Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 5. szám

18 E mozzanatok törvényhozásunk részéről kellő rnéltánylatot érdemlenek, mert azok a valódi haladás kétségbevonhatlan tényezői, mert a társalmi érdekek s közjólét előmozdításának leghatályosb eszközei. De figyelmet érdemlenek azért is, mert előmozdítják valósítását azon jogegyenlőségi elvnek, mely az ausztriai polgári codexnek, ezen egyik legjelesb európai codiíicationalis miinek, főalapirányát képezi. De térjünk át a többi polgárjogi mozzanatokra. Az európai államokban a lefolyt év is igen elterjedettnek nuitatá azon irányt, mely a házassági szent kötelékek s kapcsok meggyöngitésével, a polgári házasság érvényesitésére intéztetik. — Különösen Poroszországban nyilvánult ezen törekvés, habár siker nélkül. Államunkban annak nyomaira nem akadhatunk. Törvényhozásunk a házassági intézet hivatásának és szükségleteinek kellő fölfogásában, nem arra igyekszik, hogy e viszony igataggá és változékonynyá tétessék, hanem inkább, hogy az minél inkább megszilárduljon. Különben a polgári jog köréből azokon kivül, mik az előbbi czikkekben általunk alkalmilag már fölhozottak, törvényhozásunk 1859-ki működésének tényeiül még a következő intézkedések szolgálhatnak, u. m. 1859. febr. 7. rend. (bir. tlap 23. sz. a.) mely a Rómával kötött concordatum XXI. czikkének második szakát értelmezve, világosan kijelöli az 1847. jun. 1-rőli pápai breve értelmében azon tárgyakat, melyekről a megyés püspök halála esetére végrendelkezést nem tehet, és a melyek végintézet hiányában a törvényes örökösökre át nem szállhatnak. 1858. dec. 27. rend. (bir. tlap II. db 6. sz.) mely a német szövetségnek az irói s művészi tulajdonra vonatkozó határzatait az ausztriai államra is teljes érvén}^nyel kiterjeszti ; 1859. jun. 24. rend. (bir. tlap 123. sz.) az árvavagy on eíhely nézésének szabályairól; aug. 12. rend. (bir. tlap 151. sz.) Erdélyország számára, a szász nemzet kebelében létező házastársakat illető vagyonközösségi jog meghatározásáról; dec. 14. r e n d. (bir. tlap 222. sz.) a katholikus házasságoknál kellő keresztlevelek előmutatásáról való fölmentés szabályairól; A hagyatéki tárgyalásra nézve 1858. dec. 29. rend. (bir. tlap 1859. I. db 3. sz.) a hannoverai honpolgárok hagyatéka körüli eljárásról; és ugyanazon tárgyban a würtembergi alattvalók itteni halálozásuk eseteiben (bir. tlap I. db 4. sz.) és az 1859. jan. 5. rend. (bir. tlap IV. db 17.sz.) mely a Iippe detmoldi alattvalók ingó hagyatéka körüli eljárást szabályozza; 1859. máj. 12. r. (bir. tlap 85. sz.) feljelentése iránt azon katonaságból elbocsátottak halálozásáról, kik rendjelekkel vagy katonai becsületjelekkel voltak ellátva; és ezen jelek visszaadatásáról. Végre megemlítendő, mikép a községi törvény tanácskozás és kidolgozás alatt levén, ez szinte kapcsolatban áll a polgárjogi törvénykönyv egyes szabályainak szervezetével is. Megfogja az nevezetesen alapítani a községi jogot, a községi honosságot, letelepedhetést, minek a polgárjogokra nem csekély befolyása van. És ezekben 1859. szemlénket azon nyilatkozattal fejeztük be, mikép a lefolyt évben felmerült mozzanatok reményre jogosítanak aziránt, hogy törvényhozásunk a valódi reform terére lépve a jelen évben és jövőben oly javításokat teend mind a polgári mind a büntető jog terén, melyIvek a társalom s kozmivelődés igényeit mindenben kielégítve, az áilamczélok lehető Iegtükéletesb valósítására vezethetendnek! . Legfel §őbt>-törvény§zéki döntvény. A ptk. 323. és 347., a per. es. kiv. elj. 127. s a p. perrendt. 425. és 427. §§--ai értelmében. 1. Ellenkező öröknyilatkozatok folytán zárlatot akkor is el lehet rendelni, midőn a hagyatéki javak, a magyar jog szerint az özvegy birtokában vannak. 2. Ily esetben a p. perrdt értelmében megkívánt veszély igazolása nem szükséges. Kiskorú B. Mária hagyatékához atyai nagyanyja özvegyB. Francziska, továbbá B. Emília és József mint elhunyt B. Imre helyettesitői föltétlenül, nem különben ifj. gr. Z.Miklós, mint B.Mária anyai nagyatyja, idősb gr. Z. Miklós örükjogának engedményese föltételesen, mindannyian pedig a törvény alapján, örökösüknek nyilatkoztak. A hagyaték egy részben ingóságokból, legnagyobb részben pedig ingatlanokból állt, melyeknek birtokában özvegy B. Francziska néhai B. Imre özvegye a ptk. behozatala előtt keletkezett özvegyi jogánál fogva van. Ennek daczára gr. Z. Miklós az összes hagyaték zár alá vételét kérte, mi a p— i országos tszék által meg is adatott. Ezen zárlatot elrendelő végzés ellen B. Francziska és társai folyamodást nyújtottak be. Ap—i cs. k. orsz. főtszék 1859. jun. 21. 4197. sz. a. kelt határozatával ennek helyt adván, az első bíróság végzését megváltoztatandónak s zárlatkérőt elmozditandónak ítélte, mert a törvény az 1854. aug. 9. nyiltparancs 127. §-hoz tett záradéka által elegendőleg mutatja, miszerint a zárlatot szorgalmazó örökkövetelők a hagyatéki tárgyakat fenyegető veszély kimutatása alól föltétlenül fölmentve nincsenek, sőt az örökösöknek nyilatkozott örökösök is a polg. perrdt. XXI. fejezetéhez ragaszkodni tartoznak, a mennyiben zárlatról van szó; jelen esetben pedig annál inkább, minthogy B. Francziska a leltárilag összeirt hagyatéki fekvőségek physikai birtokában van s a kinek a ptk. behozatala előtt keletkezett özvegyi joga kétségbe nem is vonatik. Már pedig, ki valamely jószágnak birtokában van, a mellett harczol a ptk. 323. §-a értelmében a birtok jogosságának vélelme, miért is jogczimének előadására fel nem szólitathatik s addig a birtokban marad, míg más valaki erősebb jogot nem bizonyított, kivéve, ha az e fölötti perlekedés közben azon veszélytől kellene tartani, hogy a tulajdonos a jószágon kárt ejt vagy azt elídegenithetné, mely esetben a zárlatot kérő, jogczimérei tekintet nélkül a perrendtartásbeli föltételt, a veszély fenforgását, igazolni tartozik. A jelen esetben fünforgó per által a kérdéses hagyatékhozi örökjog illetőleg az abban levő tulajdonjog kétségessé vált, de nem maga a birtok s illetőleg a haszonvételi jog, mely minden kétségen fölül B. Francziskát illeti. Ha a zárlatkérő a kérdéses hagyatékot B. Francziska birtoka által veszélyezettnek tartotta, ugy a zárlatot az ideigl. polg. perrdt. 427. értelmében kellett volna szorgalmaznia, mit tenni elmulasztván, szükségkép el kellett mozdittatnia. Felperes felülvizsgálati kérelme folytán a cs. k. legf. törvényszék a másodbirósági végzést megváltoztatván az első bíró által rendelt zárlatot helybenhagyta. Indokai valának a következők : Zárlat elrendelése alkalmával a törvény a veszélynek igazolását nem minden esetben igényli; így a p. perrndt. 425. §. értelmében a kért zárlat veszély igazolása nélkül