Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 70. szám - Visszapillantás országgyüléseinkre. 2. [r.]

279 felvilágosítást adja, mikép azon irat közvetve csakugyan P—paitól származott, közvetlenül azonban Kálmán öcscsétől jött hozzá. Arra nézve, hogy kitől tudta légyen, miszerint azon irat P—paitól jött, nem tudott kellő felvilágosítást adni, mert azt feleié, hogy azt a jegyzőkönyvek után tudta meg, mi pedig nem megoldása e kételynek, miután azt, hogy P—paitól jött hozzája, már a jegyzőkönyv felvétele előtt mondotta volt. Eln. Hogy jütt kezei közé azon irat? H. A szobában, hol lakunk, jött kezeim közé? Eln. Hol volt azon irat s honnan vette azt elő? H. A szobánkban a kanapé előtt lévő asztalou találtam több más irományok között. Eln. Meddig volt önnél? H. Nem tudom hány napig. Eln. Kikkel közlötte vagy kinek adta át? H. Senkivel sem közlöttem. Éln. Tudta azon irat bűnös voltát, hogy az büntetés alá tartozó dolgokat tartalmaz, s hogy az veszélyes? H. Nem gondoltam, hogy az valami fontos iromány, vagy hogy épen még veszélyes is legyen. E 1 n. ön a tartalmából észrevehette, hogy az nem közönséges, és nem törvényes, jogos iromány 5 és ön mégis fel nem jelentette azt a hatóságnak, sőt midőn aziránt kérdeztetett, azt el is tagadta. H. Nem tagadtam el, mert nem tudtam, hogy az nálam van, ha azt tudom, bizonyosan megmondottam volna. Eln. Az nem lehet, hogy ily nem mindennapi iratról annyira megfeledkezett s azt oly közömbösen vette volna, hogy még azt sem tudja, birja-e azt még mindig, vagy sem. Valószínű tehát, hogy azért nem vallotta meg annak birtokában létét a rendőrbiztosnak, mivel azt eltitkolni akarta. Ezen eltitkolási szándoka pedig azt mutatja, hogy azon irat bűnös voltát ismerte s tudta. Egyszersmind az arra is mutat, hogy az iratban foglalt eszméket helyeslette, azon elvekbe beleegyezett. H. Én azon iratot csak igen felületesen olvastam, tartalmának eszméibe mélyebben nem ereszkedtem. Eln. Azt mutatja az is, hogy másokkal is közlötte, tehát terjesztette. A rendőrségnél önmaga vállá, hogy b. K—szal is közlötte. H. Tagadom, hogy azt mondottam volna, mikép b. K—sznak oda adtam volna. Mert állithatom, hogy én azt épen senkivel sem közlöttem. Eln. A legelső kihallgatása feletti jegyzőkönyvben világosan áll azon vallomása, hogy azon iratot b. K—szal közlötte. H. Ez bizonyosan félreértésből származhatott, mi könnyen történhete, mert én nem bírom tökéletesen a német nyelvet, míg a kihallgató rendőrtiszt csak németül tudott. Többek közt kérdések tétettek hozzám aziránt is, hogy kikkel vagyok ismerős, és azok között kérdés tétetett b. K—szról is. Erre felelhettem én igennel, t. i. hogy őt ismerem, de nem arra, hogy az iratot neki átadtam légyen, mert azt nem tettem, minden feleletem csak igen vagy n e m ben állván. E1 n. Olvasta vagy bírta az iíju barátim s forradalmi káté iratokat? H- Nem tudok azokról mit sem. Eln. Az van mondva, hogy ily iratok a tanuló ifjúság között igen el voltak terjedve; tehát sokszor lehettek beszéd tárgyai; mit beszéltek azokról, és mit hallott beszélni? H. Én előbb nem hallottam mit sem ily iratokról, senki sem beszélt velem azokról. Én gymnasiumba jártam csak, hol azon iratok nem lehettek elterjesztve. E l n. De bátyjától csak hallhatott róluk, mert hiszen egy szobában laktak, mindég együtt voltak, és az természetes , hogy testvér testvér előtt nem tart ilyeket titokban ; ön bizonyosan kérdezősködött tőle azok iránt. H. Bátyám előttem soha sem beszélt ezen iratokról, és én nem kérdeztem őt. Eln. Pedig minden mutatja, hogy önmaga sem tekintette érdektelen, mindennapi iratnak, elhallgatása, eltitkolása, elrejtése — mind arra mutat. H. En épen azért tettem szivartárczámba, mert annak semmi fontosságot nem tulajdonítottam. E tárczámba csak oly haszontalan papírokat rakok, melyeket szivargyujtogatásra használok. Ily iratok voltak abban akkor is, midőn az a rendőrbiztos által megmotoztatott. Ha fontosságát ismerem vagy gyanítom, bizonyosan jobb és biztosb helyet találhatok elrejtésére. Az tehát épen azt mutatja, hogy nem tartottam olyannak, melyet elrejteni kellene. Én csak mint elvetendő papirost tettem szivartárczámba. Eln. Mily ismeretségben s viszonyban állt P— paihoz ? H. Őt csak távolról ismertem. Eln. Hát b. K—szt ismerte? H. Csak távoli ismeretségben voltam vele. Eln. Az mondatik, hogy járatos is volt önök házához, ott csak beszélt vele? H. Nem beszéltem-vele, és nem tudom, hogy nálunk lett volna. Eln. Hiszen beismertetett, hogy ő házi mulatságban is volt önöknél, midőn Török János, D. ur s több mások is jelen valának. Az csak nem lehet, hogy házbeli a jelenlevő vendégekről mit sem tudna. H. Meglehet hogy ott volt ő is, de én nem emlékezem reá. Talán elkerülte figyelmemet. Az államügyész azon kérdésére, hogy honnan tudta, hogy azon irat P—paitól jött hozzájok, és mikor hallá azt, mikor tudta meg ; azt feleié, mikép hallomásból tudta meg , hogy P—paitól került ki; és hogy azt akkor még nem tudta, mikor azon iratot a szobájokban levő asztalról felvette. Védő ügyvéde pedig azt kérdezvén tőle, hogy a rendőrbiztos, ki őt kimotoztatta s ki a forradalmi Előszó iratot kereste nála, mikép nevezte azon iratot, midőn birtoklása iránt kikérdezé, erre azt feleié, hogy a rendőrbiztos azt kérdé, hogy bir-e proclamatiót? Továbbá védője azt kérdezvén, hogy annak tartja-e azon iratot, vádlott reá nemmel felelt, mert azt valódi előszónak azaz valami munka bevezetésének tekintette. Végre kérdésére még nyilvánítja, mikép azt veszélyesnek soha sem gondolta és tartotta. Ezután R. István (u. n. Zajzoni) következett, ki elbeszélvén , mikép Erdélyből Zajzon helységből való, iskoláit Brassóban végezé, 1854-ben Pestre jött, hol a keleti nyelvek tanulására forditá magát, mit abban hagyván Bécsbe ment, hol egy ismerőse közbenjárására a belügyminisztériumban járulnoknak felvétetett, s itt 1855—1859 septemberig volt alkalmazásban, mikor hivataláról leköszönt s hazament, f. é. elején pedig Pestre visszatért, állítólag atheologiai tanfolyam elkezdése végett, felvétele iránt az iskolai hatóságnál, mint tanusitatik, tudakozódott is, de a nélkül, hogy arra magát beíratta vagy csak egyszer is megjelent volna a felolvasásokra; időközben ugyanis Bécsbe ment fel, állítása szerint szinte a theologiai tanulmányok ottani elkezdése végett, hol azonban semmi lépést