Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 71. szám

Pest, péntek Sept. 14. 1860. 71. szám. Második év. TÍRVÉMSZÉ CSARNOK, TARTALOM : Legfelsőbb-tszéki döntvény a csődrendt. 64. 185. §§-hoz. Hivatalos tudnivalók. Irodai mi szemle. — Végtárgyalás. — Törvénytár. Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. A csődrend 64. s 185. §§-hoz. Csőd alá került személy ellen lehei-e helye a fizetési meghagyás elrendelésének, különbeni személyfogság terhe mellett ? Az azt czélzó kérelemre és elintézésére mily hatálya van annak, ha az illető bukott már a vagyonátengedés jogkedvezményét igénybe vette ? (Vége). A legfőbb tszéknek ezen ügyben keletkezett ítélete következőleg szólt : A kereskedelmi tszék által kibocsátott fizetési meghagyás, a mennyiben általa alperesnő R. Josefine köteleztetett felperesnőnek a beperelt 315 ftnyi váltóösszeget a 6% kamatokkal együtt 3 nap alatt kifizetni, jogérvényében fentartatik; ellenben felperesnőt azon kérelmével, hogy alperesnőnek ezen fizetés különbeni személyfogság mellett meghagyassék, az ítélet megváltoztatásával elutasitandónak , illetőleg a vagyonátengedés jogkedvezményének megengedése iránt indított kérelemnek annak ídejébeni elintézésére utasitandónak találta. Mind a három folyamodás perköltségei kölcsönösen megszüntetnek. Indokok: A csődrendtás 64. §. szerint oly hitelezők, kik a nélkül , hogy kieíégittetésüket a csődvagyonból keresnék, a végrehajtást csak az adós személye ellen kívánják intéztetni , a csőd kiütése után is akár a csődhatóságnál, akár más tszéknél a közadós ellen felléphetnek. Felperesnő keresetében világosan kijelentette, hogy követelésének kielégittetéséről a csődvagyonból lemond és csak az adós személyére akar szorítkozni. Ezen kereset elfogadása és tárgyalása tehát egészen megfelel a törvénynek. Az alperesnő által a beperelt váltókövetelés valódisága ellen emelt kifogások sem az első sem a második folyamodás által figyelembe nem vétettek, de minthogy alperesnő felebbezésében ez ellen nem emelt panaszt, azokra tehát többé tekintet nem lehet, és a beperelt követelés valódisága, illetőleg alperesnő kötelezettsége annak lefizetésére, elismerendő. A mellékelt felzeti végzés szerint alperesnő kimutatta, hogy a vagyonátengedés jogkedvezményét hitelezői, s jelesen mostani felperesnő ellen ő igénybe vette, és a törvényszék a feletti határozatát a bűnvádi eljárás végeztéig magának fentartotta. Hogy eme határozat már megtörtént volna, felperesnő ki nem mutatta. Az ünnepek miatt el m a r a cl t számot most A csődrend 185. §. szerint addig, míg a vagyonátengedés jogkedvezménye feletti tárgyalás folyamban van, egy hitelezőnek sem engedtethetik meg adósa ellen a személyi végrehajtás, következéskép ennek a fizetés teljesítése különbeni személyfogság mellett szinte nem hagyatna tik meg. Miután azonban az okadolt nem terjedhet tovább mint az ok maga, annál fogva a beperelt követelés valódisága, illetőleg alperesnő kötelezettsége annak lefizetésére, elismertetett, s érvényesítetett ugyan, de azon kérelem, hogy e fizetési meghagyás „különbeni személyi végrehajtás terhe mellett" bocsátassék ki s rendeltessék el, egyelőre elutasítandó, és illetőleg a kérdésben forgó vagyonátengedés jogkedvezménye iránti folyamodás annak idejében leendő elintézésére utasítandó volt, miután csak akkor lesz lehetséges azon kérdés megfejtése, váljon a személyfogság elrendelése átalában jelen esetben megengedhető-e vagy sem? A perköltségek megszüntetése azon körülmény által, hogy mindkét fél kedvező Ítéletet nyert, igazoltatik. (Legf. tszéki döntvény 1860. jun. 20. 7069. sz. a.) Irodalmi szemle. Der Gerichtssaal. Zeitschrift fiir volksthümliches Recht und wissenschaftliche Praxis, heransgegeben von dr. A. Hye- Glnneck, Kari Mlt(ermayer und Oskar Schwarze 1860.1. II. III. Heft. (Folytatás). A közlött elvből következik, hogy ha a belföldi honpolgár külállamban oly cselekvényt követ el, mely ott büntetés alatt nem áll, hazájában ellenben büntettet képez, azon tette hónába visszatértekor büntetés alá nem vonható. Mert a beltörvényhozás tilalma csak a belfödre szólhat s nem a külre is. A belföldi kint a külállam törvényének ótalma alatt működött, tehát cselekedetét csak azon kültörvények szerint mérlegezhette. Ha ezen állam azon tettben semmi bűnösséget sem talált, nem szólhat ahhoz többé saját állama, melyet t. i. azon tett épen legkevesbbé sem érdekelte. Ha két állam ugyanazon tény bűnössége iránt különböző nézetben van, a különbség nem szolgálhat a tettes hátrányára, miután ez azon jogos vélelemben volt s lehetett, hogy az ottani törvények ellen nem vétkezvén, semmi bűnösséget s büntethető cselekvényt nem követel. Különben a beltörvény alkalmazása által a tettesnek büntethető rosz szándok számitathatnék be, midőn a tettes ily gonosz szándokban nem volt s nem is lehetett. • Ezekből következik továbbá : mikép a belföldi bírónak meg kell tartani a belföldi honpolgárra külegy fél ivvel pótoljuk. 71