Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 4. szám

15 §. 6. stb) találkozunk többnemü, a felebbezhetést és jogorvoslatok használbatását koriátló rendelvényekkel, s nevezetesen a „potom-per" (Bagatellprocess) egy biróságrai szorittatásával. Ezen letűnt kori törvényeinkhez közelítőnek látszik a fenidézett miniszteri rendelvény ; (Erdélyben a legfőbb tszék 1855. márt. 3. 2036. sz. a. határozatával bevezettetett) tárgyazván egy, a többi koronaországokban nem létező felebbezési megszorítást bizonyos összegre, s pedig ugy : „hogy 12 pftiglani peres tárgyakban a helységi elöljáróságok itélhetési — a cs. k. járásbíróságok pedig végleg döutő határozati joggal birnak" azaz : hogy a 12 ftot nem haladó peres tárgyakban a járásbíróság Ítélete nem felebbezhető. A cs.k legf. tszéknek e lefolyt években gyakran volt alkalma hasonló ügyekben a lenti rendelethez mért döntvényeket hozni, s ez által biztos várakozásunkká lőn, e már az 1852. Máj. 10. eleve kelt miniszt. rendelet X. cz. b) pontja által érintett jogszabálylyal az ujon behozandó átalános polg. perrdt. hasábjaiban mint törvényczikkel találkozandni. Legyen szabad pár ily jogesetet kiemelnünk, hogy ezáltal a mondott rendelvény előnyei vagy netáni hátrányai feletti vélemények hallhatására alkalmat nyújtsunk. 1. P. J. csődgondnoka 1858. oct. 15. a b—i cs. kir. járásbíróságnál (qua fórum contractus) beadott keresetlevelében H. falusi kalmárt Gr. S—t 10 pft állítólag a bukott könyvei szerinti, vételári hátraléktartozás s járulékaiban kéré elmarasztatni. Az e kereset feletti tárgyalásra alperes meg nem jelenvén, a jbiróságőta követelt összeg s járulékiban elmarasztalá; de az Ítélet kézbesitésétőli 14 nap alatt alperes felebbezési s semmiségi panaszt adott be az ellen, melyben állitá : „hogy — a p. perrdt. 66. § a ellenére, mely szerint a kereset stb. felett hozott első végzés az alperesnek vagy saját, vagy az e végre különösen felhatalmazottnak kezeihez kézbesítendő — az illető keresetlevél — mint a kézbesítési ivből kitűnik — nem neki, hanem hon nem létében nejének — ki azt neki csakis Oláhországbóli viszszatértekor, midőn t. i. már a kitűzött tárgyalási határnap jóval el is múlt volna, adá át — kézbesittetett légyen; mire azonban rögtön, s még mielőtt a kereset elleni szükséges lépéseket megindithatandá, következett volna a makacssági ítélet, mely ellen e szerint a felterjesztetteket lenne kénytelen foganatba venni. Áttérve egyébiránt a kereset érdemére, u. m. azon okra, mely őt e felebbezési léptekre készteté , azon megjegyzéstteszi, hogyő P.J. jelenleg csőd alatt levő kalmárnak már ezelőtt 5 évvel történt végleges kielégítése óta semmivel nem tartozik, mint az a mellékelt nyugtatott számlából kitetszik. Kéré tehát az első bírósági ítéletnek a fentiek és ap. perrdt. 66. s 339. §§ ai nyománi megsemmisítését és a kereset feletti ujabb tárgyalás elrendelését. • A fenidézett (1855. febr. 28 kán kelt) 3775. szám igazs. min. rendelet folytán a cs.k. fő- és rendkívüli felülvizsgálati kérelem után a legfőbb tszék ezen felebbvitel s semmisegi panasznak helyt nem adván, alperes a p. perr. 354. s 366. §§-ai nyomán megkísértett elöbbeni állapotbai visszahelyeztetést szinte nem volt képes elnyerni, s így a — látszólag elenyészett — perkövetelést járulékival ki kellett fizetnie. 2. Az erdélyi és. k. pénzügyigazgatóság 1859. évi január 9.L. K. kőhalmi kereskedő ellen 4 pft s járul, iránt a cs. k. kincstár nevében indított keresetére alperes kifogásai folytán elmozdító itélet hozatván, az ez elleni felebbvitelnek s később kísérlett rendkívüli felülvizsgálati kérelemnek — noha a nevezett pénzügyi hatóság állítása s részben okadatolása által kitűnt, ho<jy az illető (3775. ig. m.) rendelet véle sem hivatalos, sem magán uton közölve nem volt — szinte a fenti rendelvény értelmében hely nem adatott. 3. A cs—i járásbiróság előtt F. J. kereskedő Sz.:Ujvárt fogva levő K. József ellen 10 ft 48 kr p p. állítólagos gyógyszerekérti tartozás s járul, iránt 1859. évi jan. 23-án inditott keresete tárgyalására az alperes részére gondnok rendeltetvén, ez — a nélkül, hogy védenczével egyetértésbe helyeztette volna magát — a követelés valódiságát elismerte. A kereset— illetőleg annak végkérelme — értelmében hozott itélet kézbesítése alkalmával azonban alperes a fogságból megszabadulva, felhozott eery F. J. felperestől ugyan a kereseti öszlet fölött még 1858. jun. 10. nyugtatott számlát; és felebbezési — egyszersmind semmiségi — folyamodását az eljárt cs. kir. járásbiróság előtt jegyzőkönyvbe iktattatá. A cs. kir. főtszék által e felebbvitelnek hely nem adatván, alperes rendkívüli felülfolyamodással élt, s felhozd : „miszerint a kereset tárgya magában is az elutasítására idézett igazságügy miniszteri rendelvény hatásköre alá nem tartozhatnék, miután az az ott kitett 12 ftot jóval meghaladná; (10 ft 48 kr tőke, 1 ft 22 kr megítélt kamat, és 7 ft perköltség), de különben is azon rendelet épen csak a felebbviteli, nem pedig egyszersmind a semmiségi panaszszal élhetési jogtól fosztaná meg a 12 ftot nem haladó pertárgyakat"; stb. A cs. k. legfőbb tszék ezen felülvizsgálati kérvénynek az igazs. min. 1852. máj. 10. (X. cz. b) pont) és 1855. febr. 28. 3775. szám alatt kelt rendeleteinél fogva, és miután : „a peres tárgy öszlete a polg. törvényilletőségi szabályok (Civiljurisdictionsnorm) 15. §-a a) pontja értelmében csak a peres tőke öszlete után lenne mérendő" — helyt adni nem. talált. (1859. sept. 29. 10262. sz. a. határozat). Közli K h. Ede Brassóból. Törvénytár. Császári rendelet 1860. jan. 6-ról. (Bir. tlap 1860. I darab) a birodalom egész területére nézve érvényes, melylyel a nem-keresztény vallású személyek tanúskodást képességére vonatkozólag fönálló törvényes korlátozások megszüntetnek. Minisztereim s birodalmi tanácsom meghallgatása után rendelem : 1. §. Az átal. polg. tkönyv 593. §-a érvényen kivül helyeztetik, ennélfogva oly személyek is, kik nem keresztény vallást követnek, a keresztény végrendelkezésénél érvényesen tanúskodhatnak 2. §. A fönnebbi határozat valamely kereszténynek olyan már megtörtént irás- és szóbeli végső akaratnyilvánításaira is alkalmazandó, melyekhez nem keresztény vallású tanuk voltak meghiva, hacsak az örökhagyó már ezen rendelet közzétételének napja előtt meg nem halt.