Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 64. szám - A talált vagyon körüli vétség (Vége). 14. [r.]

Pest, péntek Aug\ 17. 1860. 64, szám. Második év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM : A talált vagyon köriili vétség (vége) az elvesztés fogalmának meghatározásához öszhasonlitó jogtudomány alapján. XIV. — Legfelsőbb-tszéki döntvény a ptk. 1356. §-hoz. — Irodalmi szemle. — Hivatalos tudnivalók. V A talált vagyon körüli vétség >7 (Vége). az elvesztés fogalmának meghatározásához öszhasonlitó jogtudomány alapján. / XIV. Czikksorozatunkat, melyben a tudomány jelen állása szerint a talált vagyon elidegenítésének természetét, s en­nek nyomán megkülönböztetve a tolvajságtól és más ro­kon bűnesetektől, a talált vagyon körüli vétség megala­pítását igyekeztünk kifejteni, azzal zárjuk be, miszerint határozottabban formulázni fogjuk, vagy legalább meg­kísértjük , azon kérdés megoldását : váljon a gyakorlati életben mily jogi szempontok szolgáljanak irányadóul annak eldöntésénél, hogy mikor tekintendők az ingó tár­gyak elvesztetteknek , tehát találtaknak is , mily tények után lehet az elvesztés s találás tényét megalapítani, és igy mikor van helye a talált vagyon elidegenítése vétsé­gének s mikor a tolvajság beszámításának ? Erre nézve főleg két vélemény árnyalat az, melyet lényegesb jelentősége folytán kiemelnünk kell. A porosz magánjogi törvénykönyv azon kérdés megoldására következő elvet állított fel : „A birtok elvesztettnek tekintendő, ha a birtokosnak, ki ingósága őrizetét, birtoklását elvesztette, egyszersmind lehetetlenné is vált, azon tárgyat ismét visszaszerezhet­ni" J>. A hannoverai törvénykönyv pedig a talált va­gyon természetének felismerhetésére következő szabályt alapított meg : „Ki valamely tárgyat talál, melyről józanul fel nem teheté, hogy tulajdonosa azt végkép elhagyta volna, s azt jogtalanul magának elsajátítja, talált dolgok elsik­kasztásában leend bűnös" 2). Az az elvesztetteknek tekin­tendők azon talált ingók, melyekről a találó józanul fel nem teheté, hogy azokról lemondott s azokat elhagyta légyen. Ezen két törvénykönyv által kimondott elv képviseli azon két irányt, mely a fentebb felállított kérdés megol­dásánál mind a jogtudósok, mind a törvényhozások köré­ben követetni szokott. Az első szerint a vétség létele tárgyilag, a másik szerint pedig alanyilag alapitatik meg. Tárgyilag, midőn kü Íj elek szerint határoztatik meg, *) ,Lehrbuch des preussischen Privatrechts' von Dániel IL 220. a) ,Criminalgesetzbuch für das Konigreich Hannover' vom 8. Aug. 1840. Art. 305. hogy az elidegenítés tárgya még a birtokos birtokában létezettnek, vagy abból elesett­nek, tehát elvesztettnek veendő-e. Alanyilag, midőn a tettes tudatától, gondolkozásától feltételeztetik a találás tényének megalapítása, a mennyiben arra forditatik az eldöntő tekintet, hogy a ta­láló az illető ingóságot a találás tárgyának tarthatta-e vagy sem. A tárgyilagos meghatározás különösen a római jog­ban van képviselve, melynek t. i. egy főszabálya volt az, mikép á birtok megszűntnek, a birtokolt tárgy elvesztett­nek tekintendő, ha az előbbi birtokos részről megszűnik azon lehetőség, hogy a birtokolt tárgyra hatást gyakorolhasson, midőn te­hát a birtokos nem tudja, hogy birtokolt tágya hol létezik. — Ez azon szabály, mely főleg azok által követtetik, kik polgárjogi elvek szerint kíván­ják meghatároztatni a talált s elvesztett tárgyak termé­szetét s igy a talált vagyon elidegenítése vétségének léte­lét is. Ez ellen több — és pedig nem csekély fontosságuak­nak látszó ellenvetések emeltetnek. Az hozatik fel ellene, hogy általa igen hosszadalmas, és bonyolódott vizsgálatok idéztetnek elő, azon küljelek létele felett, melyektől annak eldöntése függ, hogy bizo­nyos ingóságok találtaknak tartassanak-e vagy még az illető birtokában létezőknek vétessenek-e. Ennél természe­tesen a legnagyobb suly a volt birtokos nyilatkozatában központosul. Mihelyt ez azt vallja, hogy tudta, ismerte vagyona hollétét, annak birtokában létele, mi az elvesz­tést kizárja, alapítandó meg, miből következik az elidege­nítésnek , mint tolvajságnak megalapítása is, mert akkor az elidegenítés csak a tárgynak idegen birtokbóli elvétele által történhetett. Az pedig, ha a volt birtokos nyilatko­zatára ily suly helyheztetik, nem kevéssé aggályos, mert akkor a kérdés eldöntése majd egészen a károsodott fél önkényétől tétetik függővé, kit itt érdektelennek tartani épen nem lehet. Cselekvény is lehet ily kivilágítás, mert a károsult sokszor nem azt erősitendi, és pedig hitével is, mit tud, hanem mit hisz s gondol, s ez szerint valamit va­lónak tart, miben sokszor csalódhat. Mily nehéz p. o. an­nak hitelt adni, ha valaki erszényét elvesztvén, midőn az néhány óra vagy egy pár nap múlva megtaláltatik, azt állítja, hogy tudta, hol hagyta volt, tudta hogy ez és ezen a helyen felejtette, hol t. i. az később megtaláltatott 3). Ez okból más jogtudósok a talált vagyon jellegét más módon akarják meghatároztatni 4). Különösen nagy 3) Mittermaier : ,Das Vergehen der Aneignung verlor­ner Sachen.' Archív des Crim.-Rechts. 1852. 464 lap. 4) Walther : ,Über den Funddiebstahl' 1848, — Blöde : ,Jahrbücher des sáchsischen Strafrechts' I. 64

Next

/
Oldalképek
Tartalom