Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 7. szám

Pest, kedd Jan. 24. 1860. 7. szám. Második ev. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM : A paraszt-telkek feldarabolását ellenző törvényeink. Ig. min. fog. dr Hegedűs Lajos úrtól. — Legfelsőbb-törvényszéki döntvények. 1. Uzsora .vétségének megalapítása iránt. 2. Elévült váltók előjegyeztetlietésének kérdésében. — Jog-irodalomi szemle. — Törvénytár. — Hivatalos tudnivalók. _J. A para§zt-telkek feldarabolá§át ellenző törvényeink. Igazs. miniszteri fogalmazó dr. Hegedűs Lajos úrtól. Századok tapasztalatai a világ összes népeinél minden kétségen fölül bebizonyították, miszerint a földbirtoknak kevés kezekbei felhalmozása ép ugy,mint annak határtalan feldarabolása a nemzeti jólétre egyiránt veszedelmes. Első esetben, mint hajdan Romában, latifundiumok képződnek , melyeken elégséges beruházás s közvetlen felügyelet hiánya miatt kevesebb termesztetik, mint hason terjelmü, de kisebb részletekre osztott jószágokon, a földmivelő nép pedig bizonytalan jövedelmű függeteg napszámos néppé váiván, kedvezőtlen életviszonyok befolyása alatt épségben, erkölcsben és számban sülyed. Ellenkező irányban hasonló eredményre vezet a földek határlan felaprózása. Hol az egyes földrészletek kerties müvelés mellett sem képesek többé a legszerényebb igényű parasztcsaládot fentartani, ott a földtermelés legmagasb fokát elérheti ugyan, de a mesterkélt termesztmény a felszaporodott nép fogyasztásával többé helyes arányban nem áll s az elenyésző ép erős paraszt osztály helyébe testileg, lelkileg elkorcsosult mezei proletariátus lép, melynek nyüzsgő raját szük esztendőben éhség s az egészségtelen életmód következményei, gyilkos járványok ritkitják, pusztítják; mint az a mennyeinek talán gúnyból nevezett tsin (china) birodalomban napirenden van. Nemzetgazdászati s politikai tekintetek tehát parancsolólag igénylik, hogy a földbirtok, a mennyire lehet, aránylagosan legyen felosztva, hogy igy mindkét irányban a végletek s azok gyászos következményei megelőztessenek. Erre van irányozva a minimum törvénye, melynek folytán a termelési, s népességi viszonyokra való tekintettel egy bizonyos területi egység mondatik ki, melyen alól a mezei gazdászatra szánt földeket felosztani nem szabad. Hazánkban a földbirtok minimuma egyedül a parasztjavakra nézve van meghatározva, a nemesi és polgári javak határtalanig felosztathatnak. Az 1836-dik évi IV. tcz. 9. §-a értelmében ugyanis „adásvevés eseteiben a jobbágy telkek külső illetőségeit a belsőtől akármi módon elszakasztani vagy a telkeket a földesuraságnak megegyezése nélkül szétdarabolni szorosan tiltátik." Az ugyan azon évi V tcz. 4. §-a pedig rendelő : „Az efféle jobbágy-telki állományoknak felcserélései vagy elosztásai, a mennyiben ezek a földesúrnak kijelentett megegyezése nélkül eddig történtek, maga utján — a jövendőre netalán történendők pedig sommás uton a törvényes bizonyság és tiszti ügyész közbenjöttével, ... a földesúr által felbonthatók, ha pedig a felcserélésre, elosztásra avagy a telkeknek a IV. tcz. 9. §-ban érintett szétdarabolására a földesuraság megegyezése hozzájárulna^ s a k felére, vagy negyedrészre, nem pedig ezek alól is eshetik meg." Hazai törvényeink ezen üdvös intézkedését a jobbágyi köteléknek megszüntetése után újra szentesité O Felségének a polg. tkönyvet bevezető 1852. nov. 29. kelt nyiltparancsa. Ennek VII. czikk. 2. pontjában ugyanis rendeltetik : „Mindenesetre ugy a parasztjavak, mint az ingatlan javak fölosztásánál isátalában,az ilyes felosztások korlátozása iránt fön álló szabályok megtartandó k." — Minthogy pedig a jobbágyi kötelék megszünttével a földesúrnak egykori jobbágya fölötti törvényes hatósága is megszűnt, ezen nemzetgazdászati szempontból reá ruházott jogosítványa a politikai hatóságokra szállt. Az 1853. jan. 19-én kelt bel-, igazság-és pénzügyminiszteri rendelet (bir. tlap III. db 9. sz. D. melléklete) 36. §-nak b) pontja által, „a földbirtok eldarabolása és elkülönítése fölötti határozat, mennyiben arra politikai jóváhagyás szükséges, a fönálló szabályokhoz képest" a megyei hatóság illetőségéhez soroltatott. Ezen intézkedések foganatosítása tekintetében, s a fentidézett törvények folytában az uj telekkönyvek vezetése iránt 1855. dec. 15. kelt igazságügyi miniszteri rendelet (bir. tlap 222. sz.) 56. §-a értelmében, telekkönyvi jószágtestek körül előforduló le- és hozzájegyzések többek között csak azon föltétel alatt engedtethetnek meg, ha a netalán köztekintetekből szükséges politikai engedelem igazolása előterjesztetett. A mondott törvényes rendeletek alkalmazása körül követendő eljárás iránt időközben többrendü kétségek támadtak, melyek az 1858. jun. 24. 12551. és az 1859. oct. 5. 15576. sz. alatt kelt szabályrendeletek által oszlattattak el. Az első rendelet által előrebocsátatván, miszerint a politikai engedély megadására a megyei hatóság van hivatva, kimondatott, miszerint ennél fogva, mind azon esetekben, melyekben valamely volt úrbéri fekvőség felosztásáról , vagy a külsőségnek a belsőségtőli elkülönítéséről van szó, a politikai hatóságok jóváhagyása szükséges, s hogy ha egyes földdaraboknak a törzsgazdaságtól önhatalmú, a fenálló szabályokkal ellenkező felosztása vagy elkülönítése jött volna közbe, az ily cselekvény fölött azon irányban, váljon az elkülönített fulddarabok, a törzsgazdasághoz visszacsatolandók-e, — egyedül a politikai hatóságoknak kell határozni s határozatukat foganatosítani. Különben magától értetődik, miszerint netalánikártatalanitási igények, valamint azon kérdés is : ki legyen a törzsgazdaság birtokosa, a törvény rendes útjára tartozik.