Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 13. szám

50 gától is megfosztatott, a mennyiben ellátásául évenkint 16 zsák buza, s 16 vft rendeltetett számára elhalt férje nagyobbszerü javaiból. A végrendelet ellenében, mert szerzeményi javakról van szó, örökösödést nem követel, törvény értelmében pedig kötelesrészhez nincs joga — azért csak azt kérte, hogy vettessék félre a csekély ellátás s a 796. §. értelmében illő tartásáhozi joga mondatassék ki. A járásbíróság azonban hun ragaszkodva a törvény szavaihoz, mely azt mondja :„ha semmi ellátás nincs ki köt ve, joga van illő tartásához" felperesnőt elütötte kérelmétől, kimondva, hogy Erős Jánosné tartás fejében tartozik az ellátására rendelt 16 zsák buza, s 16 vfttal évenkint megelégedui. A per, mint fenébb említve volt, a főtörvényszékhez terjesztetett, s itt az első Ítélet akként módosíttatott, hogy a csekély és egy gyermek fentartására is alig elég ellátás a 757. s 758. §§. kimért örökrészig emeltetett, s igy kedvezőbbé tétetett. Mi az özvegy jutalmát, s örökösödését illeti, régenten igaz, honunk törvényei túlságos kedvezményeket adtak, de ez nemzetünk viszonyain, körülményein alapult. Az auszt. polg. tkönyv egészen más elvekből indulván ki, és más nemzetgazdászati igazságoknak hódolván , nem lehetett az özvegyekre hason figyelemmel; de ennek némi kiegyenlítésére szolgál azon szabálya, minél fogva fiu és leánygyermekek a javakban egyiránt öröködnek, mely elv földdarabolást okoz, de a leányok jövője biztositottabb általa. Mindezekből láthatjuk, miképa házastárs túlélés esetére meghalt társa hagjratékából nem követelhet kötelesrészt, túlélés esetére azonban a megholt és saját állásához és vagyonához mért tartást igényelhet, hahogy t. i. a túlélés esetére a házastársak már előre ellátást ki nem kötöttek , ha az özvegy uj házasságra nem lép, hahogy a túlélő hibájából nem következett be elválás vagy más kizáró ok — továbbá a túlélő házastársat a 757. s 758. §§. kimért örökrésznél nagyobb tartás nem illeti, de ennyi igen, s ennek fedezékéhez minden örökösnek s hagyományosnak aránylag kell járulnia. I.e«;fel§őbfo- törvényszéki döntvény. Az ősis. pátens 5 6. s 13. stb. §§-nak alkalmazásához. Hitbizományi helyettesités érvényességének kérdésében , az előbbi magyar jog alapján. És a körül, váljon az annak ellenére tett végintézkedés jogérvényünek vehetö-e ? V. Angelika férjezett B—né és V. Mária férj. H —né, P— Pál, 0. Antal és N. Elek ellen keresetet indítottak 7035 ít 30 kr összegnek kifizetése iránt K Borbála 1823. nov. 1. kelt végrendeletében tett hitbizományi helyettesités alapján, és a mely 7035 ft 30 kr. váltóp. összeget ezen helyettesités folytán K.János örökölte, ki azt daczára annak, hogy a helyettesítés folytán felperesnők lettek volna a törvényes örökösök, átalános örököseinek — a jelen alpereseknek — hagyományozta volt. Az eljáró cs. k. sz—i megyetörvényszék a perköltségek kölcsönös megszüntetése mellett alpereseket a 7035 vft 30 krnyi tőkének az 1855. apr. 10-től járó 4% kamatokkali visszafizetésére kötelezte. Ez ellen alperesek felebbeztek. És felebbezésüket lényegesen következőleg indokolták. Felperesek keresetük jogalapját a tárgyalások folyama alatt megváltoztatták. Ők keresetüket az ősis. pát. 13. §-ra alapiták, — ezen jogalaptól azonban a tárgyalás folyama alatt elállottak, és keresetük tárgyát más jog alapon az ős i s. p át. 6. §. alapján vették igénybe. — Ki van mutatva,mikép K. János, ki a per tárgyát képező összeget helyettesités folytán öröklé, az ősis. pát. 5. §-a szerint a kereseti tárgy felett végrendeletileg intézkedhetni fel volt jogosítva. Az első bíróság figyelembe nem vette, mikép az 1723 + 50. tcz. szerint hitbizornányok királyi jóváhagyás nélkül nem alapitathattak, hogy tehát jelen esetben ily törvényes érvényű hitbizomány nem létezik, és hogy az örökösök a létesített megosztozások folytán a hitbizományi helyettesítéstől eltértek. Továbbá a hitbizományi helyettesités végrendelet által az előbb: törvények szerint, ha arra királyi beleegyezés nem következett, érvénytelen volt. — Az Ítéletnek azon indoka, mintha a tőkék feletti hitbizományi helyettesitésre a legfelsőbb jóváhagyás nem szükségeltetett volna, törvényeken nem alapszik. Minthogy K. Borbála végrendelkezése jogerejü bitbizománynyá nem alakulhatott azon körülménynél fogva, mert ezen intézkedés végre nem hajtatott, és a tőkék, mint végrendeletileg meghagyatott, fekvő javak vásárlására nem forditattak; ennélfogva tehát ezen intézkedés csak egyszerű örökösö.désnek tekintendő. — Végre tekintetbe veendő, mikép az örökösök nem tisztelve ama végintézkedést, nem csak a kérdéses tőkétől járó kamatokat, hanem magát a tőkét is felvették, s igy magok az örökösök tértek el ezen végrendelkezéstől. Az ítéletben az ősis. pát. 6. és 9. §§-ai helytelenül alkalmaztatnak. A p—i főtszék az első bírósági Ítéletet megváltoztatván, alpereseket a kereseti követelés alól felmentette. Indokok: A felperesi követelés K. Borbálának 1823. nov. 1-én kelt végrendeletén alapul, melyben bizonyos tőkék felett hitbizományi helyettesités rendeltetett, mely tőkéket, melyek 7035 vft 50 kr összeget tettek ezen helyettesités folytán néhai K. János örökölte, s ez utóbbi azon összeget daczára az ezen helyettesités következtében felperesnőket illető örökösödésnek, végrendeletileg — állítólag jogtalanul — átalános örököseinek, a jelen perbeli alpereseknek — hagyományozta. — Ezen beadott kereset folytán azon kérdés dőntendő el, váljon K. János a beperesitett tőke felett, a K. Borbála végintézkedésében elrendelt hitbizományi helyettesités értelme ellenében , mely szerint örökölte ő is azon tőkepénzt, ezen helyettesités mellőzésével végrendeletileg jogosan intézkedhetett-e? Kétségtelen , hogy K. János végrendeletét az át. ptk. behozatala után tette, következéskép az 1852. nov. 29. ős. pát. 6. §. szerint végrendelkezésének érvényessége az át. ptk. szabályai szerint Ítélendő meg. Kétségtelen az is, hogy az ősis. pát. 5. §. szerint, a ptk. hatálybalépte napjától a bár mi módon örökölt és szerzett vagyon közti különbség, kivéve a családi hitbizományokkal terhelteket a I 16. §. szerint— a törvényes örökösödésre semmi befolyást sem gyakorol, tehát hogy a K. Borbála végrendeletében elrendelt hitbizományi helyettesités — habár különben annak érvényessége az eddig fenállott törvények alkalmazásával az örökösödést illetőleg megdönthetlen volna is, — a kereseti tőkére nézve az örökösödést illetőleg szinte nem gyakorolhat már befolyást, és hogy ennélfogva K János a kérdéses tőkepénz felett, az uj törvények hatálybalépte nyomán az örökösödésre többé befolyást nem gyakorló helyettesités mellőzésével végrendeletileg jogosan intézkedhetett. Ennélfogva a kereset alaptalannak nyilvá-