Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 70. szám - Visszapillantás országgyüléseinkre. 2. [r.]

Pest, péntek Sept. 7. 1860. 70. szám. Második év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. TARTALOM : Visszapillantás ország-gyűléseinkre a jogi törvényhozás szempontjából. II. — Legfelsőbb-tszéki rlöntvény a csődrendt 64. 185. §§-hoz­Végtárgyalás. — Hivatalos tudnivalók. f Visszapillantás országgyűléseinkre a jogi törvényhozás szempontjából. /II. Mielőtt, bár töredékesen, rövid szemlében vizsgáló­dásaink tárgyává választanék a reform s kifejlődés érde­kében lefolyt országgyűléseinket, melyek bár még a ma­gasb kifejlődést tetemesen zsibbasztó hűbéri kötelékek igájában, a szabadelvű haladásnak oly fényes tényeit ál­liták elő, melyek több u. n. polgárisult államban nem lé­teztek még, és a melyeket nálunk feltalálhatni, főleg szom­szédaink, de a legtöbb európai állam is aligha tartott le­hetőnek; — előbb még egy pár megjegyzést kell tennünk a törvényalkotás irányáról. Kiemeltük előbbi czikkünkben azon hátrányokat, melyek elválhatlanok az oly törvényhozási iránytól, mely­nek főjelleme a nemzetnek a törvények végtelen árjával való elárasztása, a törvények oly özöne , mely mintegy gyártás szinét ölti magára, és mi ezzel rendesen jár, a nemzet erkölcsei és a törvények közti öszhangzás figye­lembe nem vétele, mi sohsem lehet hasznos, akár a hata­lomnak, akár a nemzet érdekeinek. Világos példákul szolgálnak erre, hogy legközelebbi körünkre ne szorítkozzunk : Francziaország és Anglia. Francziaországban a törvények alkotása és változta­tása pillanat müvét képezi, majd minden nap hoz egy uj alkotmányt, egy uj rendszert és intézeteket. Azt hinnők, itt csak a szeszélyek játékául szolgál a nép sorsa, üdve és jövője, s a nemzet legszentebb érdekei. Higgadt megálla­podásról itt, mely az érlelésre szükségeltetnék, szó sin­csen, raig a könnyelmű ledér röpkedés mellett a nemzet jelleme, és erkölcsei figyelembe sem vétethetnek. Ellenben Angliában az ősi hagyományok tisztelete, j az ősök intézkedéseihez való ragaszkodás, a megszilárdult nemzeti szokások, és erkölcsök kegyeletes ápolása a tör­vényhozásnak is főirányát képezi. Innen a legnagyobb óvatosság a törvények alkotásában, lelkiismeretes megfon­tolás minden ujitás indítványánál; miből ismét követke­zik, hogy az angol nemzet törvények halmazával el nem árasztatik, és ebbeli változatoknak nincs mindennap ki­téve. E törvényhozási különbségek következményeit nem nehéz felfedeznünk. Anglia e téren az ős szabad Róma nagyságát és ha­talmát állítja élőnkbe. Angliában is a törvények iránti tisztelet mintegy a nemzet legkiválóbb jellegéhez tarto­zik; a bíróságok s hatóságok iránti bizalom, ragaszkodás majdnem határtalan; és épen azért itta polgári szabadság irigylésre méltó magas fokon áll; a jólét s vagyznosság minden hiányok mellett is fényes állapotot mutat; és a nemzet nagysága, mi oly dicső czél, világszerte elismerte­tik s érvényesítetik, hatalmas befolyásában, sőt rendesen eldöntő tulnyomóságában. Szoros összeköttetésben van ez az angol nemzet lelkületével, jellemével, mely szinte szi­lárd, erős és nem ingadozó, miért törvényei is, mint a nemzeti jellem kifolyásai, szilárdak , minthogy a nemzeti erkölcsök és ősi szokásokon alapszanak, mi ismét meg nem engedheti, hogy a törvények időjárásként változzanak, vagy hogy áradatként özönöljék el a nemzet életét. Hogy mindez Francziaorsságban , minden csillámló fénye mellett is egészen máskép van, mindenikünk tud­hatja és láthatja. Mi alkotmányos életünket, melynek ismét vissza kell jönnie, tekintve, alkotmányos szervezetünk irányának és társalmi rendszerünk szellemének hasonlatossága folytán, kiindulási pontul s utánzási mintául legjobban az angol közéletet Vehetjük. Es azzal a törvényhozási szellem tekintetéből is ösz­hangzást találhatunk. A magyar törvényhozók, kiknek bölcsesége számos alkalommal fényesen bebizonyult, szinte nem halmozák el nyakra főre a hont a törvények árjával, nem tűzték ki végczéljokul a törvények végtglen tömegét; a mint nem is látták arra hivatva magukat, hogy a törvényeket mind­untalan változtassák, hogy azt, mit tegnap alkottak, hol­nap ismét mint hasztalant lerontsák. Akármelyik országgyűlésünk törvényezikkelyeinek számát és mennyiségét tekintsük, azt fogjuk találni, hogy azok, melyek 3 éves, sőt sokszor hoszasb időszak müvét ké­pezték, összesen alig tettek néhány ivet. Valóban parányi összeg azon nagy halmaz mellett, melylyel nem 3, hanem egy rövid év alatt is szokott jelen korunk elárasztani ben­nünket. Es habár országgyűlési törvényhozóink nem idegen­kedtek is a szükséges reformokról, nem attól sem, hogy azok tekintetéből a külföld tökéletesb jogéletének müveit figyelembe- és kiindulási pontul vegyék , mint láttuk ezt nevezetesen a váltótörvénynél, a jeles büntető co­dextervben az esküdt széki intézetnél stb. stb.; de an­nál nem mulaszták el még is, — hogy azon reformokat a nemzet erkölcseire és szokásaira alapitsák, hogy azokat a nemzet geniusához idomítsák. Szoros összeköttetésben van ezen irány természetsze­rűleg azon eljárással és móddal is, mely a törvény alkotás­ban követtetik. Azon irány kifolyása az nevezetesen Angliában, hogy a törvények alkotásában a legnagyobb gondosság s lelki­ismeretesség követtetik. Nem elégeltetik ott a rendes par­parliamentáris eljárás, ámbár a törvényjavaslat többszöri fölolvasása és mind a két házon való keresztülvitele foly­tán az is hoszasb megfontolással és vizsgálódással van 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom