Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 16. szám

63 jében 189 ft 36 krt beszedett legyen, állitván, hogy eme összeggel a község még tartozásban maradt, és az uradalmi számvevő vallomásaiból csak is annyi tűnik ki,hogy a j°gigazgaí;óság elismerése szerint az adós község ellen a végrehajtás elrendeltetett. Mindamellett mégis panaszlott ügyvéd ezen 189 ft 36 krnyi összegre nézve az urad. jogigazgatóságnak 1857. nov. 10. átnyújtott nyilatkozatában azon esetre, ha a neki még járó rendes fizetési hátraléka s a megítélt perköltségek beszámitatnának, kifogást nem tett, következéskép az iránti tartozási kötelezettségét elismerte, s igy emiitett 189 ft 56 krnyi összeg is mintZöldfi Ignácz által felvett pénz beszámítás alá veendő. A 3. pontban felhozott 60 ftnak felvételét nyíltan elismeri. A panasz 4. pontját illetőleg az ott feljegyzett összegtételek iránti világos tartozás nem látszatik eléggé igazoltnak , minthogy a volt uradalmi ügyész azok valódiságát mind a jószág-kormányzósághoz, mind pedig a jogigazgatósághoz intézett előbbi mind pedig jelenlegi nyilatkozataiban el nem ismeri, és magában az urad. számvevő, irányában felvett kihallgatási jegyzőkönyvben is a 181 ft 39 krnyi összeg elismerése csak onnét következtetik, mert az uradalmi ügyészség nyilatkozata szerint az említett összeg bíróilag elismertetett ugyan, de annak beszedése a végrehajtás eszközlésbe vételétől tétetett függővé. Nem létezik tehát elegendő ok, hogy panaszlott Z. ügyvéd a fentebbi 181 ft 39 krnyi összegnek megtérítésére köteleztethessék. Az 5. és 6. pontra nézve Zöldfi ügyvéd elismeri, hogy a b— és s— lakosoktól járó bordézsma-hátralékok behajtása végett az uradalmi pénztárból 620 ft és 52 ft előleget kapott légyen, és a 24 ft 59 kr értékű tűzi fának az uradalmi készletbőli kapását sem tagadja. A főtszék az ügynek ezen felderítése folytán 1859. sept. 19. 9396. sz. fegyelmi határozattal kimondá : hogy azon körülmények tekintetében, melyekből kitűnik, hogy panaszlott Z. ügyvéd az 1. 2. 3. 5. és 6. pontokban kijelelt összegeknek kézhezvételét, de fel nem számítását önmaga elismeri és azokat a kiadások, különféle költségek és fizetési hátralék fejében visszatarthatni gondolta, miután az ügyvéd kötelessége a felhatalmazója számára behajtott pénzeket annak azonnal átadni, a felhatalmazója számára tett kiadásokról rendes könyvet vezetni, és azon esetben, ha dijára és tett kiadásaira nézve megbízójával barátságos uton meg nem egyezhet, az 1852. jun. 24. cs. pát. 26. §. szerint dijának és kiadásainak felszámítását és behajtását az illetékes bíróságnál kell keresnie, mit azonban Zöldfi Ignácz ügyvéd tenni elmulasztott; ennélfogva nevezett ügyvéd azon összegeket megtéríteni köteleztetik, melyeket felvetteknek elismer, nevezetesen a b. nemesektől haszonbér fejében felvett 272 ft 56 krt, — továbbá a n. községtől járó bordézsmaért behajtott 189 ft 36 krt, — a n. községtől behajtott 60 ftot — nemkevésbé az urasági pénztárból a b. és s. község elleni per vitelére felvett 620 í'tnyi előleget, és a pénztárba visszafizetendő 52 ft 28 krt; végre az urasági fakészletből kapott tűzifa értékét 24 ft 59 kr összegben; — összesen 1218 ft 59 krt. És ebbeli rendellenes eljárása miatt az ügyvédi rendtartás által határozott feddés reá kimondatik. Fenhagyatik azonban Zöldfi Ignácz ügyvédnek illetékeit és kiadásait az ügyvédi rendtartás fenidézett 26. §-a szerint az illető bíróságnál felszámitathatni, és a felszámítottaknak elismerteket igényelhetni. A panasz 4. pontjábani követelést illetőleg, minthogy ezen összegre nézve semmi sem bizonyittatott be, panasz lott annak valódiságát kétségbe vonja, és a 181 ft 39 krnyi összeg megtéritésérei kötelezettség megalapítására elégséges ok nem létezik, azért panaszló uradalom az ügyvédi rdtás 52. §. alapján ebbeli igényével a rendes perutra utasitatik. A cs. k. legf. tszék panaszlott Z. ügyvéd felülíblyamodása folytán a főtszéki határozatot azon részben, mely által folyamodó a 1218 ft 59 krnyi o^zeg megtérítésére ítéltetett, és feddést kapott, megsemmisíteni, és panaszló uraságot a rendes jogutra utasítani találta, — a felülvizsgáltatni nem kért részben pedig érintetlenül hagyta. Mert Zöldfi Ignácz ügyvéd a panaszló uraságnak mint ügyész rendes évi fizetéssel ellátott hivatalnoka volt, és mint ilyen vett át a felektől az uraság számára pénzeket, az uraságtól tűzifát kapott kölcsön és a kiadások fedezésére előleget kapott. Panaszlott Zöldfi I. ügyvéd azonban részint hátramaradt fizetése, részint kiadásai fejében ellenkövetelést tesz, mely az uraság követelését felülhaladja. Az uraság és folyamodó ügyvéd közötti viszonos jogok és kötelezettségek megítélésére csak a köztök létező szerződés szolgálhat alapul, nem pedig az ügyvédi rendtartás szabályai, melyek csak azon esetekre alkalmazhatók, hol az ügyvéd a nélkül, hogy évi fizetéssel ellátott hivatalnok volna, csak a jogügyek vezetésére hatalmaztatik fel, és mint ilyen a féltől előleget kap, vagy részére pénzöszletet hajt be és szed fel; — ha a folyamodó ügyvéd mint urasági hivatalnok bevételei és kiadásai felett nem számolt, vagy ha az uraság ezen számadásokat helyeseknek nem találja, mindkét esetben hivatalnokai ellen a rendes jog-ut áll nyitva; ezen viszony azonban nem képezheti az ügyvéd elleni fegyelmi eljárásnak tárgy át, miért a főtszéki határozat mint semmis megszüntetendő, és a panaszló uraság követelésével a rendes jogutra utasítandó volt. (Legf. tszéki döntvény 1860. jan. 18. 14302- 859. sz. a.) Törvénytár. Császári rendelet, érvényes Alsó Ausztriára , Cseh , Morvaország-, Szilézia-, Magyarország- , a Szerbvajdaság- s temesi bánság , Horvát-, Tótorezág-, Erdély-, a partvidék- s Dalmátiára nézve, az izraeliták .birtok képességét illetőleg. Minisztereim s birodalmi tanácsom meghallgatása után jónak találom elrendelni a mint következik : 1. §. Alsó-Ausztria-, Cseh-, Morvaország-, Szilézia-, Magyarország-, a Szerbvajdaság s temesi bánság-, Horvát , Tótország-, Erdély-, a partvidék- s Dalmátiában az izraeliták ingatlan jószágok birtokára följogositvák. 2. §. Ha s a meddig valamely izraelita oly jószágot bir, melylyel pártfogósági, vagy szószólói jogok , vagy az iskolai ajánlás joga vannak összekötve, ezen jogok nyugszanak. Mindemellett is azonban az izraelita birtokos az ezen jogokkal összekötött terhek viselésére kötelezve marad. Ezen jogok izraelita bérlőkre nem ruháztathatnak át. 3. §. A nevezett koronaországok közöl azokban, melyekben a paraszt gazdaságokra vonatkozólag különös törvényes határozatok vagy szabályok állanak fenn, izraeliták szerezhetnek ily paraszt gazdaságokat, ha — mint ama határozatok s szabályok megkivánják