Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 105. szám

Pest, 1861. péntek ang. 2. 105. szám. Harmadik évfolyam. TÖRVÉNYHOZÁSI % TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. TARTALOM : Mikép gyakoroltassék a szóbeli eljárás magánjogi ügyekben. II. — Irodalomi szemle. — Törvénykezési esetek a bizonyítási jogra vonatkozólag. — Erdély törvénykezése. — Hivatalos tudnivalók. Mikép gyakoroltassék a szóbeli eljárás magánjogi ügyekben. Tekintettel az 1848 előtti eljárásunk hiányaira. II. Mi azt állítottuk, hogy azon nagyfontosságú reform intézmény : a szóbeliség — mely a törvénykezés terén korunkban nemcsak a szabadelvű haladásnak, hanem az eddig elérhetett tökélynek is világos tényezőjéül tekintetik, s melyet törvényhozóink már majdnem három évtized előtt nem annyira meghonosítottak, mint inkább a titkolódzó írásbeliség által elfoglalt téren jogéletünkbe ismét visszahoztak — e szóbeliség nem eszközöltetett és valósittatott törvénykezésünkben akkép , mint azt törvényünk rendeletei és ezen intézmény rendeltetése igényeié. Kiemeltük, mikép e tekintetben 48 előtti eljárásunkban nevezetes hiányok mutatkoztak. Hogy ezt tisztára hozzuk, kell hogy kiderítsük : mi képezé törvényeink értelmében is a szóbeliség alapeszméjét és jellegét? E czélból szükséges, hogy szemünk előtt tartsuk azon lényeges különbséget, mely a szóbeliség és a sommás eljárás vagy per között forog fenn a magánjogi ügyekben. A szóbeliség rendeltetése és természete egyedül a perlekedésnek szóbeli uton való eszközlésében rejlik. Az a jellemző s lényeges kelléke, hogy a felek maga a bíróság közvetlen jelenlétében peres ügyüket, annak vitás körülményeit szóval előadják, mindenekfelett pedig, hogy azon tényeket, melyek az ügy kiderítésére vonatkoznak, azon bizonyítékokat, melyekkel állításaikat s követeléseiket igazolhatják, élő szóval adják elő, tehát hogy az egész ügyüket arra, hogy ítélethozatalra képesittessék, szóval s nem Írásban fejtsék ki a bíróság előtt. Tehát a szóbeli pernek lényegét a peres vitának a bíró jelenébeni szóval való előadása s lefolyása képezi. A sommás perut jellegéül pedig az szolgál, miszerint abban a perlekedésnek szokott, rendes formalitásai mellőztetnek, s igy a peres ügy rövidebb idő alatt, egyszerűbb módon s uton elvégeztetik. Ezen egyszerűség s azzal párosult rövidség s igy kevesb költségesség is képezi a sommás eljárás rendeltetését s értelmét. Kétségtelen lehet mindenikünk előtt, mikép törvényhozásunk akkor, midőn a szóbeliséget behozta, az elsőt t. i. a perlekedésnek élő szóval való eszközöltetését czélozta; és akarta létesitetni. Az igaz, hogy az 183%-ki XX. tczikkelyben oly szabályok s intézkedések is foglaltatnak, melyek a sommás eljárást állítják elő; az igaz, hogy ezen sommásság képezi az általa megalapított szóbeliségnek egy legfőbb lényegét. Ez okból azon czim, mely alatt jelenik meg ezen XX. tcz., nem tekintethetik pontosnak s hűnek. Mert nem áll, hogy ezen czikkely csak : a szóbeli perek bíróságáról rendelkeznék, mert rendelkezik a sommás utu eljárásról is. Azért is a czimnek : a szóbeli sommás perek bíróságáról — kellene szólani. Az 1840-ki 11. törv. czikknek czime e hibától szinte nem ment ugyan, de tartalmának bevezetése azt némileg helyrehozta, midőn világosan kifejezi : „még szóbeli somás per utján megvehetők lesznek." Azt különösnek találhatjuk, mikép bár a törvényhozó a sommásság kellékének kiemelésére s czimüli kitűzésére nem gondoltjuristáink még is a gyakorlatban a túlnyomó súlyt nem a szóbeliségre, hanem épen ezen sommásságra fektették. A törvényben s annak jótéteményeiben nem annyira a szóbeliséget, mint inkább csak a rövid utu sommás eljárást látták s találták fel. Pedig — mellőzve az e törvényekre vonatkozó törvénykezési tanácskozások tartalmát, maga az ide vonatkozó törvények szövege is világosan tanúsítja, mikép a törvényhozó előtt egy főczél csakugyan az volt, hogy a kijelölt esetekben a perlekedés szóval s nem írásban történjék. Világossá teszik ezt nevezetesen az 183%. tcz. 7 —12. §§-ai, melyek a szóbeli bíróság előtt a törvénykezés szabályait alapították meg; s melyek között különösen a 10. §. rendeli : Ha az idézett megjelenend, a bíróság mindegyik felet elegendőiég meghallgatván, próbáikat s feleseléseiket szorgalmatosan, a mennyire lehet tulajdon szavaikkal jegyzőkönyvbe véteti, és minden környülállásokat elegen dőleg felvilágositatván stb. Ez mutatja, hogy a törvény a peres vitának szóvali előadatását kívánta. Ugyanez tetszik ki az 1840 : 15. tcz. által behozott váltótörvényből is. Miután a II. r. 79. §-sza kimondotta: „hogy váltótörvényszéki rendes pereknél az eljárás mindig szóbeli legyen" ezen szóbeliséget e törvény is fentebbi értelemben szabályozá — a 85. §. rendelvén, hogy — miután a felek megjelentek s az egyeztetés köztük nem sikerült — „felolvastatván ezután a keresetlevél, annak minden kitételei s állításai, s igy az oklevelek s aláírások iránt is a bíróság az alperest pontonként kihallgatja, és megismerését vagy ellenmondását minden egyes pont iránt a perbeli jegyzőkönyvbe bejegyezteti; (86. §.) ha az alperes