Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 33. szám

130 térre határozón átnyúlnak, másrészt az osztrák jogászok által kellő mértékükre eddigelé vissza nem vezettettek : kénytelen vagyok legalább röviden kimutatni, mi azokban helyes és mint ilyen szabályzó. Teszem ezt három kérdés megfejtése által. 1) M i b e ii álljon a b i r t o k követelések irányában? Teszem e kérdést a ptk. 311. §-nak szempontjából, mely azt mondja, hogy minden jog birtokba vétethetik ; de csak a követeléseket emelem itt ki, mert mint zálogjognak tárgya a testi dolgok és dologbeli haszonvételt tárgyazó jogok mellett, melyek birathatása kétségtelen, csak követelések fordulnak még elő 16). Feleljük pedig e kérdésre, hogy ha csakugyan lehet bírni követelést, ugy e birtok csak a követelés gyakorlásában állhat, miként a haszonvételi jogoknál a haszonvételében. Ámde valamely követelést gyakorolni annyit tesz, mint annak fejében kielégítést venni, minthogy pedig a követelés ezáltal e 1 e n y é s z i k : tehát azon pillanatban szűnik meg a szerzendő birtok tárgya létezni, melyben az birtokba volt veendő, azaz : ugyanazon tény, melynek a birtokot kellett volna előidéznie,megsemmisíti az illető birtok tárgyát, — egy szóval : követelésen birtok nem lehetséges 17). Avagy tán azt mondjuk, hogy már a követelésnek puszta lételével van annak birtoka adva? Ugy ám, de a követelés létele, vagyis az, hogy valakinek követelése van, nem más, mint csupán csak az alanyi jog m a g a, és nem ennek tényleges gyakorlása, mibe a birtok (quasi possessio) helyeztetik. Látni való tehát, hogy a dolog természete az, mi a törvényt kizárólag annak szövegéből magyarázni s egyes szabványainak ellenébe más törvényhozások tételeit legfeljebb csak állítani, a nélkül, hogy azokat oknyomozólag fejtegetnék s így a dolog lénye után kutotnának, — e módszer, mondom, helyén lehete a törvény hozatala utáni első időben, nem pedig akkor is, midőn annak tartalma már eléggé tisztába vala hozva és oly sokban igényelt kiegészítést, megigazitást s tova fejlesztést. Hogy daczára ez elég hangosan szóló igénynek, az elégtelennek bizonyult módszer mellett több mint negyven évig megmaradának , ennek az osztrák jogtudományt szükségkép isolálnia kellett az egész világtól s elvégre tespedésbe sülyesztenie. E következmények el sem maradának; minden, a mai jogtudomány színvonalán álló jogász kénytelen lévén megvallani, hogy a nagy-német jogtudománynak 50 év ótai roppant haladása, legalább mi a magánjogot illeti, Ausztriában szinte a legújabb időig hatás nélkül maradt, s már most megfenekelt tévelyek irtandók ki, csaknem a jog összes organismusán keresztül. De ezek, épen mivelhogy az öszszervet hatották át, nem mellőztethetnek részletesen, hanem, ugy szólván, egy csapással irtandók ki : a ptknek tudományos revisiója által Némethon közönséges jogának szempontjából, melyhez az osztrák jog részletesként (ius particulare) viszonylik. E feladatot hajtja végre Unger id. müve, melyre már másutt (id. munkám 8. §-ban) figyelmeztettem szakközönségünket. ,6) Az alzálog nem képez negyedik nemet; lásd majd értekezésem IV részében. 17J Van ugyan egy kötelmi (obligatorius) viszony, melynél az illető jog gyakorlása tartós állapotban fejezi ki magát : a bérlet (locatio, conductio), és ennél az egyik fél, a bérlő, csakugyan b i r j a jogát. De, eltekintve attól, hogy vajmi ritka eset lehet, hogy a bérI ő joga zálogosittatik el (elzálogosittatik csak a bérlőnek tartozása, azaz :a bérbeadónak joga), fontolóra veendő, hogy a bérlés haszonvételi jog, mely osztrák jog szerint a telekkönyvi bekebelezés által könnyen dologbeli vé is lehet, míg más törvényhozásokban, p. o. a porosz „Landrecht"-ben mindig dologbeli az. arra késztet, hogy a törvényt határtalankodásában megszorítsuk : 2) Mi a ptk. 452. §-nak szándoka? Nem más, mint a dologbeliség jellemét, mely e törvényben a zálogjognak (elég hibásan) mindvégig tulajdonitatik, annak keletkezésénél is keresztül vinni. Miután a szerződés csak u. n. jogezimül szolgál, ebből pedig csak követelés, vagy a 451. §. szövege szerint : „csak személyes jog" keletkezik a szerződő felek közt (nem pedig jog a zálogon = zálogjog) : tehát szükségesnek látták a ptk. szerkesztői az annak 447. §-ban mindvégig dologbelinek nevezett zálogjog keletkezését is oly téthez kötni, mely a hitelezőnek viszonyát a neki elzálogosítandó tárgy hoz, ez utóbbira való vonatkozás által, kifejezze. Ezen tét testi dolgok tekintetében a 451.§-ban igen jól van megállapítva : „testi átadás" ingó dolgok-, „nyilvánkönyvekbe való bekeblezés'í ingatlanok elzálogosításánál. Ha a törvény itt megállapodott volna s a más vagyoni tárgyakon való zálogjog iránt nem feszegette volna tovább a dologbeliséget, ugy szabályozása kielégítene, e helyett azonban jónak találta, azon hamis nézethez ragaszkodva, hogy a testetlen, vagy miként a 452. §. szól: azon ingó dolgokoni zálogjog, melyek kézről kézre való átadást nem tűrnek" 18),szinte dologbeli, jónak találta, mondom, az ily tárgyakon való zálogjog keletkezését u. n. „jelképes átadás"-hoz, az az : oly jelek használásához kötni, melyekből az elzálogosítást mindenki könnyen megtudhassa, s e, rendelvénynél hivatkozás történik a 427. § ra, mely a tulajdoni jognak átruházásához állítólag analóg tétet igényel 19). Hogy e jelképes átadás a dologbeli haszonvételt tárgyazó és a kötelmi jogok elzálogosításánál fizikai lehetetlenség, s hogy ennél fogva vagy azon képtelenséget kell mondanunk, hogy azokon zálogjog nem létezhetik, vagy pedig azt, hogy e zálogjog puszta szerződésből keletkezik, — ezt a harmadik kérdés megfejtésével győzendem be; itt, egyelőre az u. n. „jelképes átadás" lehetőségét nem is érintve, csak azt kérdem : lehet-e a testetlen dolgokon való zálogjog nemcsak a zálognak jelképes átadása által, hanem egyátalában valaha dologbelivé? Erre pedig határozott tagadással kell felelnünk és sajnos, hogy az osztrák jogászok irányában ennek indokolására még szükség van 20)! Rövidség és nagyobb világosság okáért legyen szabad tagadásom helyességét csak egy példában kimutatnom 21). Tegyük, hogy A. B—nek 1000 ftnyi vételárral tartozik, mely 1861. jan. 1-én fizetendő; B. ezen kö1S) Igaz ugyan, hogy ezalatt bizonyos testi dolgok (például : öszdolgok)is értetnek; de bizonyára a testetlen dolgok is, minthogy ezek iránt más „szerzésmód" nem fordul elő a törvényben. 1!)) Itt is összetéveszti némileg a törvény a vagyont a tulajdonnal, miként a 353. § ban. Lásd egyébiránt erről Ungert, id. h. I. köt. 525. old. éa már Winiwarter commentárját, 2 kötet 107. old. Egyébiránt a ptk. hibás terminológiájából egy saj átságos-osztráknak lenni állított tulajdont még mindig vitat S tűben rauch, id. h. I köt. 701. old. 2. jegyzet. 20) S t u b e n r au c h id. h. 2. köt. 1. és 2. oldalt avval kecsegtet minket, hogy a zálogjog csak a római jogban vitás, de az osztrákban kétségtelenül mindig dologbeli. Az igaz, hogy ily módszernél nincs kényelmesb eszköz a nehézségek eltávolítására; csakhogy épen ezen és az előbbi §-ban emiitett eset az, melynél az osztrák commentátorok módszerük helytelenségét elárulták. Lásd különben id. munkám 45. § át. u) Elméletileg kifejti ezt Unger id. h. 1. köt. 511—523 és 53i. oldalt.