Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 65. szám - A magyar hit-bizományról - A magyar hit-bizományról

259 Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. A peres eseteken kivüli eljárás 148. és 275. s köv. §§-hoz. Ha több érde kelt örökös valamely hagyatéki fekvöség eladása iránt folyamodik, az árverés ntján eszközölt eladás, azon oknál fogva , mert egyik vagy másik örökös az árverési határnap iránt különösen értesítve nem volt, meg nem tá­madtathatik. M.Péter megháláló zván, több örökös s közöttük Cz. László, mint nejének törvényes képviselője, egy a ha­gyatékhoz tartozó háznak eladását szorgalmazta. Az önkénytes árverés megengedtetvén, kellő módon kihirdettetett sa második határnapon K. D ö m e, mint legtöbbet igérő által, az 500 ftra tett becsáron fölül 675 fton megvétetett. Ezen eljárás ellen Cz. László né folyamodással egy­bekapcsolt előterjesztést nyújtott be, melyben azon oknál fogva, mert az árverési határnapról különösen értesítve nem volt, uj árverési határnapot kért kitüzetni. A n.-váradi c s. kir. orsz. főt szék 1859. jul. 6. kelt végzésével az emiitett folyamodásnak helyt nem adott s a megtörtént árverést jogerejében meghagyta. Cz. Lászlóné ennek folytán a cs. kir. legf. tszékhez folyamodott, mely is 1860. máj. 30. kelt határozatával, tekintetbe vévén, miszerint az emiitett ház árverezése a nyilatkozott üröküráok folyamodása folytán, kik között fo­lyamodónő férje Cz. László mint törvényes képviselője is volt, lőn elrendelve, s a törvényes szabályokhoz képest eszközölve; s tekintetbe vévén továbbá, hogy a férje által törvényesen képviselt folyamodónőnek nem kellett volna várnia, hogy a távollevő örökösök számára rendelt gond­nok által értesitessék, hanem a szükséges értesítést a ha­gyatéki bíróságnál is megszerezhette volna, a főtörvény­széki ítéletet helybenhagyandónak s folyamodónőt rend­kívüli fölülfolyamodásával elmozditandónak találta. (1860. máj. 30. 14138. sz. a. kelt legf. tszéki határozat). Irodalmi szemle. Der Gerichtssaal. Zeitschrift fiir volksthümliches Recht und wissen­schaftliche Praxis, herausgegeben von dr. A. Hye- Gluneck, Kari Mit­termayer and Oskar Schwarze 1860.1. II. III. Heft. (Folytatás). Továbbá sz. igy folytatja : Poroszországban s más államokban is a franczia be­folyásnak már volt azon hatása, mikép némelyek erővel bebizonyítani s alkalmaztatni is akarták, hogy azon értel­mi hamisítás franczia fogalma a porosz, badeni stb. tör­vényekben is felleli alapjait, ámbár kimutattatott, hogy azon törvényhozások az érintett fogalmat seholsem fogad­ták be szabályaikba. — Végre sz. áttér az értekezése fő­tárgyául kitűzött fogalmak s vétségek a hazugság, hamisítás s csalásnak fejtegetésére. A tévedésbe ho­zatal , csalódás — mond sz. — azon átalános forma, a melyben az érintett vétségek az erőszakoskodási tettek ellenében megjelennek. Mind azon tettek, melyek a hazug­ság, csalás s hamisítás fogalmai alá esnek, s az ebbeli vét­ségeket állítják elő, mind a csalódás, a tévedés előidézé­sére törekszenek; magok azon tettek is mind tévesztő, csalódásba hozó cselekvények\ igy a csalódásbahozatal két t. i. cselekvő és szenvedő oldallal bír, a mint a csaló­dást eszközlő , vagy a csalódásba hozott személyiségéi '' vonatkozik. A puszta csalódásbahozatal büntetés tárgyává nem alakitható, mert átalános jog az igazmondásra, mely­nek nemcsak erkölcsi, hanem jogi kötelezettség is az igaz­ságra feleljen meg, nem állitható fel. Az államnak van ugyan joga az igazságot kívánni alattvalóitól azon esetek ben, midőn a valóság eltitkolása az állam közérdekeit s jólétét veszélybe hozhatná. Azonban a magánjog körben a csalódásbahozatal, csak akkor eshet büntetés alá, ha ál tala valaki jogkörében megsértetik. A csalódás által külön megsértett magánjog látja el azt külön czéllal s tartalom mai, mely nélkül magánjog körében a tévedésbehozatni nem büntethető. — Ily csalódásbahozatal eszközei a ha­zugság, azaz a valónak szándékos elferdítése, hová a valótlan tényeknek igazak s az igazaknak valótlanok gyanánt való előadása tartozik; a hamisítás midőn a tárgyak valódisága elferditetik, midőn nem azon külfor­ma alatt jelennek meg, mely béltartalmuknak felelnek meg. Midőn mást mutat külsejük s mást belsejük; és a csalás, midőn az fejeztetik ki, hogy valaki a csalódás­bahozatal által megsértetett, vagy a tévedést okozó vagy azt felhasználó azáltal valamely hasznot eszközlött vagy czélzott stb. Wick törvényszéki tanácsos a szándékosság czime alatt megjelent értekezésében , e tannak csak azon egy részét tárgyalja, mely a határozatlan szándokos­ságról szól. Mindenikünk tudja, mily nagy fontosságú szerepet játszik a büntetőjogi esetekben azon kérdés el­döntése, váljon létezik-e szándokosság , s váljon az mily büntetési beszámítást enged meg. — Sz. következő elvet állit fel a határozott s határozatlan szándokosság eseté ről : A tettesnek a büntethetőségét meg a la pitó tényálladékról azon fogalommal kel­lett birnia (azt azon fogalom alá vonnia) mely alatt fogta fel azt a biró, midőn büntethetőséget alapító ereje felett határoz. — Lássuk mikép jön sz. azon elv megalapítására. A szándokosságra — mond sz. — határozott tudat szükségeltetik, tehát legelső kérdés, hogy milyennek kell lenni ezen határozottságnak; tehát hogy mikor létezik oly határozottság az öntu­datban, mely a beszámítást kizárja. A lényegtelen határozatlanság, mely a tettnek oly tulajdonaira vonat­kozik, melyeknek a fenforgó bűntett fogalma előállítására nincs jelentősége p. o. hogy a meggyilkolt egyén vörös vagy fekete, alacsony vagy magas volt-e, nem bír befo­lyással a beszámításra. Csak a lényeges határozatlan­ság bir azzal, azaz mely a tettnek oly jellegeire terjed ki, melyek a tény bűnösségének megalapítására befolyással vannak, midőn t. i. a tettes tudattal nem birt azon kellé­kekről, melyek a tettnek büntethetőségi minőséget szerez­nek. E határozatlanság azonban ismét lehet átalános vagy csak viszonlagos a mit a büntethetőség átalános kellékeire sem terjed ki a tudat, azaz azokra sem, mely­lyektől függ, hogy átalában valamely büntetés megala­pítható lehessen; vagy csak a viszonlagos kellékekre nem, azaz : melyektől a büntetésnek bizonyos neme s nagysága feltételeztetik. — E fogalmak után sz. a beszámítás egyik elvéül mondja ki, mikép : az átalános határozat­lanság a szándokosság fogalmát kizárja. — Mert ha a tettes képzelete, tudata oly határozatlan, mikép az még az átalános büntethetőség kellékeivel nem bir, ak­kor az tettét büntetés alá esőnek nem is képzelhette, azaz nem gondolta azt ugy, mint a szándokosság fogalma

Next

/
Oldalképek
Tartalom