Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 129. szám

Pest, 1861. péntek oct. 25. 129. szám. Harmadik évfolyam. TÖRVÉNYHOZÁS! S TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOKI. TARTALOM : Jogeset. — Kúriai Ítéletek ; magán, úrbéri és bűnügyekben. — Hazai törvénykezés Azon kérdéshez: váljon a másodszori férjhezinenetel már magában megszünteti-e a törvényes s természetes gyámságot. Az alább következő jogesetet, mely a fentebbi kérdésre nézve egyik jelesb jogtudósunk tollából eredő fejtegetést tartalmaz, nem közölhetjük a nélkül, hogy megemlítsük, miszerint a kérdéses esetben azon sajnos tapasztalat nyilvánult, mikép fővárosunknak eg}>ik hatósága a fentoTgó kérdésre nézve nngy törvénybeni járatlanságot, vagy azok tanulmányozása s fürkészése iránti közönbösséget nyilvánított. Mert határozata azokkal merően ellenkezik, még 48 előtti joggyakorlatunkban sem találhat bármily menedéket is. Lehetetlen nem nyilvánítanunk, legfontosb érdekeink sürgetésére, azon kivánatot, vajha azok, kik a hatóságok tagjaivá emeltetik fel magokat, meggondolnák, mikép e téren alegkimeritőbb s folytonos tanulmányozás, lelkiismeretes ügy búvárkodás szüksé- I geltetik, mikép itt a pusztán váltóüzlet kezelésének igényei távolról sem elegendők a hivatásnak való megfelelésre. És kiemeljük, mikép ezen igények mindenek felett legfőbb fokon fővárosunkban érvényesitendők. Most áttérünk kitűzött tárgyunkra. V. Józsefné mint néhai, 1852. június 20 kán elhunyt nyugalmazott cs. k. hadnagy F. Vilmosnak hátrahagyott özvegye, e f. év május havában azon kéréssel járult sz. k. Pest városa Tanácsához, miszerint őt, mint 1852-ik év szeptember 27-én született, most még serdületlen korú leánya Mária Vilmának természetes és törvényes gyámját elismerné, ennélfogva őt törvényes jogába visszahelyezné, és az atyáról leányára maradt vagyon kezelésének, annak mostani kezelője F. Theophil urtóli átvétele iránt gyámhatóság létére a 9zükséges rendeléseket megtenné, kijelentve egyszersmind, hogy az 1715. 68. t. cz. 13. §-a értelmében, mint azóta második házasságra lépett nő és ennélfogva most már számadás terhével tartozó gyám, a vagyonkezelés, számadások vezetése és megtétele iránt a tanács által rendelendőknek engedelmeskedni kész. A tanács folyó évi június 19 ről kelt végzése által — a pestvárosi árvabizottmány véleményezésének alapján — a folyamodót kérelmétől elmozdította. A fennidézett véleményezés és arra épített tanács végzés egész kiindulási pontja hibás és tévedésből folyó, mint azt. kétségkívül félismeri mindenki, a ki honi törvényeinkben jártas, de egyszersmind megütközést okoz abban, a ki látja, miképen történhetik, a honi jog életének tizenkét éven át létezett felfüggesztése után, a legvilágosabb százados gyakorlat által elismert és szentesitett törvényes jognak önkényes, képzelődő törvény magyarázgatások általi elferdítése. A fennidézett véleményezés, és az arra épített tanács végzés abból indul ki: hogy honi törvényeink megkülönböztetik a végrendeleti törvényes (legitima), és a kirendelt (dativa) gyámságot. Ez kétségtelenül így olvasható Verbőczyben, Hk. I. 120. cz. Azt sem fogja =enki kétségbe vonni, hogy a Verbőczy Hármaskönyvében I. 113. cz. foglaltató jog szerint az anyát a gyámság csak addig illeti, míg meghalt férjének czimét és nevét viseli s második házasságra nem lép. De az idézett véleményezés és arra épített tanácsvégzés mellőzi s nem veszi figyelembe az ujabb jogfej le ményt, melynek kifejezését az 1715. 68. törvényczikkely 13-dik §-ában, s annak értelmét kiderítő, törvényes kötelező erővel biró királyi curiai döntvényben (de causis ad exigendas rationes tutelares, decisio 12.) szemléljük, — és mely szerint honi törvényeink értelmében már nem háromféle, hanem négyféle gyámság létezik, és pedig a következő sorban : természetes és törvényes (naturális et legitima), végrendeleti, csupán törvényszerű (legitima), és kirendelt (dativa) gyámság. V. Józsefné előbb F. Vilmosné elvitázhatlan joga és erre alapított törvényes kérelme azon két sarkpontban gyökerezik, hogy: 1) a természetes és törvényes gyámság minden más gyámságot megelőz; és 2) a természetes és törvényes gyámság az életben maradt szülőt, apát vagy anyát egyaránt, mint szülőt, szülői minőségénél fogva illet, és jelesen az anyának ezen gyámsági joga más házasságra lépés által el nem enyészik, hanem teljes épségben fennmarad. Az 1715. 68. t. cz. 13. §-ának, és az ebben gyökerező fennidézett királyi curiai decisiónak súlya legfőképen abban fekszik, hogy ottan a gyámságnak egy uj faja állíttatik fel s ismertetik el: á természetes és törvényes gyámság, mely Verbőczinél • még nem fordul elő, de melyről még későbbi törvényczikkelyek, mint 1655. 24. és 1659. 32. sem emlékeznek. Az 1715. 68. t. cz. 13. §-a igy szól: „Et haec, de Tutoribus dativis, testamentnriis et legitimis tantum intelligantur; Non vero, de Legitimis et Naturalibus simul, id est Parentibus, qui utpote: Patres quidem pro toto gestae Tutelae, Matres vero pro Viduitatis dumtaxat ipsarum tempore, ad reddendas de Fructibus Bonorum, et eorum administratione Rationes non obligentur: Ad alia tamen vota transeuntes, et Bona pupillaria paterna, quacunque ex ratione administrantes; Rationibus eatenus dnndis sint obnoxiae;" azaz: És ezek (mik tundiillik az idézett törvényczikk előbbi szakaszaiban a gyámok és gondnokok ügy kezelésére s számadására vonatkozólag határoztatnak), értessenek csupán a rendelt, 129