetik az igazságszolgáltatás rendes folyama és meg nem zavarása iránt. A jogfentartásra elégnek találtatott, hogy az alkotmányos sérelem ellen óvás tétessék s az erőszak kényszerűsége constatiroztassék — mint tették ezt Hessenben; — vagy kifejezzék mint Francziaországban az ítéletben magában: „puisque V. Majestát le Commande." Még két kérdés van, minek megoldását megkisértendjük, t. i. a bélyeg kérdés, és a nem alkotmányos elsőbíróságoktól jött apelláta elfogadásának kérdése. Váltójogi ítéletek. A váltó feltörvényszéken. l.Szatler Mátyásnak, Kováchich Sándor csődtömege ellen, a nagy-becskereki volt cs. kir. megyetörvényszék előtt 2000 frt váltótartozás iránt lefolyt s alperes osőd perügyelő által felebbezett csőd perében Ítéltetett: A volt becskereki cs. k. megyetörvényszék Ítélete megváltoztatik, és felperes keresetétől elmozditatik. Indokok: mert felperes keresetét egyenesen az A. és B. alatti váltókra alapitván, 2000 pfrtnyi váltói követelését törvényes járulékaival együtt felszámitatni és a csőd hitelezők III-ik osztályába soroztatni kérte, miután azonban a beperesitett, még 1847-ik évi május 16-án, tekintve ugyanazon évi május 22-én lejárt váltókra épített keresetnek alapul szolgáló váltójog a közbejött elévülés által elenyészett — felperest ebbeli követelésétől annálinkább el kellett mozdítani, mert a váltójogi viszkereseti feltételeknek sem tett annak idejében eleget. (1861. nov. 20. 676. sz. a.) 2. Kántor Vilmosnak, Schaeffer Mózes ellen a debreczeni e. b. k. váltótörvényszék előtt indított áruszerződési perében, a felperesi részről közbevetett felebbezés folytán végeztetett: A debreczeni e. b. kir. váltótörvényszéknek fönebbi számú ós keletű végzése az abban átalánosan felhozott indokokon kivül még annálfogva is helybenhagyatik, mert a kereset alapjául bepere^itett, mult 1860-ik évi november 18-ról, tehát még az országbírói értekezlet életbelépte előtti időből származó, annálfogva az 1853-ki illetőségi törvényszerűit megítélendő A. a. okmány sem az érintett törvény 55. §-ában felsorolt peresetek közé nem tartozik, sem pedig az 1844. VI. t. cz. 28. §-a B. pontjában küvetelt kellékek mindegyikével nem bír, jelesül abban a szerződő felek mindegyikének neve aláírása elő nem fordul; az arra épített kereset tehát, sem 3 volt kereskedelmi, sem pedig az újból életbelépett váltótörvényszéki bíróság illetősége alá tartozónak nem tekintethetik. (1861. nov. 20-án 657. sz. a.) 3. Lederer Józsefnek, Salzman Fülöp ellen a pesti kir. e. b. váltótörvényszék előtt indított, elmarasztaló ítélettel befejezett váltóperében alperesi fellebbezés következtében végeztetett: Az eljáró e. b.k. váltótörvényszék fenérintett keletű, és számú ítélete feloldatik, és az emiitett bíróság oda utasitatik, hogy a feleknek ujabb tárgyalást rendelvén, s a jelen váltókeresetet érdemileg is tárgyaltatván, a kifejlendőkhez képest ujabb ítéletet hozzon — mert az eljáró bíróság tartozott volna, az alperesi gondnok által tett ellenvetés felett határozni, és őtet az ügy érdemleges tárgyalására utasítani: miután azonban az eljáró bíróság ezt elmellőzte, és az érdemileg nem is tárgyalt főügyet érdemileg elitélte; annálfogva a neheztelt első birósági Ítélet feloldandó, további eljárás, és ujabb ítélet hozatala rendelendő volt. (1861. nov. 20-án 1923. sz. a.) Kúriai Ítéletek. Tiauúiijoíii ügyekben. A kir. itélő táblán. 87. Tesche Ignácznak Ürményi József ellen 650 pfrt és járulékai iránti perében ítéltetett: Felperes sem azt, miszerint alperes által megbízatott volna arra, hogy a beperesitett C. K. kötelezvényekben foglalt tőkéket Pölcz Máriának kölcsönözze, sem azt, hogy felperesnek akár közvetve akár közvetlenül igérte vagy ajánlotta volna a keresetbe vett tőkék kifizetését mivel sem igazolván, és így miután az első birósági Ítéletben felhozott fő eskü oly tényekre, melyek az ügy elitélésére döntő befolyással lehetnének, nem következnék, az megítélhető nem lévén, alperes a felperesi kereset alól föltétlenül fölmentetik, a költségekre nézve pedig az Ítélet helybenhagyatik, és így az első birósági Ítélet az ügy érdemére nézve megváltoztatván, jelen per további intézkedés végett illetőségéhez visszaküldetik. (1861. nov. 8-kán 1978 P. sz. a. Előadó: Huszár Ferencz ktb. 88. Bay G-áspár és Aranyossy Istvánnő közt fenfor-