Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 54. szám - A malom- és halászati jogról 1. [r.]

215 gyakran előforduló ügyvédi mulasztások esetében okvetlen maga után kellend húznia. A cs. k. legf. tszék 1859. oct. 3. 20052. sz. a. kelt döntvényével a rendkivüli felülvizsgálati kérvénynek helyt adva : ujabb tárgyalást s alperesnek ez alkalommal adandó útmutatást a bizonyítékok terhe s módja felett — ennek következtében pedig ujabb Ítélethozatalt rendelt. Indokok: „Oly esetekben, hol a felek által személyesen eszközlendő cselekvények forognak kérdésben, mint jelen esetben az eskületétel vagy is az arrai bejelentés, — az ügyvéd vagy meghatalmazott elmulasztása hátrányul nem szolgálhat az illető félnek, s e szerint — a mennyiben ez utóbbinak a történt mulasztásbani ártatlansága kiderülne — a visszahelyezés megadandó; — de különben is a szóbeli eljárásban a tárgyalást vezető bírónak kötelességében állván, a feleket a bizonyítási terhek s módok felett oktatva, oda vezetni, hogy minden erre szolgálható körülményeket tisztán s Ítélethozatalra készen adjanak elé, — mi a fenforgó esetben nem történt, miután a viszszahelyezési kérvény1 feletti tárgyalás folyamatában nem derittetett ki véglegesen azon körülmény : váljon visszahelyezést kérő állítása szerint valóban tökéletesen önvétsége nélkül mulasztá e el az eskübejelentési határidőt, s nevezetesen (mint esküvel ajánlá megerősíteni) csakugyan az állított időpontban, jan. 29-én jutott-e alperes a kérdéses ítélet birtokába, illetőleg tudomására. — Ez okokból az albirósági egyhangú határozatok megszüntetendők voltak. K. E. Jogeset a büntető törvénykönyv bevez, par. IX. c z. alkalmazása körül. Az 1852. sept. 27. cs. nyiltparancsnak, mely által a bünt. tkönyvnek hazánkbani életbeléptetése elrendeltetett, bevezetési IX. czikke azt rendeli : Ezen törvény a már folyamatban levő vizsgálatokra s minden a kijelelt nap előtt elkövetett büntetésreméltó cselekvényekre is csak annyiban alkalmazható, a mennyiben azok jelen büntető törvény által az előbb fenállott törvény szerintinél szigorúbb elbánás alá nem vetvék. Ezen szabály következtében több izben merült fel hazai bíróságaink eljárásában azon kérdés : váljon az előfordult büntetőjogi tény előbbi törvényeink szerint nem volt-e szelídebben büntetendő, mint az újonnan behozott 1852. codex szerint. Hogy az eziránti vizsgálódás bíróságainknak leglelkiismeretesb figyelmét igényli, nagyon is természetes dolog, miután csak igy valósitható büntető codexeinknek azon igazságos iránya, hogy a törvénynek oly viszható erő ne tulajdonitassék, mely az előbbi törvények biztositéka alatt létezett érdekeket tetemesen sérthetné. Ily kérdés merült fel bíróságaink előtt és döntetett el legközelebb maga a legf. tszék által *). Bizonyos S. még 1848-ban és előbbi években különbféle csalásokat követett el, melyek tetemes összegek körül *) Egy igen érdekes büntetőjogi esetben , melyet a bécsi ,G. Halié" máj. 14. számában közöl. forognak, több izben ismételtettek, és többeket tetemesen megkárosítottak. Nevezetesen elzálogosított szolgabíró s eskütt közbenjöttével fekvő jószágot, melylyel soh sem birt, oly községben, hol semmivel sem birt, kölcsönöket csikart ki, állítólag anyja s nővére által reá ruházott javakra, melyek neki át nem adattak stb. stb. Több évig tartott vizsgálat után az első folyamodási bíróság 1854-ben a csalás bűntényét megalapította, és vádlottat 1 évi börtönre ítélte — az 1723 : tcz. alapján, miután az 1852 : IX. bev. cz. az előbbi törvények büntetését rendelik .alkalmaztatni, ha az szelídebb az 1852. codex szabályainál. A főtszék az első bírósági ítéletet csak a büntetés tartamának tekintetéből változtatta meg, az egy évet 3 évi súlyos börtönre változtatván, és azt még a nemesség elvesztésével is súlyosítván. Mert az 1723 : 12. tcz. a csalást, mely hamisított okiratokkal követtetik el infamia büntetésével sújtotta, és a Pr. crim. súlyosabb esetekben halállal. Az infamia helyébe azonban a törvénykezési gyakorlat önkénytes fogságot, a halál helyett pedig 3 évi börtönt alkalmazott. Az 1852 : IX. cz. értelmében tehát 3 évi börtönnél hosszabb fogság nem ítélhető, de ezen 3 évi legmagasb fok mindenesetre alkalmazandó, főleg mivel a csalási szándok igen magas összegekre irányoztatott, négyszer ismételtetett, és rendkivüli ravaszsággal hajtatott végre. Ez okból a súlyos börtön és a bünt. codex I. 27. §. szerint a nemesség elvesztésének kimondása is. A legf. tszék 1860. jan. 31. 14,482. sz. alatt kelt döntvényében az előbbi ítéleteket akkép médositotta, mikép a fogság idejét 2 évre szállította, a súlyos börtönt egyszerűre változtatta, és a nemesség elvesztésétől vádlottat felmentette. Indokolása következő : „Miután vádlott bűntettei az 1852. bünt. törv. kihirdetése előtt létesítettek; az 1852. máj. 27. ny. par. IX. czikkének következtében azon kérdés merül fel : váljon azon büntettek büntetésére nézve az előbbi vagy az uj törvények szelidebbek-e? A bünt. törv. 203. §. szerint a csalás büntette 300 ftnál nagyobb összegnél 5—10 évi súlyos börtönnel rendeltetik büntettetni. — Az előbbi törvények — s különösen az 1723 : 12. tcz. pedig hamis okiratok készítésére, miáltal valaki vagyonában megkárositatik, becstelenség büntetését mondotta ki; mi a gyakorlatban tolvaj lásként, és pedig fontosb esetekben fej vesztés büntetésével büntettetett. Minthogy pedig az előbbi törvények a büntetés kiszabásánál a birói önkénynek szabadabb tért engedtek, és a fejvesztés büntetése csak 3 évi fogságot jelentett; annálfogva az előbbi törvények mindenesetre szelidebbeknek mutatkoznak s azért itt azok alkalmazandók is. — Az első bíróság által határozott 1 évi börtön mindamellett nincs öszhangzásban a kérdéses bűntények fontosságával, minthogy vádlott ugyanazon büntettet négyszer követte el, és a szándok általuk tetemes pénzösszegek nyerésére irányoztatott. Azért is tettei nyilván azon fontosb esetek közé sorolandók, melyekre a gyakorlat fejvesztés büntetését, azaz 3 évi börtönt alkalmazott. — A 3 évi fogság 2 évre azért szállíttatik le, mert 1856. apriltól vizsgálati fogságban ült; és egyszerűre azért változtatandó, mert a súlyos börtön bilincsekkel van összekötve; mi az előbbi törvények szerint nem állt magában a főbüntetésben, hanem csak a börtönbüntetés súlyosbítására szolgált; mely sulyosbitásra ok vádlott irányában nem forogván fenn, súlyos börtön sem rendelhető. És miután az egyszerű börtön mondatott ki, a nemesség