Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 21. szám

83 tens (185. sz.) 60. §. szerint, a hitestárs illendő tartása az elválási per végleges befejeztéig csak a házassági biróság megkeresése — fellépése — folytán az illetékes (panaszlott férj részérőli) személyi biróság által rendelendő; — s annak tekintetében, hogy a tartási ezen kereset benyújtása előtti időkre visszamenő kártérítés igényei csak a rendes peruton érvényesítethetnek, ugyanazért a két alsó bírósági határozatot megsemmisiteni s P— Franciskát a válóper folyamában eszközlendő illendő tartási igényeivel a rendes perutra utasítani kelletett. (Legf. tszéki döntvény 1859. dec. 30. 14316. sz. a.) S. Gyula elleni fotörvényszéki ítélet A N.-Váradon S. Gyula ellen hozott első bírósági ítélet ellen, mint már említve volt (13. sz.) mind az államügyészség, mind a vádlott felebbezést jelentett be. Az államügyészség felebbezési indokai következőkben pontosulnak. a) Vádlott ellenében súlyosító körülmény, hogy hasonló rugókon alapuló bűntett miatt halálra ítéltetett, és kegyelem utján 2 évi várfogságra ítélve volt. b) Enyhítő körülmény csak az, hogy vádlott boros állapotban volt. c) A vizsgálati fogság nem lehet enyhítő körülmény, mert a p— cs. k. orsz. tszék előtt vádlott ellen folyamatban volt vizsga eredményét bevárni kellett. Ezek szerint az enyhítő körülmények nem lévén túlnyomók a b. t. 54. §-ban foglalt rendkívüli enyhitési jogot törvényszerüleg nem lehetett volna igénybe venni. Ennélfogva kéri az indítványozott egy évi börtönt itéletileg kimondatni. Vádlott védő ügyvéde Olay István ur felebbezési indokai következőkben pontosultak : 1. A 23. sz. alatti költemény nem állapítja meg a b. tk. 65. §. a) pontjába ütköző bűntettnek sem tárgyi, sem alanyi álladékát, mert a kérdéses versezetet a bünt. perr. 138. §. értelmében csak is annak egyenes és természetes értelme szerint lehet értelmezni, s annak indokolatlan gyanakodásból merített értelmezés után sérelmes értelmet tulajdonítani nem lehet, mennyiben a btk. 11. §. értelmében gondolat, vagy belső feltétjeiért, hol semmi külső gonosz cselek vény nem merényeltetett, vádlottat kérdőre vonni nem lehet. — Azért ezen versezet csak is a maga természeti értelme szerint, de minden más értelmezés nélkül lehetvén tekinthető, abból büntetésre méltó cselekménynek tényállamát kimagyarázni s azért vádlottat büntetni nem lehet. 2. Ha értelmezésnek hely-t lehet adni, akkor is jogszerűen csak azon értelmet lehet annak tulajdonítani, minőt vádlott tulajdonit s nem azt, melyet annak az államügyészség ád. 3. Ha az államügyészség által felhozott értelmezés elfogadtatnék is, még ez esetben is hiányzik abból a btk. 65. §. a) pontjába ütköző csendháborítás bűntettének tényállama, mennyiben : a) A legszigorúbb rendőri felügyelet és kutatás tüntette föl, hogy vádlott nem mint emissarius csend háboritása végett utazott, hanem magán ügyben. b) Mert a btk. 65. §. a) p. minősített közcsendháboritás bűntettéhez mulhatlanul megkívántatik : hogy a császár személye, a császárság egységi álladalmi kapcsolata, az uralkodási forma vagy közigazgatás elleni ingerlés nyilvánosan és több ember előtt történjék; továbbá megkívánja a törvény a kiszámított gonosz szándékot, s azt hogy a nyilvános helyen jelenlevők megvetés és gyűlöletre ingereitessenek. Vádlott tettében azonban mind ez fel nem található; a vizsgálati iratok tanusitják, hogy minden előleges összebeszélés nélkül ment a ,,Csiga" vendéglőbe, ott nem ingerelt senkit; a tanuk egybehangzóan előadják, hogy ők sem a Császár személye, sem a közigazgatás ellen ingerelve nem voltak, de szó sem volt oly tárgyakról, melyek által a csendháborítás történhete, sőt még a kérdéses versezet tartalmát sem haliák s ismerik; következőleg az alapul vett csendháborítás bűntett tárgyi tényállamának kellékei vádlott tettében föl nem találhatók. c) Vádlottal a „Csiga"ban oly egyének voltak, kik irányában, ha megvolt volna is a csendháboritási gonosz szándék, azt ezen verssel, vagy bár mivel is nem gyakorolhatta volna, mert azokat nem ismerte s mindnyáján vagy álladalmi hivatalnokok, vagy gyanútalan magánzók, kikkel vádlott nem is igen beszélt, s kik csak annyit tudnak, hogy 0—nak adott iróna alá verset, de tartalmát nem ismerik. 4. Ha meg nem engedőleg feltéve, lehetne is a költeménynek oly értelmet adni, minőt a vád ád, ez esetben is abban a btk. 65. §. a) pontjában elsoroltak iránti megvetésre való törekvéshez megkívántató gonosz szándék nem forog fenn. Mert oly veszélyes időben, minők azok voltak, midőn 0 Felsége birodalmát Önmaga veszélyben lenni nyíltan hirdette, s a birodalom egy része el is esett, — ha azon költeményben csakugyan azon titkos gondolat lett volna is elrejtve, hogy meddig tart a jelen uralom s mikor foghatja a franczia a birodalmat megszakíthatni, és nem azon értelem, mit vádlott annak tulajdonit, t. i. hogy a crinolin meddig uralkodik a magyar hölgyön? még ez esetben is legszigorúbban véve sem jelentene többet, mint azt, mit a lapok nyíltan közöltek, hogy t. i. a háború eredménye kétes, s a győző színe válhat uralkodóvá. Az, ki ily veszélyes időben , emissariusi minőségben megindul, azon okból, hogy a csendet megháborítsa, nem ilyen versezetbeni eszközt, nem ilyen helyet és nem ilyen személyeket választ, a minőkkel vádlott találkozott. 5. Épen azon indokból, hogy vádlott hasonló rugókon alapuló bűntettért már büntetve volt, bizton következtethető, hogy vádlott ezen vers suttogva lett elmondása által csendet nem háboríthatott, mert vádlott országhirü férfiú, ünnepelt iró és érzelmes ember lévén, föl nem lehet tenni róla, hogy állítólagos gonosz szándéka kiviteléhez ily eszközt, helyet, és egyéneket választ vala. 6. Végre a tanuk egyhangzóan vallják, hogy vádlott ittas állapotban volt, és igy állítólagos tettét nekie beszámítani nem lehet. Kéré tehát a sérelmes első Ítélet megváltoztatásával vádlottat bűntelennek nyilvánitatni. A n.-váradi cs. k. orsz. főtszék az államügyészség felebbezését félre vetve, ellenben vádlott felebbezésének helyt adva az első bírósági ítéletet megváltoztatta, vádlottat a közcsendháboritása bűntettének vádja alól felmentette és bűntelennek nyilvánította, mindazonáltal jelen ügyet további illetékes eljárás végett az illető cs. k. rendőri hatósághoz utasitandónak találta. Indokok: Az első bíróságnak ítélete megváltoztatandó, és vádlott a neki bűnül tulajdonított közcsend háboritása bűntettének vádja alól felmentendő és bűntelennek nyilvánítandó volt, mert a 65. §-ban minősített közcsendháboritás bűntettének tárgyi tényálladéka vádlott ellenében fel nem állitható; nem állitható fel pedig azért, mert sem azon költemény, mely a jelen bűnvádi eljárásnak tárgyát ké-