Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 46. szám - A talált vagyon körüli vétség 3. [r.]

132 is a tettes részérói tolvajságnak nem tekintethetnek; az el só azért, mert ott hiányzik a tulajdon, mely a lopás főkelléke 2), másik, mert az az idegen birtokból való elvonást kizárja. De nemcsak a dolog természete, a tolvajsági vétség lényege; hanem azon erkölcsi alapok is, melyeken e tény vétségi beszámitása alapszik, melyek tilalmát a társalomban szükségessé tették, s melyeken kell minden büntetőjogi törvényhozás erejének nyugodni, elkerülhetlenné teszik, hogy az u. n. furtum possessionis és usus tolvajlásnak ne tekintessék, hanem utóbbitól lényegesen elkülönöztessék. Ily erkölcsi alapok a tolvajság tilalmánál a tulajdon szentsége s nagy társalmi fontossága, a vagyoni kár, mely okoztatik, az érték, mely azáltal elvonatik,az akarat roszszasága. És e tekintetek azon két rendbeli egymástól különbözó esetek között egészen különbözők. A tolvajlás magát tulajdonunkat, a vagyon álladékát vonja el tőlünk, mi által tőlünk mind a vagyon maga, mind annak használata elvonatik, minek ismét következése, hogy a használattól nemcsak egy bizonyos időre, hanem a vagyonálladék elsajátítása folytán mindenkorra megfosztatunk. A possessio és usus bitorlása pedig csak a birtoklást, vagy bizonyos hasznot von el tőlünk, magát a tulajdont pedig épségben hagyja. így p. o. si debitor rem, quam creditori pignoris causa dedit (vagy melyben pignus praetorium, birói zálog alapitatott meg) subtraxe rit (furtum possessionis). Erre igen alaposan jegyzi meg a hires franczia jogtudós Hélie 3):„A szerződési kézi zálog a hitelezőnek csak igénye biztositékául szolgál; de azért az nem szűnik meg az adós tulajdona lenni. — Midőn tehát ez azt elvonja, nem tesz egyebet, mint azt máshova helyhezi, de azért meg nem semmisiti sem a zálogjogot, mely tulajdonára nehezedik, sem a jogigényt, melynek végrehajtása biztosításául kell szolgálnia. És ez áll a birói lefoglalás esetéről is. Ez nem egyéb, 2) Object des Verbrechens ist das Recht des Eigenthums und des Besitzes. Im ersteren Momente liegt der Unterschied von furtum possessionis und usus ; im letzteren der von der Unterschlagung. Als Gegenstand eine fremde — in fremden Besitze befíndliche Sache ist nothwendig. Daher kann ein vollendeter Diebstahl nicht begangen werden an des Thaters eigener Sache. — Köstlin : Abhandl. 19. §• 3) Legage conventionnell procure au créancier une sűreté pour le recouvrement de sa creance, mais la propriété de l'objet engagé ne cesse pas d'appartenir au débiteur. — Or que fait le débiteur quand il enléve la chose qu'il avait engagée ? II ne fait que déplacer sa propre chose ; car il n'anéantit ni le gage dont elle est afíectée, mi la créance dont elle dóit assurer l'execution. La mérne decision s'applique au saisi qui détourné les objets saisis sur lui et confiés sóit á sa garde, sóit á celle d'un tiers. En effet, la saisie — ne peut étre considérée que comme un gage judiciaire; cetté saisie n'exproprie point le débiteur; elle pro cure seulement au créancier une sűreté pour le recouvrement de sa créance. Les meubles ne sortent de la propriété du débiteur que par la vente qui en est faite. Ainsi lorsqu'il les sonstrait aprés la saisie — il fait une action blámable, il désobéit á la loi, mais la chose qu'il soustrait lui appartient, il ne commet donc point un vol . . . que le saisi sóit ou non déclaré gardien , cetté circonstance ne change rien á la propriété des objets saisis; cetté propiété demeure aux raains du débiteur ; en enlevant mérne frauduleusement et furtivement des objets qui lui appartiennent, il enfreint les ordres de la justice, il lése les droits d'autrui ; mais il ne commet aucun vol, car il ne soustrait point la chose d'autrui. (Theorie d. Cod. poen. VI. köt. 332. 1) mint birói zálog. Ez ki nem sajátítja az adóst, az csak biztosítékot ád a hitelezőnek. Az adós ingói tulajdonát csak az árverés által veszti el. Ha tehát azokat lefoglalás után elvonja, roszalható tettet követ el, s engedetlen lesz a törvények iránt, de azon tárgy, melyet elvont, még az övé. . . . E tulajdonjogán nem változtat, akár az ő, akár más kezei közé adassék át, tulajdona mindég az adósé; azokat bár ravaszul elvonván, megsérti a törvénykezés rendjét, s mások jogait, de lopást nem követ el, mert nem vonta el másnak tulajdonát. Ha pedig áll azon különbség, mely itt a franczia jogtudós által oly alaposan kifejtetett, akkor a jogkövetkezményeknek is különbözőknek kell lenni, melyeket sérelmeik vontak elő. A tulajdon sérelme, mely elidegenítésében rejlik, mindig súlyosabb s károsb hatályú, mint csupán a birtoklás bántalma. Azért kell, hogy büntetőjogi beszámításuk is különböző legyen. Főkép miután a törvényhozások jelenleg majdnem átalában az ellopott vagyon értékét veszik főmérlegül, mely szerint lopásnál a büntetési beszámítás meghatároztassék, az pedig kétségtelen, hogy a tulajdon értéke sokkal magasban áll, mint a birtoklásé, tehát kell hogy az itt külön önálló szempontokból is tekintessék. És pedig annál inkább, miut hogy az illető vagyon tulajdonjoga csakugyan a tettest illetvén, e körülmény nagy csáberővel bir arra, hogy ő az ingó vagyona feletti szabad rendelkezését igénybe ve gye, mely tulajdonjogában szükségkép benfoglaltatik; valamint hogy abban nem is láthat oly bűnösséget s roszszaságot, mely elég erős lenne őt visszatartani, miután tudva tulajdonjogát, jogosultnak tekinti magát a vagyona feletti rendelkezésre, mire t. i. a tulajdonjog önmagában mindenkit jogosít. Azon ingerek pedig, melyek valamely tett felé csáberővel vonzanak, s azon körülmények, raelylyek valamely bűnösség tekintetét enyhítik, a törvényhozás által a büntetési rendszerben mindig tekintetbe veendők. Hason tekintetek forognak fenn az u. n. f. usus eseteinél is. Az ha valamely iparos hamis mértéket használ, ha áruczikkét nem méri meg jól, ha nagyobb mértékkel vesz s kisebbel ád el, ha az aranyműves a feldolgozásra átvett aranyat, ezüstöt idegen érczkeverékkel hamisítja meg, vagy a javítás végett kapott ékszerekből valamit elvesz, ha a 3 napra használatul kibérlett ló egy nappal tovább visszatartatík vagy más czélra forditatik, eladatik stb. stb. s mely esetek a f. usus alá soroltattak, a nép erkölcsi érzetében soha sem fognak a tolvajsághoz hason bünösségü s romlottságu tetteknek tekintetni; tehát az azzal hason büntetési beszámításuk sem fogna helyeseltetni; nem már azért sem, mivel hiányzik itt azon rosszaság, mely a vagyonnak más birtokából való ravasz elvonása által nyilvánul, miután ott maga a tulajdonos adta át vagyonát a tettes birtokába *). 4)Abraunschweigi csalásnak veszi a sajátnak más birtokábóli elvételét; a t h ü r i n g i vétkes önsegélyzésnek ; a h a nn o v e r a i a tett szerint önhatalmaskodásnak , csalásnak stb. (281.) de a tolvajság sorozatában ; a igy a bajor 211. §. is. Az uj baj o r cod. tervben és a p o r o s z ban (271.) nem kevertetik össze más idegen vétségekkel, hanem saját önálló bűntettnek vétetik , mi legjobban felel meg a dolog természetének. Az osztrák b. törv. 113. g. az adós gondviselése alatt hagyott zálog ő általai elsajátítását elsikkasztásnak veszi. Köstlin abból, hogy a törvény egy harmadik kezére bizott zálognak az adós általi elvételétől hallgat, azt következtéié, hogy az osztr. törv. azt lopásnak veszi ; de hibásan, mert a legfőbb törvényszék 1853. jan. 7. határzata ellenkezőt mondott ki.