Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 131. szám

544 ségek s vádak feletti bíráskodásra, ez által hivatva van arra is, hogy a polgári szabadságnak, a személyes biztosságnak, a hatalom s önkény befolyása, s igy alegsúlyosb társalmi veszélyek ellenében őrjeül, palládiumául szolgáljon. Talán épen a legközelebbi idők foghatják e magas hivatás érdekeltséget kitüntetni. Mig másrészt mi osak e testületben látjuk központosulni biztositékát annak, hogy a magán s büntető jogi törvényeink visszaállított érvényessége jövőben is fentartathassék; s igy az idegen elemektől menten mardhassunk. Ne követeljük tehát, hogy e m. testület visszalépjen a magán életbe nagyobb fontosságú kényszerűség nélkül. Nem kívánnánk attól különösen a nem alkotmányosan keletkezendő biróságok ítéletei irányában megsemmisítést, ha a felek azokat önkényt elfogadták, s magokat illetőségüknek alárendelték. Átalában mindkét kérdésre nézve különösen figyelembe kell ajánlanunk azon megjegyzést, mikép a napi sajtó terén használt hivatkozás a külföld s főleg Anglia példájára, hazánk jelen viszonyaira épen nem alkalmazható. Mellőzzük azt, mikép mi összes államgépezetünkkel s jogrendszerünkkel átalakulásban vagyunk, s mikép jogrendszerünket már magok 1848-ki törvényeink megingatták s részben változtatták is, mi Angliában s egyebütt nem történt. Különösen ne feledjük, mikép főleg Angliának törnénetei az érintett harczokat a biróságok és hatalom között egészen politikai szinezetüeknek tüntetik elő. A közhatalom magára az igazságszolgáltatásra akart befolyást gyakorolni, a biróságok független Ítéleteibe sa- | ját önkényszerü akaratát s kívánalmait igyekezett beérő- | szakolni, a birósági függetlenség s önnállás szent ereklyé- J jét akarta lerombolni, és pedig különösen a politikai üldözések s vádak irányában. Ez az, mi Angliában s egyebütt a biróságok szilárd ellenállását s ha kellett lelépését idézte elő. Ez oly dolog, mi a polgári szabadság s jogbiztosság lételére elkerülhetetlen, oly dolog, mit a magas kúria tagjaitól mi is megvárunk. — Azonban ne feledjük, mikép ily körülmények még mindeddig hazánkban nem forognak fenn. Az eddigiekben csak röviden akartunk némely eszmét s elvet érinteni; bővebb kifejtésüket s igazolásukat, jogi s történelmi szempontból fentartván magunknak. Az összetett (közvetett) bizonyítékról büntető ügyekben. E lapok folyó évi 111. és következő számaiban közlött Bakay Györgynek büntetőjogi ügyében*) az eljáró kecskeméti volt cs. k. megyei törvényszék mint eljáró bíróság a vádlott bűnösségének kimondásánál az összetett bizonyítékokat alkalmazta, melynél a bűnösnek kitudására csak a már bebizonyított ténykörülményekbőli kö*) Ezen jogeset közölhetését az illető kir. ítélő táblai előadó | biró urnák köszönhetjük, ki szíves volt az általa készült bő és kirae- j ritő véleményt használatul velünk közölni. Szerk i vetkeztetés által lehet, jutni. Egyszerű közvetlen bizonyíték az, mely a kérdéses büntethető cselekvénynek elkövetőjére közvetlenül vonatkozik, azt mint tettest jelöl vén ki; ilyetén bizonyítékok például: a bűnös beismerése,a bűnösre mint tettesre közvetlenül vonatkozó tanúk vallomása. Az egyszerű bizonyíték, ha a törvényes kellékekkel ellátva van, biztosabb, ámbár minden tévedhetést ez sem zár ki. De mindig csak egyszerű, közvetlen bizonyítékot kívánni, nem egyeznék meg a büntető hatóság végczéljával, sa jogbiztonság fentartásával, mert, miután legtöbb bűnök titkon szoktak véghezvitetni, és ritkán várhatni, hogy a bűnös töredelmesen be fogja vallani tettét, az egyszerű bizonyíték kizárólagos alkalmazásánál legtöbb bűnös büntetlenül maradna: szükséges tehát az összetett bizonyítékot is elfogadni, azonban azt, nehogy alkalmaztatása általa bűntelenek is veszélynek kitétessenek, ugy körülírni, miszerint a tévedhetés, mennyire csak lehetséges, akadál yoztassék. E tekintetből a dolog természete maga azt kívánja, hogy mindenek előtt a kérdéses büntethető cselekvénynek tárgyi tényálladéka legyen bizonyos, mert hol például, lopás, gyilkolás nem történt, ott annak szerzője iránti nyomozás felesleges. Legelső kellék tehát az összetett bizonyítéknál az, hogy a tárgyi tényálladék minden körülményeivel bebizonyított legyen. Megkívántatik továbbá, hogy annak irányában, ki bűnösnek kimondathassák, oly körülmények legyenek bebizonyítva, melyek a közte és a kérdéses bűntény elkövetése közti összeköttetésre mutatnak (jelenségek gyanuokok.) Ilyek péld.: hogy vádlott a tetthelyén volt annak elkövetésekor, hogy a meggyilkolttal ellenségeskedésben élt, sőt azt agyonütéssel is fenyegette; hogy a tett helyén talált f-szköz a tett elkövetése előtt vádlottnak birtokában volt; hogy a tett végbevitele után elfogatván, ruháján elkövetésének nyomai (vérfoltok) észleltettek stb. De mert lehetséges, miszerint a bebizonyított jelenségeknek más okai is vannak, például: vádlott a tett helyén más, nem tiltott okból is lehetett; oly eszköz, mint a helyszínén találtatott, másnak birtokában is lehet, és lehetséges az is, hogy vádlott a birtokában volt eszközt még a bűntett végbevitele előtt elvesztvén, magát az ellene támadt gyanú irányában igazolni nem képes ; de a fenyegetés is leggyakrabban teljesítetlen marad stb. ugyanazért szükséges még az is, hogy a tett körülményei és az elítélendő közt a bebizonyított jelenségek alapján oly szoros és közvetlen összefüggés legyen, miszerint minden biró meggyőződjék arról, hogy a kérdéses tettet nem más, mintáz elitélendő vádlott követte el. Igaz, hogy igy is minden tévedésnek lehetősége kirekesztve nincsen, nemcsak azért, mert emberi dolgokban átalában teljes, minden tévelyt kirekesztő bizonyosság igen ritka; de azért is, mert a jelenségek bebizonyítása körül is tévedések lehetségesek, ámbár azoknak bebizonyítására csupán jelenségek elegendőknek nem találtattak, hanem más egyenes bizonyítékok péld. szemle, tanúvallomások kívántatnak. Ha tehát megengedtetik még, hogy a bírák végre is csak meggyőződésűket követhessék, nem köteleztetvén vádlott felett a bűnöst kimondani, ha a fenforgó bizonyítékok érvényessége *ellen valami kifogásuk van ; akkor az összetett bizonyíték akként van körülvonalozva, miszerint a lehetségig megfeleljen az a büntető eljárás czéljának: a gonoszokat büntetni, a bűnteleneket pedig a büntethetési veszélytől megóvni.