Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 57. szám - A malom- és halászati jogról 3. [r.]

226 ,0d81 iS a népnél az erdő iránti nézeteivel, melyet nagyrészt szint­úgy „communis res"nek tart. — S a halászati jog épen e nehezen kiirtható nézetek miatt van legtöbb bitorlásnak kitéve; az 1855. évi július 23-ról 13,215. sz. a. kiadott kormányzósági rendelet pedig — melylyel a halnak piaczo­kon való szabad áruihatása megengedtetett, — nem keve­set tőn e jog értékének csökkentésére. Mindazáltal tagad­hatlan, hogy e jog — jövedelmi forrás gyanánt tekintve — még mindig szilárdabbul áll a malomjognál, mely utóbbi, már minőségénél fogva is, sokkal bajosabban te­hető jövedelmezővé. A halászat kizárólagos jogának szabályozása nem kis föladat volna, mert ennél nemcsak az eddig jogosítot­taknak ezen jogból merített jövedelmeik, hanem a fenem­litett s harmadikak irányábani méltányossági okok is figyelembe volnának veendők; azonban megvagyok győ­ződve, hogy valamint a többi regálék, ugy a halászat is, ha szabályozására kerül a dolog, az eddigi regále-tulajdo­nosoktól el fog vétetni. Ez természetesen, szinte nem fog kárpótlás nélkül megtörténhetni, s erre nézve hasonlóké­pen az italmérési s malomjog tekintetében emiitettem mó­dot vélném legczélszerübbnek, hogy t. i. a kárpótlás tör­lesztésére, a regálék megszüntetése után ezen jogok gya­korlásában részesülendők tartozzanak bizonyos mérsékelt dijt fizetni. Az elmondottak után — ugy hiszem — nem lehet kétkedni a fölött, hogy ezen jogoknak szabályozása, ha egyébbért •"<— ha ipari s nemzetgazdászati szempontokból nem, csupán a kedélyek megnyugtatása végett is, fölötte szükséges; mivel azonban e jogok ugy, mint hajdanta királyi adományozások — törvényes szokás és gyakorlat alapján fenállottak, most is teljes érvényben vaunak, iga­zabban szólva, mivel ép ugy érvényben lenniok kellene : igen kívánatos, hogy a hatóságok, az ígért szabályozásig, ezen jogoknak lehető épentartásában öszhangzólag s eré­lyesen járjanak el, s ezáltal nemcsak a jogosítottaknak törvény által biztosított érdekeiket óvják, hanem a létező törvény irányában szükséges tiszteletet is szerezzék meg; miszerint a törvény nemesak írott malaszt, hanem tettle ges és tiszteletre méltó szabályzat maradjon, melyet min­denki megtartani köteles. Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. A csődrend 179. s 181. §§. alkalmazásához. A vagyonálcngedés jogkedvezményének használata körül. Gróf Vasad i Pál *) 1859. jan. 5. fizetési tehetet­lenségét bejelentvén egyúttal jószág átengedés jogkedvez­ményének megengedését és vagyoni s adóssági állapotjának pontos kimutathatása végett határidő kitüzetését kérte. Ezen határidő kitüzetett, és bukott a kimutatását be is nyujtá, melyben a 4. tételszám alatt báró Kövesi mint hitelező 1700 pft erejéig neveztetett meg. Későbbi folyamodványában az adós gróf azt adta elő, hogy báró Kávasit, ki követelését a csődbe be nem jelentvén , időközben bukott ellen a . . . kereskedelmi tör­vényszéknél személyi végrehajtást kért, és fizetési meg­hagyást már eszközlött is — hibásan báró Kövesinek irta, s azért az előbb kért a vagyonátengedés jogkedvezményét *) A nevek költöttek. báró Kávasira illetőleg annak jogutódjára G-arvas József­re is, ki az 1700 ftos váltó birtokosa szinte kiterjesztetni, és nevezett hitelezőt kihallgattatni kérte. — E kérelem folytán nevezett hitelező kihallgatása végett tárgyalási határidő tüzetett ki. Ez alkalommal a hitelező elcadá, mikép a fentebbi kérelemnek, mely visszahelyezést czéloz, hely nem adat­hatik, mert a csődrendtartás 64. §. értelmében oly hitele­zők , kiknek igényök a közadós személyére szorítkozik, ugy a nélkül, hogy kielégittetésüket a csődtömegből kí­vánnák, egyedül személye ellen kívánják a végrehajtást eszközöltetni, a csőd kiütése után is felléphetnek ellene a csődbíróságnál,vagy más tszékeknél. A bukottnak, hogy a személyfogságot kikerülhesse a 182. §. szerint azon hi­telezőket, kik ellen a jogkedvezményt igényelni akarta, első folyamodványában egyenkint megnevezni, és azok számára felzeteket hozzá csatolnia kellett volna. A bukott azonban folyamodványában csak átalában összes hi­telezői ellen kérte a jogkedvezmény megadását, ezen kifejezés azonban a 182. §. szerint nem elegendő arra, hogy az elrendeltessék és a személy fogság felfüggesztessék. A bukott a jogkedvezményt sem báró Kavasi, sem a mos­tani váltóbirtokos ellen nem kérte, miért is csupán az adós személyére kiván szorítkozni. A 182. §. szerint az első kérvény, mely egyik hitelezőt állítólag hibásan nevezte meg, egy későbbi folyamodvány által ki nem egészítethe­tik. — Továbbá valamely törvény elmulasztása miatt visszahelyhezésnek nincs helye, és pedig annál kevésbbé, mert a váltóbirtokos Garvas József a közadós ellen már jogot szerzett, melyet el nem veszthet, követelését a csőd­tömegbe be nem jelentette, mert a küzadós ellene a jog­kedvezményt nem vette igénybe; és ha most a közadósnak megengedtetnék a visszahelyezés , ugy alperes , miután a bejelentési határidő már rég elmúlt, sem a személyfogsá­got, sem pedig követelését a csődtömeg ellen nem igényel­hetné, miért is felperes adóst a csődtörvényt kijátszani akaró folyamodványával elutasitatni és őt a perköltsé­gekben elmarasztatni kéri. •— Vasadi mint felperesnek válasza következő volt : A bukott folyamodványa kö­vetkeztében az ellenfél kihallgattatása rendeltetvén el, visszahelyezésről szó sem lehet. A vagyonátengedési jog­kedvezmény, miután arra vonatkozólag a csődtörvényben határidő nincs kiszabva, vagy egy vagy több hitelezők ellen a csőd egész tartama alatt kérethetik. Visszahelye­zésnek csak elmulasztás határidő miatt van helye, ha ez nem áll, visszahelyezési kérelem sem szükséges. Bukott a jogkedvezményt összes hitelezői ellenében vette igénybe, és azokat egyenként nevezte meg, csak b. Kavasi hitelező nevét cserélte fel, tehát a törvény szabályainak eleget tett. Az állítólag szerzett személy végrehajtási jogból támadó igényt illetőleg a csődhatóság illetéktelen; ama jog által jelen kérdés eldöntése nem hátráltathatik, ép oly kevéssé jöhet ama folyamodvány tekintetbe az annak benyújtása előtt szerzett jogok ellenében, az azon kérdés feletti hatá­rozatra illetékes bíróság előtt. Azért is a törvény értelmé­beni folyamodványához képest kér határozatot hozatni. Az elsőbirósági országos törvényszék folyamodó gróf Vasadi Pált kérelmétől elütötte. Bukott gróf Vasadi Pál által felterjesztetni kért fe­lülfolyamodás következtében a cs. kir. főtszék annak helyt nem adott, és az elsőbirósági végzést meg­erősítette. Indokok Annak tekintetében, hogy a küzadós kötelessége a

Next

/
Oldalképek
Tartalom