Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 99. szám

Pest, kedd Dec. 25. 1860. 99. szám. Második év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM : Heves és Külső-Szolnok s. e. megyék stb. - Vádbeszéd Richter F. bécsi hitelint. főig. ügyében. Dr. Berger ügyvéd által előadva (Vége). Heves-és Külső-Szolnok s.e. megyék te­kintetes bizottmányálioz az e«,ri ügyvédi karnak jogfentartási nyilatkozata a cs. k. bíróságok előtt függőben lévő perekben teendett joglépé­sek iránt. Ez mint velünk közöltetett következőleg szól : Tettes bizottmány! E hó 15-én WtVs 16-án kihirdetett hir­detményének 2-ik pontjában közhirré teszi a tisztelt bizottmány Heves és külső Szolnok t. e. megyék lakosainak, hogy e testvérme­gyék területein eddig fönnállóit minden néven nevezhető hivata­lok megszűntéknek tekintetnek ; sőt jegyzőkönyvének még vilá­gosabb kifejezései szerint minden, e megyék határain belül eddig létezett hatóságokat a további működéstől eltilt. Ennek tekintetéből az ügyvédi kar mely nem csak saját ha­nem leginkább megbízóinak érdekeiben jár el, a mennyiben a még függőben lévő perek folyama szerint egyesek, és egész családok jólétét, jövőjét koczkáztató vagyoni és becsületbeli kérdésekben halaszthatlan megjelenések, fellebezések, előbbi állapotbai vissza­helyezések s más jogorvoslatok volnának megtartandók, illetőleg alkalmazandók, melyeknek azonban az e dd i g i b i r ó s ág[o k , s hatóságok mint márnem létezők előtti alkalmazástól a fen­tebbi határozat által eltiltatott, az ujolag életbe lépendők előtt pedig e megjelenési határidőket meg nem tarthatja, e perorvoslatokkal nem élhet, mert még teljesen szervezve nincsenek, s különösen az ügyira­tokat az előbbiektől át nem vévén a folyamatban lévő perekben s egyéb törvénykezési ügyekben nem működhetnek,—-nehogy ezen helyzet­ből reá valami mulasztás vádja, s ebből képviseltjeire netalán be­következhető joghátrány iránti felelősség sulyosodjék, az ügyvédi kar ezen időszakot az alkotmányszerü hatóságok teljes életbeléptéig másnak mint a körülmények által előidézett törvény szünetnek nem tekint­heti, s ennélfogva minden a volt cs. k. bíróságok előtt, melyek semmi törvényszünetet nem ismertek, eddig folyamatba tett ügyek­ben az eddigi pérlekedési rend szerint polgári, bűnügyi, úrbéri s különösen a vagyonbiztosságot és hitelt legközelebb érdeklő s mu­lasztás esetében legsúlyosabb joghátránynyal járó telekkönyvi ügyekbeni megjelenések-, fellebbezések-, előbbi állapotbai vissza­helyezések-, perorvoslatokra, s minden egyébb törvénykezési be­adványok- és cselekményekre nézve ezennel a t. megyei bizottmány előtt jogait és azoknak annak idejében és illető helyen leendő ér­vényesítését fenntartja. Mely ünnepélyes jogfenntartás nyilatko­zata után egész tisztelettel maradunk. E g e r, 1860. évi dec. alá­zatos szolgái az egri ügyvédi kar, (alulírva mintegy 40 ügyvédtől). Igaza van t. közlőnek, hogy kényes helyzetbe jutot­tunk. Azon az uton melyen a megyék haladnak, a legsu­lyosb jogzavarok el nem kerülhetők, mint ezt előre meg­mondottuk. Sajnáljuk, hogy az ügyvédi kar a megyékben jobban fel nem lépett a felforgatás ellen, főleg az ö hiva­tása levén a jogi szervezést alakítani. Vádbeszéd Richter F. ügyében. (Vége). A védő annak, mintha R. a számadás számszerinti vizsgálatát kedvezményül kereste, ellene mond, mert Schulter szerint, R. azt mondá, hogy Sch—nek rendelkezésére áll minden segédadatokkal azaz kellő felvilágosításokkal. Különben a hiány eredetileg 350,000 ft, mi később 183,000-re szállt, s még ez is lejebb szállhatand, s alig teend l°/0- Es ezen ügylet pénzügyi tekintetben is előnyös volt. Brentano szerint t. i. hogy a hitelintézet czélszerü kezelése által a versenyzés áremelkedése meggátoltatott, és hogy a népség a drágaságtól megóvatott. Végre megemlítendő, mikép több tanú szerint Richternek a hitelintézeti s különösen a gabnaszállitási szá­madások szerkezetére semmi befolyása sem volt, s nem is lehetett. A mi az ismeretes ingszövet-féle ügyletet illeti, G l o s n e r főhadi biztos szerint ily szövet szükséglete a mult nyáron s főleg jul. ele­jén rendkívüli volt, abban a hadsereg hiányt szenvedett, és a kellő mennyiséget bent az iparosoknál leggondosabb tudakolás után sem lehete előteremteni; mit az enquete bizottmány, Liebig, Hoppé, Brentano és H. is vallottak. Ezek ellenében némely keresk. kama­rák ellenkező jelentéstétele nem bizonyithat, mert az ausztriai ke­reskedés piaczául szolgáló helyeken levők u. m. a pesti, brünni, prá­gei, bécsi, mint a sziléziai is tagadák, hogy a szövet kivánt meny­nyiségben tetemes árfelcsökkenés nélkül beszerezhető lett volna. A többi szállitmányokra nézve, az 5000 darab zsák-vászonnál Schroll rőfétől 13% krt kapott mint maga R. a kinostártól, a fonal árát 2 krral magasbra emelte neki; de ez nem tiszta nyereség, mert R. nyereménye a fonalkészités költségeitől függe. Az 1000 darab lepe­dővászonnál a tanuk szerint R. nem is volt felelős, S. az el nem fo­gadott darabokat visszavenni köteleztetvén, és azon feltét köttet­vén ki, hogy a szélbeni hiány a vászon hosszában pótoltassék. — Helfert, Smeykal irányában szinte ily hibás a nyereség kiszámítás. A mi a vád valódi alapjául szolgáló ügyleteket illeti, ilyen a 4 millió rőf pamutszövet szállítása, mire nézve a vád főleg R. egyedáruskodási fellépését s a kincstár s szállítók közéi betola­kodását emeli ki A tanuk szerint azonban a kincstárra igen veszé­lyessé válhatand, ha öszpontositás helyett ez ügylet számosb kis szállitók közt osztatott volna meg, mi nagy áremelkedést okozand. Gyanusitattak R. abbeli vállalkozásának indokai. Az mondatik, hogy különös kedvezményt keresvén, ő maga inditványozá Eyn.nak a pa­mutszövet használatát; mi azonban nem áll, mert hiteles tanukként nem ő, hanem J. tábornok inditványozá s kivitelére legelőbb E. és N. tanácsosok működtek. Csak ekkor szóllitatott fel reá R. s adatott át neki, midőn más nagyobb szállitók nem is jelentkeztek, ámbár még az R. által elfogadott 4 m. sem fedezé a 900 e. fő szükségletét. Az mondatik, azért vállalkozott, hogy az al-szállitókra tolhassa jó áron fonalczikkjeit; kik azonban mind azt vallák , hogy nekik kívá­natos volt, sőt részben feltétül is kikötötték azt tőle vehetni, a 38 kr. árt azon időben igen mérsékeltnek nyilvánítván. A vád főleg a fonalszámok, szálak mennyisége, darab nehezekéből indult ki, de elhallgatta, mikép mindezekről az illető 1859. jun. 22-ki szállítási szerződésben szó sincsen ; elhallgatva azt is , hogy azon szerződés 1860. jun. ratifikál tat ott. mi nem történhete, ha általa a kincstár 99

Next

/
Oldalképek
Tartalom