Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 61. szám

243 lékeztetésére, azoknak a vádlottali szembesítésére, az illető személyeknek sérelmek elleni ótalmazására, a vádlotthoz intézendő végkérdés tételére, a tanú és szakértők kihallgatásának kiegészítésére, és végre előre nem láthatott uj bizonyítékok előállithatására szorítandó. Az államügyészség főkép a Franciaországból átvett fogalmak folytán hatáskörének üdvös határain egészen felül emelkedett. Az igazságosság nagyon sürgeti, hogy irányában a vádlott kellő egyensúlyban legyen. A sz. ez elvet főleg a vádkereset keresztülvitelének szempontjából fejtegeti. Nézetei főleg következőkben központosulnak. Nem lehet helyesleni, mi néhol divatozik, hogy a vádirat az esküdteknek a tanácskozási terembe való vitel végett átadassék, mi a szóbeliség elvével ellentétben áll, de a vádnak kezeibe helytelen fegyvert is ád. — A bírónak egyik fél bizonyolására sem kell befolyást adni, de csak azon kikötéssel, hogy a bírónak megmaradjon azon szabadsága, hogy kiegészítőlég közremüködhessék. Nyomós aggályok vannak az ellen is, hogy a vádirat az esküdtek és közönség előtt felolvastassák; a tapasztalat tanúsága szerint a tényálladékon túlterjedő vádiratok leginkább csak az esküdtek összezavarására, elfárasztására, és elfogult vélemények alakítására szolgálván, és míg az élőszó az esküdtekre nagy hatással van, az iratok felolvasása azokra csekély befolyást gyakorol; miért felolvasása helyett czélszerübb az összes vádrendszernek, és a bizonyítási eljárásban való keresztülvitelének szóbeli átnézezetét adni. — Azon fontos kérdésre nézve, váljon a tanuk és szakértők kihallgatása az őket előmutató személyek t. i. a vádlónak vagy védőnek, avagy pedig az elnöklő bírónak kezei közé tétessék-e le, azon véleményt nyilvánítja, hogy a tanukat előállítónak adassék az első szó, ellenfelének pedig a második, ugy hogy keresztvallatás álljon elő, mig az utolsó szó és a közvetlen végkérdés a vádlotthoz a felvilágosítás, mentség és felelőség érdekében, valamint a tanuknak személyes megtámadása elleni védelme is a birónak adassék át. — A mi a védelmet illeti, a választási jog bizonyítékaira nézve a védelem ne legyen kevéssé jogosított, mint a vádló; tehát több korlátok alá ne vettessék. Ugyanez áll a végelőadásokra nézve is, csakhogy a birónak a rendreutasitás mindenki irányában adassék meg stb. stb. A második czikkben Sun delin nem annyira a német bűnvádi eljárásra vonatkozó reform kivánatokat, mint csak némely — nem igen sokoldalulag kifejtett — nézeteket ád aziránt, hogy az esküdtszékeknek s illetőleg eljárásuknak mikép kell szerveztetni, minél azonban majdnem legnagyobb s bizonyosan Iegérdekesb részt azok képezik, miket az előbbi jogtudó a bírósági szerkezet kifejlődésének rövid értesítésével a jury jelentőségéről s politikai irányáról mond. És ez utóbbi mindenesetre megérdemli a figyelmet. Tudjuk, mikép azon ellenvetések, melyek e rendkívül nagyfontosságú államintézet ellen hozatnak fel, s melyek kétségtelenül mindenütt elterjedésének s alkalmazásának, a társalom nem csekély veszteségével, legfőbb akadályát képezik, leginkább abban központosulnak, mivel az esküdtszéki intézetnek lényegileg s tulnyomólag politikai jelentőséget tulajdonítanak. A hatalom és a korlátlan uralgás felé hajlongó államférfiak abban csak politikai törekvéssel azonosult politikai intézetet látnak, melynek a politikai élet kifejlődésére igen nagy befolyást tulajdonítanak , s ettől politikai rendszerüket féltik, melyet hisznek az államszerkezetben egyedül üdvösnek s biztosnak. Innen a Jegmagasb körökben a jury iránti ellenszenv, melyet korunk felvilágosodásának, szabadelvű kifejlődésének minden fegyverei sem lehettek képesek mindeddig legyőzni. Szükséges tehát azon nagyfontosságú hasznok folytán, melyek ezen jogintézetből a társalom jólétére háramolhatnak, hogy az elterjedését gátló előítéletek, a politikai balfogalmak , eloszlatassanak, hogy különösen kivilágitassék, mikép ajury intézetében mindenekfelett és lényegileg csak jogi, igazságszolgáltatási és nem politikai intézetet kell keresnünk. Mihelyt ezen nézet átalános meggyőződéssé fejlődhet, a jury átalános életbeléptetésének is legerősb gátjai le fognak hullani, kivévén a primitív állapotot, melyben még némely népiségek szellemi kifejlődésünkre nézve tespedeznek napjainkban is, és a mely culturai állapot vagyis oly állapot, mely még minden culturát nélkülöz, sok helyütt s különösen keleten és éjszakon a népnek a bíráskodásba való befolyását meg nem engedheti. — Ezen nézet elterjesztésére vezetnek sz. következő szavai : „Az esküdtszék valódi politikai jelentősége — mond av25. lapon — valódilag jogi természetében rejlik. Bensőleg legkisebb összeköttetése sincs a politikai párt s főleg felforgató törekvésekkel. A jurynak valódi s üdvhozó értéke egyedül csak az igazságszolgáltatásnak, jognak és államnak lényével s czéljaival való öszhangzása szerint mérlegeztethetik — mint minden más jogintézetnél. Azon homályos árnyaknak, melyeket ezen eszme a zavart s háborgós időkben nyert, nem szabad a jury valódi lényébe való tekintetünket elhomályosítani. Azon véleménynek, hogy a jury nem egyéb mint az ingatag, az idő körülményeihez mért jogpolitikának eszköze, mely csak arra szolgáljon, hogy magasb politikai czélok végett a jogot bitorolja s mely az államhatalom s annak az egyes polgárok jogkörébe való önkényszerü betolakodásai iránti ellentállás eszközlésére szolgáljon, legcsekélyebb jelentősége sincs a jury megítélésénél. A szörny s romlottsági körülmények lehetősége semmi formák, semmi intézmények által sem távolitathatik el. A visszaélések lehetősége sem lehet alapos kifogás. így p. o. a politikai bünperek eldöntése mindenütt ki van téve az uralkodó politikai pártnézetek befolyásának. A jury valódi értéke azonban nem abban áll, hogy politikai pereket döntsön el, mint ezt elég borzadálylyal láthatni mind az angol mind a franczia jury történetéből; valamint czélszerütlensége sem igazoltatik azzal, hogy a politikai mozgalmak idejében ily pereket hibásan intéz el. Sőt inkább a jury valódi politikai értéke abban áll, hogy az egyike a legjobb s leghatályosb eszközöknek, a törvényes rendet, s joguralmát megalapítani, az élőjogot a nemzet életébe beoltani, és azt közös jóvá, s átalános meggyőződéssé emelni. ;Es a legüdvösb elv a jog s államrend megszilárdítására a politikai kifejlődésnek minden szakában. Azonban kérdés, a jognak a népéletbe való átültetését nem lehetne-e máskép mint csak azáltal elérni, ha a nem törvénytudók az igazságszolgáltatásban részt vesznek ? sohasem. A közügyeknek a honpolgárok vér s testévé való átváltoztatása, a törvényekben megtestesült közrendnek közös jóvá való alakítása, csak a tevékeny érdekeltség, a csak a személyes működés részvéte által eszközöltethetik. A bűnvádi igazságszolgáltatás a közéletbe puszta nézés és látás által át nem mehet; csak az fogja azt teljesen közügynek, a saját jóléte ügyének tekinteni, ki annak erejét önmaga szentelheti. Ha sikerülhet a nép jobbján, azokat, kiket mind szellemi, mind erkölcsi tekintetben a nemzet vezénylete illet, az esküdtszéki ülésekben a jogrend védelmébeni buzgó részvétre megnyerni; akkor többet fogunk nyerni, mint a mennyit